Habár a közmédia korábban is próbálkozott nemzeti döntőkkel, a magyarországi Eurovíziós dalválogatást mégis A Dal-lal sikerült igazán megvalósítani. A műsor 2012-ben indult, s nemcsak a rajongókhoz, hanem a nagyközönséghez is közelebb hozta a dalfesztivált. Idén az ötödik évaddal tért vissza A Dal, s most rangsoroltam minden eddigi szériát a leggyengébb mezőnytől a legerősebbig haladva.

5. A Dal 2013

A ByeAlexet országosan, majd az Eurovízión is felfuttatott 2013-as évad annyira gyenge volt, hogy a döntőben szinte lehetetlen feladatnak tűnt kiválasztani egy vállalható produkciót Malmőbe. A tenyérbemászó Vastag Tamás nyálfröccse, Keresztes Ildikó dubsteppel meghintett szerelmi agonizálása, Agárdi Szilvia és Pál Dénes szavazattarhálós duettje, illetve Kállay-Saunders András, mint a szegény ember Bruno Marsa, voltak akkoriban a választási lehetőségeink a döntőben, csakhogy néhányat említsek. Nem csoda, hogy a néző inkább a sapkás hipsztert küldte ki, aki legalább eredeti volt. Ebben az évadban kísértett újra Palcsó Tamás, akinek már tíz évvel ezelőtt a Megasztár-ban is egércsalogató cérnahangja volt a védjegye, illetve Burai Krisztián is ekkor mutatta meg, miért nem fog hiányozni egy jó ideig A Dal színpadáról. Ha van magyar találékonyság és tehetség, amit Rákay Phillip olyan sokszor méltatott és emlegetett, az biztosan nem A Dal színpadán mutatkozott meg.

4. A Dal 2016

Ironikus, hogy a műsor egyik leggyengébb évadában sikerült összehozni a legerősebb döntőt. A Parno Graszt és Oláh Gergő cigányzenei alapokból dolgozott (egyik autentikusabban, másik populárisabban), a Berkes-Tóth páros korrekten üres szerelmes popslágerrel indult, Kállay-Saunders András a bandájával tért vissza és hatalmas bulit csapott, Petruska és a Mushu pedig repesztett az egyediségével. A műsorban végig Freddie-t favorizálták, a hype már-már pofátlan volt, de a színpadi látványt leszámítva tényleg jó dal a "Pioneer" is. Ez a remekül összeválogatott finálé viszont abszolút nem tükrözte az egyébként zeneileg teljesen jelentéktelen mezőnyt, ahol Nika fél perces arcra vetítése élvezhetőbb volt komplett elődöntőknél. 

3. A Dal 2015

2015-ben mutatkozott be Ív, a Passed és az Other Planet, akik a műsor történelmének néhány legjobb dalával érkeztek. Mindhárom produkcióval olyat mutathattunk volna Bécsben, amit ritkán látni Eurovízión, de persze Boggie-nak, a világbéke fapofájú nagykövetének kellett kijutni, aki a döntős Legjobb Négyből talán még a jobb választásnak is tűnt: ellenfelei a tinilányok szobáinak falait díszítő Spoon, a tipikusan eurovíziós nagyívű szerelmes balladát éneklő Szabó Ádám és a felejthető Mujahid Zoli voltak. A jó dalok korábban elhullottak, például Farkas-Jenser Balázs és a "Liar" már az elődöntőben lebőgött, amire a mai napig nem találok magyarázatot. Tóth Verát is ekkor szedték szét a dal és a ruhaválasztás miatt, így meg is mondta, hogy soha többé nem indul a versenyen. Wolf Kati visszatérése eléggé lapos lett, a diszkódívából gyötrődő szerelmes hősnővé lefokozott Eurovíziós veterán nem ugrotta meg a saját maga által korábban emelt lécet, de Magyar Bori és Szakács Gergő dobhártyát hasogató előadásai után nyilvánvalóan hűs nyári szellőként hatott.

2. A Dal 2012

Öt évvel ezelőtt A Dal nemcsak nagy nevekkel mutatkozott be, hanem nagy slágerekkel is. Tóth Gabi, Caramel, a Király-testvérek, Puskás Peti, Fábián Juli és a Zoohacker, illetve Heincz Gábor dalai egyből hazai Eurovíziós slágerek lettek, s habár Dancs Annamari és a Sophistic jócskán belerondított az évadba, a 2012-es mezőny kb. háromnegyedét élvezni lehetett. A Compact Disco is ekkor került fel a térképre, akik meg is nyerték az első kiadást. 

1. A Dal 2014

Kállay-Saunders András harmadjára próbálkozott ebben az évben, s milyen jól tette, hiszen nyert a Running-gal, az Eurovízión pedig ötödik lett, Magyarország második legjobb eredményét szállítva. Bogi "We All"-ja, Király Viktor "Running Out Of Time"-ja, a Honeybeast "A legnagyobb hős"-e és a New Level Empire "The Last One"-ja azóta is kedvelt slágerek nemcsak a rajongók körében, rajtuk kívül pedig a Muzikfabrik, a Mystery Gang, a Depresszió és a Group'n'Swing is nagyot ment. Ha eltekintünk Király Linda színpadi káoszától, akkor az "Everything" szintén a mezőny egyik legjobb dala volt. Eurovíziós kontextusban ekkor hallhattuk a legtöbb minőségi dalt, így a 2014-es példaértékű és erős mezőnyként került be a Eurovízió hazai történelmébe.

Freddie az összes internetes szavazást, toplistát és A Dal közönségszavazását is vezette a műsor hathetes időtartama alatt, ami borítékolta a győzelmét, így teljesen kiszámíthatóvá tette a döntőt. A "Pioneer" jó dal, de a hype (ugye Tatár Csilla ismét képtelen volt túlkiabálni a vezérlőből bömböltetett műtapsot) és a nedves bugyik (vagy gatyák, no judging) is nagy szerepet játszottak a sikerében. Az is biztos, hogy Stockholmban meglesz a döntő, Magyarország egyhuzamban hatodik alkalommal is kvalifikál majd a fináléba, ahol egyelőre nem tudok elképzelni egy top 10-es helyezésnél rosszabbat. Freddie adásról adásra jobb lett, de ha gyúrnak még a látványra, akár ő lehet az első, akinek végre sikerül beelőzni Friderikát és elcsípni Magyarország legjobb Eurovíziós eredményét. Hajrá! 

Az este legemlékezetesebb eseménye mégis az a hihetetlenül tragikus eset volt (Eurovíziós rajongó vagyok, szabad dramatizálnom), ami a Kállay-Saunders Banddel történt. Már a legelején nyilvánvaló volt, hogy nem szól a füles, András több hanggal feljebb énekelt, én pedig olyan mélyre temettem az arcomat a tenyeremben, mintha viszontláttam volna az általános iskolai ki mit tud-fellépésemet. Nem hittem el. Nem hittem el azt, hogy miután végigbakizta a stáb a teljes hat hetet, éppen a Kállay-Saunders Band produkciója alatt kellett ezt a bakisorozatot kimaxolni. Azért is volt ennyire szívszakító a dolog, mert nyilvánvaló, hogy András mennyire bizonyítani akart, illetve kijutni az Eurovízióra. S ha van valaki, aki ezért képes a tőle telhető legtöbbet megtenni, akkor az Kállay-Saunders András. Rajongóként nagyon nehéz elfogadni egy ilyen bakit, főleg akkor, ha az sorsfordító lehet.

Both Miklós az élő adás átkának tulajdonította az esetet, Zséda pedig azonnal felvetette, hogy újra neki kéne veselkedni ennek, így Andrásék másodjára is előadhatták a dalt, de ekkorra már átvette az irányítást a pánik és a feszültség, a helyzet menthetetlen volt. A zsűri mindenesetre kap egy jelest emberségből, hiszen mindezek ellenére is betette őket a Legjobb négybe, de persze ostobaság is lett volna megítélni őket ebből a bakiból, hiszen ezelőtt már két adást lenyomtak úgy, ahogyan kellett. Na meg könyörgöm, András már az Eurovízión is bizonyított, szóval tisztában lehettünk azzal, hogy mit tud (2014-ben döntős ötödik helyezésével Magyarország második legjobb eredményét érte el). Ment a 20 sms.

A Parno Graszt alkalomhoz illően fehérbe öltözött és ugyanazt hozta, amit eddig is, a Mushu viszont felkészületlenebbnek tűnt, Palmer Izsák véletlenül úgy leütötte a szintit a gitárjával, hogy még meg is botlott benne (ha meg így volt megtervezve, akkor szerencsétlenül kivitelezték). A hetek óta egyetlen fellépőruhát izzasztó Berkes Olivér és Tóth Andi frizurája olyan volt, mintha az egyikbe belerántott volna a 220, a másik meg elment volna Káposztásszenttarján egyetlen fodrásznénijéhez, aki hobbinyírbászként vágja a falusiak haját ezer forintért. Petruska részvételének már csak azért is örültem, mert azon kívül, hogy a "Trouble In My Mind" tényleg jó bölcsészpop, ritkán látni intelligens embereket magyar tévében. Petruska a személyiségével, az összeszedett gondolataival és kifejezőképességével emelte a színvonalat.

Oláh Gergő minden autentikusságot elvett a dalától azzal, hogy megfogadta a zsűri tanácsát és változtatott rajta. Az egyben szokatlan és különleges hangzású "Győz a jó"-t a döntőre lekopaszította egy focivilágkupa-himnuszokra emlékeztető ízléstelen valamivé, ami abszolút elnyomta a dal jellegzetességeit. Azt, amiért felfigyeltünk rá. Oláh Gergő, Benji és a ByTheWay példája is jól mutatja, hogy ha az előadó enged a zsűri nyomásának és azok feltételezett ízlésére formálja a produkcióját, akkor azonnal ki fog esni, mert a nagy megfelelési kényszerben elveszíti saját magát.

A döntőhöz ezúttal két köztes produkció is dukált. Az első vendégfellépő a tavalyi év győztese, Boggie volt, aki csak beugrott emlékeztetni minket, hogy miért is nem fog hiányozni többé A Dal színpadáról. Utána következett a real deal, Alexander Rybak, a 2009-es moszkvai dalfesztivál nyertese és az 1975-2015-ös pontrendszer legtöbb szavazatot kapott indulója, aki igazán megérdemelt volna egy élő előadást, bár utólag belegondolva és a Kállay-ékkal történtekből kiindulva talán jobb is, hogy előre felvették.

A Dal műsorszerkesztését újra kell gondolni, hiszen nem tudják normálisan, releváns tartalommal kitölteni a műsoridőt. A minden harmadik előadás utáni rohadtul kínos small talk Harsányi Leventével-szegmens legalább annyira kellemetlen, mint a fogadásos videók (és amikor Oláh Gergő valami tényleg érdekes akciót ígér, azaz táncot a Lánchídon, akkor azt meg nem sikerül összehozni, így marad a senkit nem érdeklő csárdás). Az eredmények szóbeli kihirdetése sincs összhangban a vizuális közléssel, hiszen már percek óta a tabellát bámuljuk, amikor Tatár Csilla még csak elkezdi ismertetni az állást. A produkciókat felvezető, dalszerzőket bemutató PowerPoint-prezentáció realness-t is el kell felejteni, illetve az is jó volna, ha találnak végre valakit, aki pengébb After Effects-ben.

A műsor néhány arcának lecserélése is időszerű. Nem kérdés, hogy a minden adást végigunó Harsányi nem működik, maradjon csak otthon és zabálja azt a pörköltet, ha már úgyis rajta mereng adásidő alatt. Frenreisz Károlyt is el kell engedni, akivel a szerkesztők egy veterán bölcset szerettek volna behozni a műsorba, helyette viszont egy beszélni és poénkodni képtelen valakit kaptak, akinek szellemesnek szánt megjegyzésein max a fogamat csikorgatom. Zsédának sincs több keresnivalója a zsűriben. Elhiszem, hogy egy kedves hölgy, csak kedves hölgynek lenni otthon és a piacon kell, nem pedig egy szórakoztató műsorban. Adja át a helyét egy véleményformálóbb, bátrabb és karakteresebb embernek, aki elismeri, ha rossz, amit látott, bár ebben az országban jó női zsűritagot utoljára talán 2006-ban láttunk (Soma, Megasztár), így nem sok reményt fűzök ehhez. Both Miklósnak és Pierrot-nak viszont maradnia kell. Őszinték, szakmaiak és alkalomadtán csípősek is, illetve képesek összefüggő mondatokban, érthetően véleményt formálni.

Korábban leírtam, hogy ha a zsűri a fair play-t választja a Freddie-t szolgáló taktika helyett, akkor a Legjobb négybe Oláh Gergőt, Petruskát, Freddie-t és a Kállay-Saunders Bandet rakja. Ez meglepő módon így történt, szóval a zsűri a temérdek facepalm, kínos pillanat és röhejes megjegyzés ("a ByTheWay egy úgynevezett boy group") ellenére végül mégis teljesítette a küldetését és a műsor történelmében talán először a mezőny legigazságosabb és legjobb négyesét hozta össze az "Eurovízió-kompatibilitást" végig szemügyben tartva.

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Az első elődöntő Freddie-vel május 10-én, a második elődöntő május 12-én, a döntő pedig május 14-én a Duna műsorán!

UPDATE (06.03.01.): A "Who We Are" egyik zeneszerzője, Pacsai Márk videót tett közzé a YouTube-on, amiben elemzi a dalt és nyilvánvalóan kiderül, hogy Kállay-Saunders Andrásnak rossz alapot játszottak a fülesébe, ezért énekelt végig egy hanggal feljebb.

A Kállay-Saunders Band, Freddie, a Mushu, Vásáry André, Petruska, a Parno Graszt, Oláh Gergő, Berkes Olivér és Tóth Andi lettek a 2016-os mezőny döntősei, abszolút megérdemelten. Közülük utazik ki valaki májusban az Eurovíziós Dalfesztiválra, a győztesről a szombati döntőben szavazunk majd. A vonalak viszont csak négy előadónak nyílnak meg, akiket a zsűri bocsájt közönségszavazásra. Kiket rak majd Pierrot, Both Miklós, Zséda és Frenreisz Károly a Legjobb Négybe? Esélyt latolgatok.

Mivel Petruska és Freddie biztosan top 4-es lesz, a szerepükön nincs mit elemezni. Mindketten saját középdöntőik legmagasabb pontszámát érték el, amiben sokat segített a sok 9, illetve Freddie esetében a sok 10 pont. Kétségkívül ők a zsűri favoritjai, bérelt helyük van a szuperfináléban.

A többieknek még harcolniuk kell a top 4-es helyért. Vásáry André Pierrot személyes kedvence és a többi zsűritag sem pontozta le eddig. Szerintük a "Why" testesíti meg mindazt, ami tipikus Eurovízió, szerintem meg ez az a műfaj, amit rohadtul nem szeretne többé hallani senki az Eurovízión. Ettől függetlenül André nagyon esélyes egy top 4-es helyezésre, de kijutni biztosan nem fog.

Biztos vagyok benne, hogy már mindannyian eljátszottunk a Parno Graszt kijutásának gondolatával mi lenne, ha alapon. A Parno Graszt Both Miklós személyes kedvence, aki egyetlen 10 pontot adott a versenyen, azt is nekik. Cigányzene biztosan lesz a Legjobb Négyben, de vajon a Parno Graszt által képviselt autentikusabb változatát részesíti-e majd előnyben a zsűri, vagy a populárisabb, sokak szerint keleties hangzású "Győz a jó"-t Oláh Gergő előadásában?

Berkes Olivér és Tóth Andi duettjét a zsűri nagyon lehúzta (jogosan) és nemcsak a középdöntőből jutottak tovább nézői szavazatokkal, hanem már az elődöntőből is. A zsűri biztosan nem fogja berakni őket a top 4-be. A Mushu az elődöntőből zsűripontokkal, de a középdöntőből már a nézők szavazataival jutott tovább, így mondhatjuk, hogy akármennyit is javítottak az előadásukon, a zsűri levette róluk a kezüket. Valószínűleg ők is kimaradnak a top 4-ből, így 2014 után az idei mezőny lehet az első, ahol nem szerepel nézői továbbjutó a legjobb négy között.

A legnagyobb veszélyben mégis a Kállay-Saunders Band van, ugyanis Freddie esélyeinek növelése érdekében távol tarthatják őket a közönségszavazástól. Freddie mellett András bandája az egyetlen, aki 8 pontot kapott a nézőktől az elődöntőben. Habár Freddie a középdöntőben 9-re tudta növelni a nézői pontszámát, a Kállay-Saunders Band még mindig tartani tudta 8 pontját, tehát maradtak az élbolyban, ami megfélemlítheti a zsűrit: ha Freddie-t akarják kiküldeni Stockholmba, akkor nem fogják Kállay-ékat betenni a Legjobb Négybe, mert csak ők tudják megszorongatni a zsűrifavoritot.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az új zsűri nagyon bele akar szólni a dologba és inkább választja a másikkal kibaszós taktikát, mintsem a fair play-t. A régi zsűri biztosan lejátszatná ezt a meccset velük.

A legigazságosabb, a nézői szavazatokat is figyelembe vevő Legjobb Négy ez lenne:

• Freddie
• Kállay-Saunders Band
• Petruska
• Oláh Gergő

A zsűri Legjobb Négye valószínűleg ez lesz:

• Freddie
• Petruska
• Vásáry André
• Parno Graszt

A Dal 2016 - Döntő - Szombaton 19:40-kor a Duna műsorán!

Az ideihez hasonlóan készítettem az összes eddigi évadhoz is infografikákat az elődöntős végeredmények alapján. (Holtverseny esetén azt vettem figyelembe, hogy ki kapott több nagy pontot a zsűritől, s ha így is döntetlenre jött ki, akkor az számított, hányan előzték meg az adott elődöntőben. A nézői továbbjutók automatikusan a zsűri továbbjutói és a kiesők közé kerültek.)

A Dal második középdöntője is papírforma szerint zajlott. Másik nagy közönség-kedvenc híján Freddie-nek nem akadt ellenfél, így a zsűri és maga a műsor is teljes erővel nyomta előre. Olyannyira, hogy már-már pofátlan hype-nak tűnhetett, amint Tatár Csilla "nem tudja túlkiabálni" a vezérlőből bömböltetett műtapsot, amint Harsányi Levente úgy konferálja fel az előadást, mint a versenydalt, amit félmilliónál is többen láttak a YouTube-on, amint a zsűriből hárman is 10 ponttal értékelik azt, majd a nézők is hozzácsapnak egy 9-est, illetve ahogyan a legjobb dalszövegírónak járó díjat is megkapja a dal. Jelenleg az a teóriám, hogy a zsűri nem fogja Kállay-ékat betenni a legjobb négybe, nehogy legyen valaki, aki megszorongathatja Freddie-t, hiszen ő a favorit, neki kell Stockholmba menni. Menni is fog, efelől mindenki megnyugodhat.

A tegnap este ezért is volt súlytalan és érdektelen, hiszen Freddie és az első elődöntő továbbjutói mellett senkinek sincs esélye a döntőben. Nikán csak az arcra vetítés segített, Vásáry André továbbra is unalmas, Gáspár Laci stylistja pedig már megint jól kicseszett vele. Laci előnytelen atlétájától már csak Berkes Olivér frizurája volt rosszabb, aki, ha Tóth Andit nem csapta volna hozzá a menedzsment, már az elődöntőben kihullott volna. A ByTheWay tekintélyt parancsolóbb akart lenni és beállt három mikrofonállvány mögé és úgy járt, mint múlt héten Benji: hagyta, hogy a művészi kreativitás szabadságát elnyomja a zsűri véleménye és elvesztek a megfelelési kényszer sötét útvesztőin, pedig a dal abszolút Eurovízió-kompatibilis volt. Az Egy Másik Zenekar bájolkodó-édeskedő előadása legalább annyira taszított, mint a kép, amin Zséda nyalogatja Pierrot vámpírszakállát (nincs ilyen kép, de ha lenne, akkor taszítana). A Passed meg ha ilyen szépen elénekli a tavalyi Mesmerize-t (amit még mindig A Dal történelmének legjobb dalának tartok), akkor ők mennek Bécsbe.

A második középdöntő egyébként tökéletesen megmutatta, miért van baromi nagy szükség a műsor felépítésének megváltoztatására. Ez a beszélgessünk tök értelmetlenül értelmetlen dolgokról minden harmadik előadás után Harsányival-szegmens, illetve a mozgasd meg a szavazótáborod-felszólítás utáni agonizálás legalább annyira szükségtelen, mint beszélgetni a dalszövegírókkal. Az MTVA döntse el, hogy A Dal egy Sanremo-hoz hasonló hazai zenét ünneplő dalfesztivál, aminek csak mellékes szándéka kiválasztani az Eurovíziós indulót, vagy tényleg az Eurovíziós fellépő megszavazása a legfőbb cél. Mert ha utóbbi, akkor minden, az előbbire jellemző műsorelem (pl. legjobb dalszövegíró, a dal felfedezettje stb.), teljesen felesleges, nem releváns. Max oldják meg neten, mint az akusztikot.

Továbbjutott Freddie (47 pont), a Parno Graszt (42 pont) és Vásáry André (42 pont), a nézők pedig Berkes Olivért és Tóth Andit szavazták tovább.

A döntőben fellép Freddie, a Parno Graszt, Vásáry André, Berkes Olivér és Tóth Andi, Petruska, Oláh Gergő, a Kállay-Saunders Band és a Mushu. 

A Dal 2016 - Döntő - Jövő szombaton 19:40-től a Duna műsorán!

Infografikával búcsúzom az Eurovíziótól, ahogyan eddig ismertük. A korábbi pontozási rendszer megszűnik, így ez a toplista már sohasem fog változni. Ők az 1975 és 2015 közötti rendszer győztesei:

Ez volt eddig: A nézők és az országok "szakmai" zsűrijeinek szavazatait összefésülték, így minden ország egy darab pontszámot osztott ki 1-től 12-ig. Ezeket a pontokat pontbejelentők ismertették egyetlen szegmensben.

Ez lesz mostantól: A zsűri és a nézői szavazás végeredményét nem fésülik össze, hanem egymáshoz adják, így két külön szegmensben fogják ismertetni. Az első szegmensben - ahogyan eddig is - kapcsolni fogják a versenyző országok pontbejelentőit, akik ezúttal a zsűripontokat mondják el 1-től 12-ig. A második szegmensben a műsorvezetők fogják prezentálni a nézői voksokat úgy, hogy összesítik mind a 43 ország közönségszavazatait és ahogyan a Melodifestivalenben már megszokhattuk, a nemzetközileg legkevesebb szavazatot kapott versenyzőtől haladnak majd a legtöbb szavazatot kapott versenyző felé. A háttérben persze 1-12 pontos rendszerben feldolgozzák a nézői szavazatokat is, majd összeadják és a kapott pontszámot hozzávágják a zsűris pontszámhoz. Például Litvánia az oroszoktól és a románoktól kap 2-2 pontot a zsűrinél, de az orosz nézők 4, a román nézők pedig 7 ponttal honorálták őket, tehát a zsűris 4 ponthoz jön még a nézői 11 pont, így Litvánia végső pontszáma 15 pont lesz. A műsorvezetők csak a 11 pontot jelentik majd be, a képernyőn pedig mutatni fogják, hogy a tabellán mennyit változtatott ez a 11 pont, hányadikak is lettek valójában a litvánok.

Eredetileg pro és kontrában akartam levezetni, hogy mi jelent előnyt és hátrányt az új rendszerben, de az előbbiből alig találtam valamit. Az egyetlen pozitívum talán az, hogy a verseny győztese csak az utolsó pillanatban derül ki.

Már régóta folytak a viták arról, hogy miként lehetne rövidíteni a pontbejelentésen, ami közel egy órát vett el a műsorból. Ahhoz képest, hogy eddig az időmegtakarítás szempontjából akartak változtatni az egyébként legizgalmasabb részen, az új rendszer semmivel sem fog rövidíteni az adásidőn. Ugyanúgy végigkapcsolják majd mind a 43 országot, csak éppen a zsűrieredményekért.

A másik kifogásolható dolog a zsűri szerepének növelése. Annak ellenére, hogy a rajongók már évek óta a mellüket döngetve követelnek nagyobb beleszólást a végeredménybe (jogosan), az EBU (a svéd tévé lobbijának köszönhetően) most nagyobb hangsúlyt fektet a szakmai zsűrinek gúnyolt országonkénti öt ember véleményére. Ez a vélemény a rajongók többségét egyáltalán nem érdekli (engem sem), s most hosszú tízperceket kell majd végigszenvedni miattuk, az izgalom legapróbb jele nélkül. Nem látom, miként lenne szórakoztató a zsűri véleményének végighallgatása, hiszen közünk sincs hozzá. Azzal pedig ugyancsak hülyeség érvelni mellettük, hogy így kikerülhetjük a politikai korrupciót: azt, hogy kik ülnek a zsűriben, továbbra is a tévék döntik el (ezek a tévék pedig szigorú állami fennhatóság alá tartoznak, főként tőlünk keletebbre).

A legfájóbb viszont az, hogy nem fogjuk tudni, mennyire érvényesült a szavazatunk. A műsorvezetők nem részletezik majd a nézői voksokat, nem osztják le pontokban, holott mi nézőkként éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy MI hogyan pontoztunk és MÁSOK hogyan láttak minket. Most csak annyi lesz, hogy például Magyarország a nézőktől kapott 40 pontot az európai közönségtől, azt jó éjszakát.

Az új színpadterv láttán annak örülök a legjobban, hogy a malmői versennyel ellentétben ezúttal nem meghitt és családias légkört, hanem egy grandiózus bulit célozott be a svéd tévé. A stockholmi színpad gyakorlatilag egy impozáns perpsektíva-ábrázolás egy csipetnyi modern art deco utánérzéssel. A tér és az elemek az előadót helyezik a fókuszpontba, közülük is inkább a táncosok nélküli szólóénekesek színpadi megjelenését fogja még drámaibbá és látványosabbá tenni (így a stockholmi színpad például tökéletes ellentéte a moszkvainak, aminek kialakítása inkább a csapatoknak kedvezett).

A design Frida Arvidsson és Viktor Brattström munkája, akik bejárható LED-fallal és optikai illúziókkal próbálnak újítani majd. Tetszik.

Tatár Csilla üzenetével kezdődött tegnap este az első középdöntő, egy "my body, my rules"-feliratú felsővel olvasott be mindenkinek, akik szerint úgy kéne kinéznie szülés után, mint egy anorexiás divatmodellnek. Úgy tűnik, hogy Harsányi Levente is megette végre azt a pörköltet a hűtőből, amin annyi adást elmélázott ezelőtt, mert ezúttal egy fokkal jobb kedve volt.

Az első középdöntőbe sikerült összezsúfolni a mezőny legjobb dalait, így olyan dalok is kiestek, amiket ezerszer inkább hallgatnánk a döntőben a következő középdöntő továbbjutói helyett. Ilyen a Karmapolis és Szécsi Böbe "Hold On To"-ja, ami a mezőny egyik legminőségibb, legszofisztikáltabb és legtisztább szerzeménye. Böbéék emelt fővel távozhattak a műsorból, tök büszkék lehetünk rájuk. Természetesek és könnyedek voltak, ami nem mondható el a minden refrén után kifulladó Mushuról. Palmer Izsák izzadtságszagú rocksztársága továbbra is legalább annyira szórakoztató, mint Pély Barnáék "hé, negyven vagyok, de még mindig tudok bulizni"-féle műmájerkedése. Tolvai Reni most is az etióp gyerekekért és az iszlamisták áldozataiért énekelt, a világpolitikai szerzeményt szélgéppel is megdobták rendesen. A látvány korrekt volt (erre most sokat adtak minden produkciónál), az érthetetlenül amerikaifocis-stylingot kapott táncosok viszont maradtak, ahogyan az eladhatatlanság is. És nem, Reni, ezt a dalt popsirázás nélkül nem tudod lenyomni a torkunkon. Benji elszámította magát és ahelyett, hogy a zsűrinek akar nagyon megfelelni, inkább magának kellett volna, Agárdi Szilvia pedig a Valentin-napot ünneplő nyálgépeknek énekelt, szerencsére utoljára. 

Petruskának nagyon összejött A Dal. Az elmúlt hetekben nemcsak a zsűri egyértelmű kedvencévé vált, hanem a nézőknél is javítani tudott, plusz ő lett A Dal Felfedezettje. Oláh Gergővel továbbra is profin összeszedett produkciókkal döngetik a Globen aréna ajtaját, nagyon meggyőzőek mindketten.

A nézőktől legtöbb pontot kapó Kállay-Saunders Band viszont bebizonyította, hogy akármennyire is jó a cigány- és a bölcsészpop, az igazi bulit ők hozzák, nekik kell menniük Stockholmba. A srácok semmit sem vesztettek energiájukból, erőteljesen repesztenek a cél felé. Andrásnak nagyon jól áll ez a lazább "bro" stílus, a színpadon játékos és férfias, a bandatagokkal ugrál és interaktál. Ezért sem értem, amit a zsűri művel velük. Szerintük András valósággal menekül a srácokhoz, Both Miklós szerint meg egyenesen ugyanannyit ér, mint Benji Kötéltánca (mindkettőre 7 pontot adott úgy, hogy Agárdit 8 ponttal nyalta fel). Both Miklósnak csak annyit kell tennie, hogy kihúzza a karót a seggéből és annak látja a Kállay-Saunders Band produkcióját, ami: egy élénk, fiatalos és fesztelen játék.

Továbbra sem értem, miért beszélünk még mindig arról, hogy mi és mi nem Eurovízióra való. Ha A Dal zsűrijén múlott volna, akkor olyan Eurovíziós nagyágyúk, mint Loic Nottet és Aram MP3 sem jut ki a dalfesztiválra. Egyik előadó dala sem hathatott első hallásra "Eurovízió-kompatibilisnek", a versenyen mégis hasítottak. De nagyon jól ismerünk mindannyian egy közelebbi példát is, 2013-ban mi magunk is egy Eurovízión addig elképzelhetetlen produkciót küldtünk ki: a "Kedvesem" 10. lett a döntőben. ByeAlex (és számos más külföldi előadó) óta tehát nagyon jól tudnunk kéne, hogy az Eurovízió-kompatibilitás egy nagyon nyújtható, gyúrható és újragondolható dolog, amit nincs értelme felemlegetni minden "alternatívabb" dal esetében. Ennek ellenére a zsűri rendre felhozza és az "Eurovízió-kompatibilitás" hiánya miatt szavaz le dalokat, azaz nem értenek ahhoz, amit csinálnak, bár Both Miklós közölte is, hogy őt majd csak a döntőben érdekli, hogy ki mutatna jól Stockholmban. Hát, bravó, géniusz!

Amikor a dalfesztiválra választunk egy produkciót, elég két szem és két fül. Ha tetszik, menjen. Nem kell túlgondolni, mert a múltban már nem egyszer taktikáztuk el magunkat (a legjobb példa erre Wolf Kati döntős lebőgése 2011-ből).

Továbbjutott Petruska (43 pont), Oláh Gergő (42 pont) és a Kállay-Saunders Band (41 pont), a nézők pedig a Mushut szavazták a döntőbe.

A Dal 2016 - Második középdöntő - Jövő szombaton 19:40-kor a Duna műsorán!