Írnám én, hogy tegnap megszavaztuk Pápai Jocit és az "Origo"-t az idei Eurovíziós indulónknak, csak hát eleve nem tehettünk mást, mivel a zsűri top négyese kettő híján szöges ellentétben állt a miénkkel, a nézőkével, sőt, Tóth Gabit, a hatalmas közönségkedvencet be se tették közéjük. Joci és a dala persze méltó magyarországi indulója lesz a versenynek és mától kezdve rábízom az életemet is, a továbbiakban tehát nem Joci győzelmét, hanem annak körülményeit vitatom. Mert hát van mit.

Ilyen formában semmi értelme

A Dal formátuma igazságtalan és egyáltalán nem nézőbarát, a zsűri túl sok beleszólást kap és Eurovíziós szempontból a lehető legkedvezőtlenebbül dönt. Amikor az elődöntőn Bothék flegmán kiröhögték a nézők az indokolatlanul futtatott Kanizsa Ginára leadott 5 pontját, már tudtam, hogy csak azért is beteszik majd a legjobb négybe, ahol - tegyük szívünkre a kezünket - Závodiékkal együtt semmi keresnivalója nem volt. Már a válogatókon is olyanokat akart és buktatott el a zsűri, akik megalapozták a nézők szórakozását ebben az egyébként rém gyenge évadban. Mujahid Zoltán és Pál Benjámin 7-7 pontot kapott a nézőktől a válogatón, de a zsűri kiejtette őket. Szabó Ádám 8 pontot kapott, de Frenreiszék őt is elbuktatták volna, ha Ádám nem jut tovább a közönségszavazáson az elődöntőbe. Ott már persze elbukott ő is. Oké-oké, letudtam kötelező zsűris csesztetésnek, ez így szokott lenni. De a döntőben tényleg túl messzire mentek: akkora nemzetközi és hazai közönségkedvencet elbuktatni, mint Tóth Gabi és a "Hosszú idők", egy kínosan átlátszó és tudatos kibaszás volt. Kinek csinálják a műsort? Nekünk vagy maguknak?

A zsűri munkája papíron az, hogy fenntartsa a "minőségi egyensúlyt" a mezőnyben, tehát hogy te meg én, kedves olvasó, az egyszerű, fásymulatós ízlésünkkel megvert prolik ne érvényesíthessenek "tehetségtelenebb" énekeseket "tehetségesebb" énekesek kárára. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egyrészt a zsűri is ugyanolyan szubjektív szempontok szerint pontoz, mint a nézők (még ha ők próbálják is "szakmaiként" beállítani a véleményüket), másrészt meg olyan érzést keltenek az emberben, mintha csak különböző érdekcsoportok akaratát érvényesítenék, a nézők igényeiről pedig magasról tojnának, akikből egyébként a műsor él. Nélkülünk ugyanis nem menne A Dal, de zsűri nélkül ugyanúgy életképes lenne, sőt. Miért ne lehetne csökkenteni a zsűri befolyását vagy a döntőben átváltani 100% televote-ra? Mitől fél a csatorna?

A zsűri vállalhatatlan

Az angol értelmező kéziszótárakban a "cringe" szó mellé Frenreisz Károly, Zséda és Caramel arcképét tenném, ők hárman mondvacsinált szakmai zsűritagok, akik egyszerűen nem működnek ebben a pozícióban. Nekik énekiskolásokat kellene felvételiztetniük, nem pedig egy szórakoztató (vagy éppen szórakoztatni kívánó, de abban súlyos kudarcot valló) műsor fellépőit véleményezni. Both Miklós még csak-csak elmegy, ő legalább nem csinál segget a szájából és következetes a top négyes pontjainak leadásánál is (nem úgy, mint Frenreisz, aki csak azért körbenyalta Gabit, hogy utána egyetlen ponttal se ismerje el a munkáját). Abban viszont ő is hibát követett el, hogy nem Eurovíziós szempontok alapján értékelte a versenydalokat, ami egy olyan műsorban, amit eleve arra hozott létre az MTVA, hogy abban válasszuk ki a mindenkori Eurovíziós indulónkat, eléggé idióta dolog. (Ugyanakkor maga az MTVA kezdte halványítani A Dal Eurovíziós aspektusát már a legelső sajtótájékoztatótól kezdve, így ez nem meglepő, mégis abszurd.) Csak annak a piszok nagy szerencsének köszönhetjük, hogy nézőkként valamelyest jól jöttünk ki ebből a nagy cirkuszból, hogy Joci ugyanúgy tetszett a zsűrinek is, mint nekünk. Nem is akarok belegondolni, mi lett volna, ha nem szeretik és a helyére betolják Leanderékat. De hát így is simán kiküldték volna Kanizsa Ginát, így ennél több bizonyíték az inkompetenciájukra nem is kell.

Tóth Gabi egyszerűen nem nyerhet?

Mivel Radics Gigi és Pápai Joci korábban már 7-7 pontot kapott a nézőktől, mondhatnánk, hogy legalább kiegyenlített volt a legjobb négy mezőnye, két énekest a zsűri, kettőt pedig kvázi mi válogattunk be. Mégsem mondhatjuk, hiszen Kanizsa Ginának vagy éppen Závodiéknak semmi keresnivalójuk nem volt egy olyan top négyben, ahova Tóth Gabi is bejuthatott volna. Egy gerinces és a nézők véleményére is adó zsűri betette volna őt a legjobb négy közé. Eurovíziós szempontból tökéletesen mindegy, hogy Gabi a "Hosszú idők"-kel műfajt váltott, vagy hogy éppen nem szimpatikus sokaknak, mert nem ez számít. Egy litvánnak fogalma sincs róla, hogy ki az a Tóth Gabi, neki még az is tök mindegy lett volna, ha Totovaként ismeri meg. A nézőket csak és kizárólag az érdekelte volna, amit ott abban a három percben letett volna az asztalra. A zsűri pedig nekiállt kötekedni vele, nem tudtak dűlőre jutni rockergabi és magyargabi között (mintha dűlőre kellett volna jutniuk közöttük), lekínaizták és magyarkodónak találták a dalt, a nyolc döntős közül pedig csak őt húzták le. Csak őt, a közönségfavoritot, aki mellett MIN-DEN E-GYES nemzetközi rajongói oldal szavazótábora kiállt a hazaiakról, A Dal rajongó és nem rajongó nézőiről nem is beszélve. Nem üres hype volt körülötte, hanem kézzel fogható bizonyítékai annak, hogy a többség igenis őt látta volna szívesen Kijevben. Egy erős közönségkedvencet buktatott el a zsűri, mert tudta, hogy megnyerheti A Dalt. A nézők szórakozását így Caramelék meggátolták.

Ha nem Gabi, akkor Joci

Joci abszolút megérdemelte a győzelmet, az "Origo" nálam is dobogós volt. Gabihoz hasonlóan ő is etnopoppal érkezett, amivel nagy sikereket lehet elérni az Eurovízión. Ha pedig kvalifikál a döntőbe, akkor ő lesz az első cigányzenei döntős induló ever. Gabi nélkül ő volt a legokosabb választás, sikerült megmentenünk a napot. Mindenképpen ki fog tűnni az Eurovíziós mezőnyből és 2014 után ez az első magyar versenydal, amit naponta hallgatni fogok.

Magyarország május 11-én a második elődöntőben lép fel az Eurovízión. Hajrá, Joci!