Úgy tűnik, a balti államok ráéreztek az Eurovízióra és már második éve hoznak minőséget, ami nem is csoda, hiszen a "Play" dalszerzője Észtország tavalyi indulója, Stig Rasta. Jüri előadása és maga a dal is elegáns, egy biztonságos kvalifikációt jelent a döntőbe.
Kvalifikációs esély: közepes
Aminata Savadogo a legjobb dolog, ami az utóbbi években a lett Eurovízióval történhetett. Aminata a tavalyi versenyen hatodik lett, hiszen ugyanolyan újszerű, modern és különleges hangeffektekkel jelentkezett, mint most dalszerzőként. A "Heartbeat" zeneszerzőjeként és szövegírójaként megint bejuttatja majd Lettországot a döntőbe.
Kvalifikációs esély: magas
Bármennyire is hangszerelték át ezt a basic dalt és bármennyi autotune-nal egyenesítettek Szpak énekén, az egész ugyanaz az idejétmúlt melódia, amit először hallottunk. Konkrétan az 1980-as években lenne a helye.
Kvalifikációs esély: közepes
Jó Eurovíziós rajongóhoz méltóan én is összeállítottam az idei toplista-videómat, ami több, mint 10 perces, mert a 4-5 perceseket valamiért úgysem szoktátok szeretni.
Ma teljessé vált az idei Eurovíziós Dalfesztivál dalainak listája. Mind a 43 induló ismeretében elkezdem random kiértékelni őket, minden napra jutni fog egy. Az első Albánia indulója, Eneda Tarifa és a "Fairytale". Enedát az albán nemzeti döntő, a Festivali i Kenges győzteseként küldik Stockholmba, viszont a dalát márciusban megváltoztatták. A "Perralle" című balladával nyerte meg a műsort, viszont annak populárisabb angol verziójával, a "Fairytale"-lel indul. A rajongói visszajelzésekből egyértelműen kiderül, hogy a dal eurovíziósítása nem jött be, a végeredmény unalmas és felejthető lett. A refrénben nyomokban még fellelhető a korábbi dal, amit a szerzők szívvel-lélekkel raktak össze, de egyébként az egész csak száraz és jelentéktelen.
Kvalifikációs esély: alacsony
2011-ben az történt, hogy a fogadóirodák képtelenek voltak megjósolni a végső győztest, sőt, borult is a teljes listájuk. Franciaországot hozták ki győztesnek, de Amaury csak a 15. lett a döntőben. Írországé lett a fogadók ezüstérme, de csak 8. helyezettek lettek. A top tízben szerepelt még az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország és Magyarország is, de végül egyik induló sem jutott be a döntős top tízbe. A verseny győztesét, Azerbajdzsánt is csak a döntő előtt egy nappal húzták fel a harmadik helyre, egészen addig a 6. és a 10. hely között ingázott. Általában nincs ekkora káosz a fogadóirodáknál, ezért is emlékezetes a mai napig az eset.
A felfordulásban nagyban szerepet játszott az abszolút közönség-favorit hiánya, ami más évekkel ellentétben kiszámíthatatlanabbá tette a versenyt. Norvégia 2009-es és Németország 2010-es győzelmét már jó előre megmondták a fogadók, majd a következő években, 2012-ben Svédország és 2013-ban Dánia első helyét is biztosra lehetett venni. Ugyan 2014-ben Ausztriát csak a döntő előtt hozták fel a második helyre, a fogadói top tíz hellyel-közzel megegyezett a valódival. 2015-ben pedig szintén tudtuk előre, hogy három egyértelmű esélyes van a győzelemre (Svédország, Oroszország és Olaszország).
Ezúttal nincs ilyen. Persze, most is pörögnek a fogadóirodák és Oroszország az első, Svédország a második, Horvátország pedig a harmadik, de a teljes lista vitatható, hiszen egyik ország sem világos közönség-kedvenc, amit a különböző online szavazásokból, a videómegosztókra töltött toplistákból, a rajongói hozzászólásokból és az általános fogadtatásból lehet leszűrni. Gyakorlatilag mindenkinek más a kedvence, a mezőny nagyon kiegyenlített, így az sem lát délibábot, aki Freddie győzelmét vizionálja, hiába vagyunk vele tizenhatodikok jelenleg. Bárki hazaviheti a versenyt.
A különféle tehetségkutatókból induló énekesek átformálták a zeneipart, így nem csoda, hogy az Eurovízióig is eljutottak. Ma már a mezőny jelentős része énekes reality-kből ismert előadókból áll, az izraeli Rising Star-nak egyenesen az Eurovízión való részvétel a fődíja.
Az örmény Iveta Mukuchyan két tehetségkutatóban is kipróbálta már magát: a Hay Superstar 2009-es szériájában (az Idol-franchise örmény változata) ötödikként végzett, majd Németországban, ahol gyerekkorát töltötte, szerepelt a The Voice of Germany-ben is. Xavier Naidoo csapatába került, s ha Naido-t nem léptetik vissza az Eurovíziós szerepléstől, akkor mentor és tanítványa egymással versengett volna Stockholmban.
Iveta Mukuchyanon kívül mások is Idol-szériában mutatkoztak be: Gabriela Gunciková a cseh-szlovák SuperStar második évadában lett ismert, Jüri Pootsmann pedig az észt változat hatodik évadát nyerte meg.
Nina Kraljic 2009-ben a horvát Got Talent-ben végzett tizedikként, majd idén egymillió szavazattal megnyerte a The Voice első évadát. Jamie-Lee Kriewitz is The Voice-győztes, ő az ötödik német évadot nyerte meg.
Samra Rahimli szintén a The Voice-nak köszönheti hírnevét, a török széria után finalista lett az azerbajdzsáni műsorban. A ciprusi Minus One zenekar frontembere, Micheletto, a francia változatban szerepelt, amiben Amir, Franciaország idei képviselője, finalista lett (ő már a Kokhav Noladban is szerepelt még 2006-ban, ami az izraeli Rising Star elődje). Laura Tesoro a flandriai műsorban lett második, Joe & Jake pedig az angol változat után állt össze zenélni.
A Rising Star műsorát idén Izrael és Magyarország képviseli. Hovi Star megnyerte saját szériáját, Freddie pedig negyedikként végzett itthon.
A montenegrói Highway, a lengyel Michal Szpak, az olasz Francesca Michielin és az ausztrál Demi Im az X-Faktor színeiben indul, utóbbi kettő meg is nyerte saját szériájukat.
Douwe Bob egy eredeti, csak Hollandiában látható De beste singer-songwriter van Nederland című tehetségkutató első évadát nyerte meg, aminek köszönhetően a Sziget Fesztiválon is felléphetett.
Tegnap este Frans és az "If I Were Sorry" nyerte meg a Melodifestivalent és a jogot, hogy képviselje Svédországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. Úgy tűnik, hogy a nézőknek elég volt egy alapbeat és egy trendi, helyesnek mondott kissrác, akit ha Montenegró vagy Albánia küldött volna, a fogadóirodák betippelnék a 20. helyre, a rajongók pedig ott tépnék cafatokká, ahol érik.
A Melodifestivalen az egyetlen eurovíziós előválogató, amit szinte minden Eurovíziós rajongó követ világszerte. Látványos, általában telepakolják jó dalokkal (elvégre Svédország, duh) és még külön lehet fogadni a győztesre is a fogadóirodáknál. Nagy biznisz. Így hát mivel a svédek rendezik a legnagyobb felhajtást az Eurovízió körül, az emberek automatikusan tiszteletet éreznek bárki iránt, akit Svédország küld. Ha pedig tényleg követték a versenyt, akkor már a győztesét is hallották legalább kétszer, ismerős produkcióra pedig általában hamarabb szavaznak, mint egy először látottra. S minél jobban nyomják a rajongók a dalt, annál nagyobb hype-ot generálnak neki és manipulálják a közvéleményt. Pszichológiai korrupció. Jelenleg Svédország vezeti a fogadóirodák listáját konkrétan Frans-nak köszönhetően.
Nekem ne mondja senki, hogy az "If I Were Sorry" egy jó dal, mert nem az, s főként nem annyira, hogy sorozatban másodjára nyerje meg vele a versenyt Svédország. Ne már, hol van ez az "Euphoria"-hoz és a "Heroes"-hoz?! Viszont az is igaz, hogy amikor nincs egyértelmű közönség-kedvenc és a mezőny kiegyenlítetten erős, akkor egy közepesen jó, biztonságos választás mellett döntenek a nézők (lásd Azerbajdzsán 2011-es győzelme).
Amióta beválogatták Margaretet és "Cool Me Down" című dalát a lengyel nemzeti döntőbe, az Eurovíziós rajongók és a fogadóirodák is megőrülnek érte. Lengyelország több mint egy hete előzte be Oroszországot az oddschecker.com összesített listáján és azóta elmozdíthatatlan az első helyről. A fogadóirodák általában(!) képesek megjósolni a győztest (kivéve 2011-ben, amikor botrányosan borult minden), így ha a lengyelek Margaretet küldik Stockholmba (s ezek után miért ne tennék), akkor minden bizonnyal meglesz az idei év nagy közönség-kedvence is, amiből eddig igazán híján vagyunk, szerencsére. Kérdés, hogy Margaret képes lesz-e előadni élőben is a dalt, s hogy egyáltalán megszavazzák-e a lengyelek.
Krajowe Eliminacje 2016 - A lengyel Eurovíziós dalválogató - Ma este 21:25-től a TVP műsorán!
UPDATE: NEM MARGARET NYERT, helyette Michal Szpak lett a befutó! A korai közönség-kedvenc második helyezése alaposan megbotránkoztatta a rajongókat, az internet éppen most készül robbanni az elégedetlenkedő kommentektől. Lengyelország máris zuhanni kezdett a fogadóirodák listáján is, így kijelenthetjük, hogy a lengyelek kihúzták a lábuk alól a talajt, idén biztosan nem győznek. Margaret lebőgése egyébként annyiból mégiscsak jó, hogy továbbra sincs abszolút közönség-kedvenc, a verseny mindenki előtt nyitott.
Minden jel arra mutat, hogy ha a kazahokon múlik, a közeljövőben látni fogjuk őket az Eurovíziós Dalfesztiválon. 2008 óta próbálnak tagságot szerezni az EBU-nál (European Broadcasting Union, azaz Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége), mellyel kazah médium ezidáig semmilyen kapcsolatban nem állt. Ez idén változott, ugyanis a kazahsztáni Khabar TV január 1-től az EBU hivatalos partnere lett, így ugyanazt a titulust kapta meg, mint az ausztrál SBS tévécsatorna.
Kazahsztán részvételét látszólag még mindig akadályozza két szabály:
A kazahok már a tavalyi Eurovízióra is küldtek delegációt és az egyik legolvasottabb Eurovíziós híroldal is náluk működik, tehát az előnyeik csak tovább tornyosulnak.
Amiért mégsem tűnhetnek ideális jelöltnek, az a kazah kormány az Eurovízió alapelveivel teljesen szembemenő politikája, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint Azerbajdzsánét: adott egy rohadtul totalitárius rendszer, aminek élén egy saját személyi kultuszát építgető majom áll és hatalmas infrastrukturális beruházásokkal, illetve izzadtságszagú kormánykommunikációval igyekszik leplezni a korrupciót és az emberi jogok hiányát. Ez számos már EBU-tagsággal, így Eurovíziós részvételi joggal rendelkező országban is problémát jelent, tehát annyira mégsem szúrhatja az EBU szemét. Az mindenesetre biztos, hogy ha új ország csatlakozik majd, az Kazahsztán lesz, s jelen állás szerint nem kell rájuk sok évet várnunk.