Freddie az összes internetes szavazást, toplistát és A Dal közönségszavazását is vezette a műsor hathetes időtartama alatt, ami borítékolta a győzelmét, így teljesen kiszámíthatóvá tette a döntőt. A "Pioneer" jó dal, de a hype (ugye Tatár Csilla ismét képtelen volt túlkiabálni a vezérlőből bömböltetett műtapsot) és a nedves bugyik (vagy gatyák, no judging) is nagy szerepet játszottak a sikerében. Az is biztos, hogy Stockholmban meglesz a döntő, Magyarország egyhuzamban hatodik alkalommal is kvalifikál majd a fináléba, ahol egyelőre nem tudok elképzelni egy top 10-es helyezésnél rosszabbat. Freddie adásról adásra jobb lett, de ha gyúrnak még a látványra, akár ő lehet az első, akinek végre sikerül beelőzni Friderikát és elcsípni Magyarország legjobb Eurovíziós eredményét. Hajrá! 

Az este legemlékezetesebb eseménye mégis az a hihetetlenül tragikus eset volt (Eurovíziós rajongó vagyok, szabad dramatizálnom), ami a Kállay-Saunders Banddel történt. Már a legelején nyilvánvaló volt, hogy nem szól a füles, András több hanggal feljebb énekelt, én pedig olyan mélyre temettem az arcomat a tenyeremben, mintha viszontláttam volna az általános iskolai ki mit tud-fellépésemet. Nem hittem el. Nem hittem el azt, hogy miután végigbakizta a stáb a teljes hat hetet, éppen a Kállay-Saunders Band produkciója alatt kellett ezt a bakisorozatot kimaxolni. Azért is volt ennyire szívszakító a dolog, mert nyilvánvaló, hogy András mennyire bizonyítani akart, illetve kijutni az Eurovízióra. S ha van valaki, aki ezért képes a tőle telhető legtöbbet megtenni, akkor az Kállay-Saunders András. Rajongóként nagyon nehéz elfogadni egy ilyen bakit, főleg akkor, ha az sorsfordító lehet.

Both Miklós az élő adás átkának tulajdonította az esetet, Zséda pedig azonnal felvetette, hogy újra neki kéne veselkedni ennek, így Andrásék másodjára is előadhatták a dalt, de ekkorra már átvette az irányítást a pánik és a feszültség, a helyzet menthetetlen volt. A zsűri mindenesetre kap egy jelest emberségből, hiszen mindezek ellenére is betette őket a Legjobb négybe, de persze ostobaság is lett volna megítélni őket ebből a bakiból, hiszen ezelőtt már két adást lenyomtak úgy, ahogyan kellett. Na meg könyörgöm, András már az Eurovízión is bizonyított, szóval tisztában lehettünk azzal, hogy mit tud (2014-ben döntős ötödik helyezésével Magyarország második legjobb eredményét érte el). Ment a 20 sms.

A Parno Graszt alkalomhoz illően fehérbe öltözött és ugyanazt hozta, amit eddig is, a Mushu viszont felkészületlenebbnek tűnt, Palmer Izsák véletlenül úgy leütötte a szintit a gitárjával, hogy még meg is botlott benne (ha meg így volt megtervezve, akkor szerencsétlenül kivitelezték). A hetek óta egyetlen fellépőruhát izzasztó Berkes Olivér és Tóth Andi frizurája olyan volt, mintha az egyikbe belerántott volna a 220, a másik meg elment volna Káposztásszenttarján egyetlen fodrásznénijéhez, aki hobbinyírbászként vágja a falusiak haját ezer forintért. Petruska részvételének már csak azért is örültem, mert azon kívül, hogy a "Trouble In My Mind" tényleg jó bölcsészpop, ritkán látni intelligens embereket magyar tévében. Petruska a személyiségével, az összeszedett gondolataival és kifejezőképességével emelte a színvonalat.

Oláh Gergő minden autentikusságot elvett a dalától azzal, hogy megfogadta a zsűri tanácsát és változtatott rajta. Az egyben szokatlan és különleges hangzású "Győz a jó"-t a döntőre lekopaszította egy focivilágkupa-himnuszokra emlékeztető ízléstelen valamivé, ami abszolút elnyomta a dal jellegzetességeit. Azt, amiért felfigyeltünk rá. Oláh Gergő, Benji és a ByTheWay példája is jól mutatja, hogy ha az előadó enged a zsűri nyomásának és azok feltételezett ízlésére formálja a produkcióját, akkor azonnal ki fog esni, mert a nagy megfelelési kényszerben elveszíti saját magát.

A döntőhöz ezúttal két köztes produkció is dukált. Az első vendégfellépő a tavalyi év győztese, Boggie volt, aki csak beugrott emlékeztetni minket, hogy miért is nem fog hiányozni többé A Dal színpadáról. Utána következett a real deal, Alexander Rybak, a 2009-es moszkvai dalfesztivál nyertese és az 1975-2015-ös pontrendszer legtöbb szavazatot kapott indulója, aki igazán megérdemelt volna egy élő előadást, bár utólag belegondolva és a Kállay-ékkal történtekből kiindulva talán jobb is, hogy előre felvették.

A Dal műsorszerkesztését újra kell gondolni, hiszen nem tudják normálisan, releváns tartalommal kitölteni a műsoridőt. A minden harmadik előadás utáni rohadtul kínos small talk Harsányi Leventével-szegmens legalább annyira kellemetlen, mint a fogadásos videók (és amikor Oláh Gergő valami tényleg érdekes akciót ígér, azaz táncot a Lánchídon, akkor azt meg nem sikerül összehozni, így marad a senkit nem érdeklő csárdás). Az eredmények szóbeli kihirdetése sincs összhangban a vizuális közléssel, hiszen már percek óta a tabellát bámuljuk, amikor Tatár Csilla még csak elkezdi ismertetni az állást. A produkciókat felvezető, dalszerzőket bemutató PowerPoint-prezentáció realness-t is el kell felejteni, illetve az is jó volna, ha találnak végre valakit, aki pengébb After Effects-ben.

A műsor néhány arcának lecserélése is időszerű. Nem kérdés, hogy a minden adást végigunó Harsányi nem működik, maradjon csak otthon és zabálja azt a pörköltet, ha már úgyis rajta mereng adásidő alatt. Frenreisz Károlyt is el kell engedni, akivel a szerkesztők egy veterán bölcset szerettek volna behozni a műsorba, helyette viszont egy beszélni és poénkodni képtelen valakit kaptak, akinek szellemesnek szánt megjegyzésein max a fogamat csikorgatom. Zsédának sincs több keresnivalója a zsűriben. Elhiszem, hogy egy kedves hölgy, csak kedves hölgynek lenni otthon és a piacon kell, nem pedig egy szórakoztató műsorban. Adja át a helyét egy véleményformálóbb, bátrabb és karakteresebb embernek, aki elismeri, ha rossz, amit látott, bár ebben az országban jó női zsűritagot utoljára talán 2006-ban láttunk (Soma, Megasztár), így nem sok reményt fűzök ehhez. Both Miklósnak és Pierrot-nak viszont maradnia kell. Őszinték, szakmaiak és alkalomadtán csípősek is, illetve képesek összefüggő mondatokban, érthetően véleményt formálni.

Korábban leírtam, hogy ha a zsűri a fair play-t választja a Freddie-t szolgáló taktika helyett, akkor a Legjobb négybe Oláh Gergőt, Petruskát, Freddie-t és a Kállay-Saunders Bandet rakja. Ez meglepő módon így történt, szóval a zsűri a temérdek facepalm, kínos pillanat és röhejes megjegyzés ("a ByTheWay egy úgynevezett boy group") ellenére végül mégis teljesítette a küldetését és a műsor történelmében talán először a mezőny legigazságosabb és legjobb négyesét hozta össze az "Eurovízió-kompatibilitást" végig szemügyben tartva.

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Az első elődöntő Freddie-vel május 10-én, a második elődöntő május 12-én, a döntő pedig május 14-én a Duna műsorán!

UPDATE (06.03.01.): A "Who We Are" egyik zeneszerzője, Pacsai Márk videót tett közzé a YouTube-on, amiben elemzi a dalt és nyilvánvalóan kiderül, hogy Kállay-Saunders Andrásnak rossz alapot játszottak a fülesébe, ezért énekelt végig egy hanggal feljebb.