Sokkoló kiszavazás A Dal 2019 harmadik válogatóján

nevtelen_1.png

Leander Kills "Hazavágyom"

Hihetetlen, mennyire meg tud változni az ember véleménye egy dalról vagy előadóról, miután élőben hallotta vagy látta. A Leander Kills-t az eddigi évadok során kifejezetten antipatikus, A Dalról levakarhatatlan résztvevőnek tartottam, akikről sohasem tudtam eldönteni, hogy milyen műfajt is képviselnek, mert mindig belenyúltak a rockzenébe, mint valami gimis elsős kislány, aki álrockerséggel akar kitűnni a tömegből, ugyanakkor magyar népi motívumokkal is operáltak, az átmenet pedig túl éles volt ahhoz, hogy magyaros rockzenének nevezzük az egészet. A "Hazavágyom"-ból kivették a rockot, így egy letisztult, magyaros hangzású, lélekkel teli dalt hallhattunk tőlük, amit a színpadi látvány is megdobott: a fenyőerdős háttérvizuál és a tábortűz-hatást keltő fénytechnika abszolút megteremtette a videoklip, egyben a dal hangulatát is. Mindettől függetlenül sohasem hallgatnám újra a dalt, egyszerűen csak nem tetszik, de persze a Leander Kills legerősebb próbálkozása volt. Ezért is volt a kiesésük az este legnagyobb meglepetése, hiszen eddig bűnrossz dalokkal is továbbrugdosták őket a döntőbe, most meg elhasaltak egy egészen korrekt produkcióval (miközben Antal Timiék a legmagasabb pontszámmal továbbjutottak múlt héten). 

Petruska "Help Me Out Of Here"

A bölcsészpop királya vattacukorba fojtotta kétségeit a világ felől és tele optimizmussal vitte fel A Dal színpadára. Egy nagyon kedvelhető, tökkel ütött, fura figura a szó legjobb értelmében, intelligens dalaival pedig színt visz a 80%-ban teljesen élvezhetetlen felhozatalba. Az idei dala persze nem ér fel a "Trouble In My Mind" zsenialitásához, de teljesen megérdemelte a továbbjutást. Ja, és azért próbált Mans Zelmerlöwnak öltözni, hogy bevonzza a győzelmi energiákat?

nevtelen_1s.png

Monyo Project "Run Baby Run"

Amikor az énekesnő már az első tíz másodpercben nagy fájdalmaknak adja jelét az arcán, miközben a legalapabb szólamokat próbálja kiénekelni, tudod, hogy itt kő kövön nem fog maradni. Vagy hogy egyszerűen csak nem tud énekelni. A refrén utáni gitárszólók pedig pont ugyanúgy hangoztak, mint bármely másik gitárszóló, amik nem véletlenül maradtak a kilencvenes években. Ódivatú, teljes mértékben élvezhetetlen előadás volt ez. Az a gitáros szemüveges csaj meg olyan volt, mintha Viola a pénzügyről egy szombat este kikelt volna a hámból és négy feles után önkénytelenül is a legrosszabb benyomást keltette mindenkiben a karaoke bárban.

Nagy Bogi "Holnap"

Szép kislány + angyalkodás + lágy hang + egyszerű dal. Na ez az a kombó, amiért engem Polgár Odettel is a világ végére lehet kergetni. A "Holnap" egy monoton és unalmas szám, amitől az sem lesz jobb, hogy a nagyot mondani akaró, de szövegileg nagyon ötlettelen dalszerző, Caramel írta. A látvánnyal dobtak kicsit rajta, hiszen még senki sem lebegett négy méterrel a színpad felett egy hullahopp karikában, de kb. ennyi a pozitívum.

Salvus "Barát"

Az AWS után idén mindenféle rockegyüttes bepróbálkozott, remélve, hogy a banda által tavaly kitaposott rockerek útján már folyamatosan zöld lámpa ég, gyerünk, fiúk, csak előre, ezt most már nekünk is lehet. Hát a képlet nem ennyire egyszerű. A "Barát" egy szimpla rockdal, amiben semmi extra nincs, vagy egyáltalán olyan elem, amitől emlékezetes marad.

Ruby Harlem "Forró"

Egy rossz dalt is el lehet ismerni, ha stílusosan, újszerűen és önazonosan adják elő, ahogyan azt a Leander Kills tette. De a Ruby Harlem kényszerlazasága már-már olyan kellemetlen volt, mint amikor C.E.T. küszködött a dalával néhány évvel ezelőttről. Mező Misi kilenc pontja nem lepett meg, de az, hogy Both Miki is kilenc ponttal támogatta meg őket, nagyobb wtf-helyzetet teremtett meg, mint bármely extraprodukció A Dalban eddig.

Pápai Joci "Az én apám"

Jobban tetszett a fellépőruha, mint a dal, az biztos. Szülőkhöz írt dalokkal egyszerűen sohasem tudtam mit kezdeni, de nem is ez a legnagyobb gondom a számmal, hanem az, hogy nem az Origo. Értem ezt úgy, hogy Joci magának is olyan magasra tette fel a lécet 2017-ben, hogy azt a zeneiséget, motívumok tömkelegét és varázslatosságot kell továbbvinnie, amit számomra "Az én apám"-mal nem sikerült.

Kyra "Maradj még"

Atyaúristen. Ennél kiszámíthatóbb előadása már csak Hajdu Klárának volt. Újra kaptunk drámatagozatos táncosokat, akik szerelmi bánatot táncoltak el egy olyan énekesnő dalára, aki nem tud énekelni.

USNK "Posztolj"

A szöveg undorító. De tényleg. A közösségi média eleve nem új dolog már, tehát nem nagy szám, ahogyan ezt a számot sem tette naggyá a témaválasztás. Aztán a fogcsikorgatóan ötlettelen, angol részletekkel menőzni próbáló szöveg pedig csak még jobban lehúzza az egészet. Both Miki pedig tökéletesen rávilágított arra, hogy a rap azért is az egyik legőszintébb zenei műfaj a világon, mert a szövegíró és az előadó is ugyanaz. Az USNK esetében pedig adott két keménykedő, minimum középosztálybeli családból származó kölyök, akiknek ByeAlex ír dalokat.

Mocsok 1 Kölykök "Egyszer"

Csakúgy, mint Jocinál, itt is inkább a fellépőruha tetszett, mint a dal.

Kiesett Kyra, a Leander Kills, a Monyo Project és a Salvus.