A Dal 2019-es kiadását is Pápai Joci nyerte, így ő fogja képviselni hazánkat a tel-avivi Eurovízión "Az én apám" című dalával.

Joci zseniális. 2017-ben az "Origo"-val ő lett az Eurovízió 63 éves történelmének első cigányzenei indulója, akinek sikerült továbbjutnia a döntőbe. Ez hatalmas teljesítmény, egy olyan cím, amit soha senki nem vehet el tőle. A döntőben a 8. helyezést érte el, ami Magyarország harmadik legjobb eredménye a versenyen, tehát Joci nagyon szépen szerepelt és mindannyian büszkék voltunk rá.

De A Dalban miért nem nyerhet hozzá méltó mezőnyben? Miért nem győzhet igazságosan? Miért kell mindig eltakarítani előle az abszolút közönségfavoritokat, csakhogy könnyebb legyen kijutnia az Eurovízióra?

Az ilyen műsorokban, akárcsak az Eurovízión, a nézők és a zsűri is értékelheti a produkciókat. A zsűri állítólag azért teheti ezt, hogy ellensúlyozza a mulatóson szocializálódott mezei proli néző ízlését és olyan dalokat toljon előre, amiket ő Mozarton meg Schuberten érlelt szakmai füllel érdemesebbnek talál a jobb helyezésre... igen, jól gondolod, ez nettó bullshit. Ez akkora bullshit, mint amikor az egyszem idióta megjelenik egy földrajztani konferencián és elkezdi magyarázni, hogy lapos a Föld. A 2018-as Eurovíziót ugyanis az a Netta Barzilai nyerte, aki "Toy" című számában szó szerint kotkodál, ehhez a győzelemhez pedig megannyi ország "szakmai zsűrije" segítette hozzá, de olyan is akadt, aki a közönségszavazásnál lett harmadik, a zsűrinél meg az utolsó. Innentől kezdve olyan, hogy "szakmai zsűri", nem létezik. Emberek léteznek, akiknek magánvéleményét jobban értékeli az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége, mint a nézők magánvéleményét.

A Dalban is ez történik. Adott egy zsűri négy ember, akiket az átlagpopulációból kiragadtak, így az ő véleményük kicsivel jobban számít a miénknél, s ők döntik el, kik kerüljenek a szuperfináléba, ahol majd mi választhatjuk ki az Eurovíziós indulónkat. A döntést pedig eléggé egyértelművé teszik számunkra, amikor Pápai Joci is részt vesz a versenyen, ugyanis a szuperfinalisták rajta kívül abszolút esélytelenek, ezt pedig Both Mikiék is nagyon jól tudják. Egy Vavra Bencének vagy egy Acoustic Planetnek sohasem volt esélye Joci ellen, erre is építettek, amikor eldöntötték, hogy Joci a kedvencük, erős ellenfelekkel tehát nem fogják megmérkőztetni.

És nem is mérkőztették idén sem. Joci 2017-ben indult először az "Origo"-val. Nem kérdés, hogy a mezőny egyik legjobbjának számított, de volt egy nála sokkal hájpoltabb, hazai és nemzetközi rajongói körökben is mérföldekkel népszerűbb zenei hármas: Tóth Gabi, Freddie Shuman és Lotfi Begi, akik a "Hosszú idők" című dallal méltó ellenfelei lehettek volna Jocinak a szuperfináléban. De nem lettek, hiszen Mező Misiék nem akarták megkockáztatni Joci kiesését, így ahelyett, hogy A Dal legerősebb produkcióiból állították volna össze a legjobb négy mezőnyét, kiejtették Gabiékat és helyettük beszavazták Kanizsa Ginát "Fall Like Rain" című dalával, aminél rosszabb anti-Eurovíziós számot nehéz találni és még rühellte a közönség is. Mivel ennyire rossz volt, nyilvánvalónak tűnt, hogy tisztogatás történt és a legesélyesebb indulót akarták félretenni az útból.

Idén ugyanez a forgatókönyv érvényesült, csak éppen sokkal feltűnőbben: a műsor történelmében ennyire gyenge mezőnnyel még sohasem találkozhattunk, így nem volt nehéz szétválasztani az Eurovízióra való slágereket azoktól, amiket csak művelődési házak közönségei értékelnének. A Kállay-Saunders András és Slashkovic alkotta The Middletonz volt az idei abszolút közönségfavorit. Csakúgy, mint 2017-ben Tóth Gabiék, úgy idén Andrásék is minden létező internetes szavazást toronymagasan megnyertek, kommentekben és fórumokon is őket ajnározták végig, a sajtó is körbehájpolta őket, s nem utolsó sorban a "Roses" című dalukkal valami újat, innovatívat és merészet mutattunk volna Tel-Avivban. A stúdióban ülő négy ember viszont ezúttal is teljesen más univerzumból nézte a produkciót, hiszen Nagy Feróék végig visszakoztak tőlük, csak óvatosan dicsérték őket. Arról pedig, hogy mekkora népszerűség övezi őket, tudomást sem akartak venni, így az a hatalmas népszerűség csak egyet jelenthetett: a zsűri megszabadult tőlük a szuperfinálé előtt. Nem akarták megkockáztatni kedvencük kiesését, így a közönségfavorit helyett berakták a teljesen esélytelen Vavra Bencét és az Acoustic Planetet, akik mellett Joci magától értetődő választásnak számított.

A Dal formátuma működik, hiszen ez az egyetlen nemzeti dalválogató, aminek győztesei eddig mindig továbbjutottak az Eurovízió döntőjébe. A zsűrinek csúfolt négy ember viszont élvezhetetlenné teszi a műsort, nemcsak a nézők akaratát és lehetőségeit limitáló döntéseivel, hanem azzal is, hogy sokszor nem is veszi figyelembe a teljes csomagot, hanem csak a dalszöveget értékeli. Ha a nézőkön múlik, akkor a szuperfináléban Pápai Jocit a Middletonz és Szekér Gergő szorongathatta volna, ez pedig egy tényleg izgalmas, igazságos csatává bontakozott volna ki a legjobbak között. És ha így nyert volna Joci, akkor most mindenki kussolhatna. De esélytelenek között győzni nem nagy érdem, erről pedig csak az a négy ember tehet, akiket zsűriskedéssel bíztak meg.

Mindettől függetlenül Jocinak gratulálok és persze mindnyájunknak be kell állnunk mögé. Ő képviseli hazánkat május 14-én az Eurovízió első elődöntőjén. Aztán hogy a döntőbe továbbjut-e, majd kiderül. Az "Origo"-val könnyebb volt.