Freddie után Barei és Nicky Byrne is elégedetlenkedik

Sajnos minden évben vannak olyan előadók, akiket elér és megsemmisít a Wolf-effektus: a rajongók és/vagy a fogadóirodák toplistái előkelő helyre pozicionálják őket, majd az élő show-ban a nagy várakozásokat alulmúlva a mezőny végére kerülnek. A legemlékezetesebb ilyen magyar induló Wolf Kati, ezért is neveztem el róla a dolgot, de Freddie-t, a spanyol Bareit, illetve még az ír Nicky Byrne-t is csak-csak érinti. Freddie már kiadta, ami benne volt, most versenytársai is megszólaltak.

Az elődöntőben sokak meglepetésére kiesett Nicky Byrne az RTÉ Radio 1 egyik adásában úgy nyilatkozott, hogy szerinte maga a U2 sem tudná megnyerni a versenyt. Szerinte a "Sunlight" tökéletesen vissza tudta volna tenni Írországot az Eurovíziós térképre, már ha az elmúlt időben nem változik ennyit a verseny. Elmondta, hogy nagy reményei voltak, hiszen néhai Westlife-tagként sokan felfigyeltek rá és továbbjutóként emlegették, ugyanakkor sohasem volt akkora favorit, mint a francia vagy az orosz induló, amit nem értett. (LOL.)

Barei a verseny után azzal magyarázta döntős 22. helyezését, hogy szerinte lehetetlen volt közvetlenül felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel, így nem tudta megbeszélni, milyen változtatásokat szeretne eszközölni a produkcióban (ez olyasvalami, amire már Freddie is panaszkodott korábban). A kapcsolattartás a spanyol induló és a svéd rendezés között a spanyol köztévé (TVE) delegációján, azon belül is a delegáció vezetőjén, Federico Llanon keresztül folyt - vagyis nem folyt -, s ezért Barei akadályozottnak vélte a kreatív folyamatokat, a delegációvezető nyilván nem tudott vagy nem volt hajlandó feladatköre szerint eljárni. A döntő óta a spanyol rajongók szinte egyöntetűen követelik Federico Llano lemondását, aki - ha Barei elégedetlensége megalapozott - tényleg nem arra gyúr, hogy egyszer Madridba vagy Barcelonába mehessünk eurovíziózni. Ez a leszarom-attitűd pedig egy delegációvezetőtől elfogadhatatlan.

Általános probléma, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál számos országban nem rajongó szakemberek, hanem mezei producerek és köztévés alkalmazottak kezében van, akiknek nincs rálátásuk a versenyre, s nincs konstruktív ötletük arra, hogy miként lehetne jobban csinálni. Amíg ez Spanyolországban is így marad, addig a spanyol rajongók sem számíthatnak érdemi változásra.