Ha én egy fehér énekes vagyok, akkor mennyire jön ki jól az, hogy direkt fekete férfiakat keresek a produkciómhoz, akikkel direkt a fekete kultúrában meghonosodott táncot táncoltatok (s aminek semmi köze a dalhoz) és még jól ki is villantatom az izmos mellkasukat, mert hát mennyire szexi már egy fekete pasi? Szociálisan túlérzékeny vagyok vagy Hollandia reprezentálása idén tényleg egyfajta faji és kulturális kizsákmányolás? Vagy Waylon így akart a szegény ember Lenny Krawitze lenni? Van valami elfogadható háttérsztori vagy tényleg csak szimpla exploitation az egész?
"Az emberek azt hitték, hogy majd tetszeni fog nekem az izraeli dal. Meghallgattam és borzalmas volt. Szerencsére idén nem kell végigülnöm [az arénában]" - nyilatkozta vérprofiként Salvador a portugál Publico lapnak.
Ezen a ponton kijelenthetjük, hogy tavalyi Eurovíziós győztesünk nem más, mint egy önelégült, ítélkező barom, aki azt hiszi, hogy ő szarta a csillagokat a Föld köré. Amolyan portugál ByeAlex. Az általam csak sobralista-mozgalomnak nevezett agyfasz elindítójának tavaly elhíresült mondata lett, hogy "a zene nem tűzijáték, hanem érzelem", ami annyit jelent, hogy ha a dalodat azért írtad, hogy valaki jót bulizhasson rá egy forró nyári éjszakán, akkor semmit nem érsz zeneileg. Ez meg ugye baromság, főként az Eurovízión.
Salvador azt mondta a lapnak, hogy a győzelmét követően mindenki (értsd Portugália) várta a változást a jövőbeli Eurovíziós indulókat illetően és több akusztikus, lelkeket megszólító, bensőséges, intim dalt várt. Az, hogy nem így történt, szegény Salvadort jócskán lelombozta, de nem adja fel. Hisz abban, hogy a zene újra igazi zene lesz, jelentsen ez bármit.
A portugál Eurovízió két, győzelemre legesélyesebb indulója egyébként az utóbbi évek "leggyorséttermibb" (ahogyan a sobralisták mondanák) száma, a ciprusi "Fuego" és az izraeli "Toy" fej-fej mellett haladnak egymással a fogadóirodáknál. Bármelyik győzelme édes bosszú lenne Salvador és támogatói ellen.
Azerbajdzsán az Eurovíziós Dalverseny egyik legsikeresebb országa. 2008-ban debütáltak, egészen 2013-ig top 10-es helyezéseket értek el. 2013-ban majdnem (az elődöntőn elsők, a döntőn másodikok lettek), 2011-ben pedig meg is nyerték a versenyt. Aztán jött 2014, amikor Dilara Kazimova és a "Start A Fire" a 22. helyezést érte el és elindult a lejtmenet, Azerbajdzsán azóta nem talált magára.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első kiesésük evör. Aisel és az "X My Heart" a keddi elődöntő nyitóprodukciója volt, de egyáltalán nem indította be a show-t, ahogyan azt Azerbajdzsántól vártam volna. Nem értettem, miért ennyire kesze-kusza a színpadkép: Aisel és a táncosok össze-vissza ugráltak meg futottak a teljesen indokolatlan háromszög alakú színpadi elemek között, az egész koreográfiának semmi köze nem volt a dalhoz, ami meg sohasem robbant ki, nem érte el a tetőfokot. A 2014-es daluk után ez volt a legrosszabb.
Nem, kedves rajongók, nem Görögország az idei mártír, nincs justice for Yianna meg hasonló bullshit. S mondom ezt úgy, hogy az "Óneiro mou" az egyik kedvencem volt before event. Yianna a stúdióverziót meg sem közelítve, már a kezdetektől vérszegényen énekelt, az egész olyan volt, mintha egy cent ouzóval a kezében sütögetné a rántott borjút a konyhában, s közben dúdolgatna valamire, amit éppen a rádióban hall. A refrént egy az egyben a vokalisták vitték, így akkor pont nem tűnt fel, hogy Yianna tök falsul énekel. A második refrént követő hosszú instrumentalt drámai látvánnyal kellett volna feltölteni, ehelyett Yianna tök értetlenül kapkodott a levegőbe, nyomatták a füstgépet, de semmi nem történt, amitől az ember egy kicsit is emlékezhet a produkcióra. A harmadik refrén, a katarzis pedig nem tejszínhabot fújt az epertortára, hanem fogta a Tesco gazdaságos almás pitét és szarrá klopfolta. Yianna hangszálai felmondták a szolgálatot és ekkorra már Stevie Wonder is látta, hogy Görögország továbbjutásának lehetősége nagyon távoli. Az is maradt, Yianna Terzi kiejtette országát az elődöntőben.
Újabb év, újabb toplista. Összeállítottam a Top 43-as listavideómat a 2018-as Eurovízió dalaiból és minden héten részletesen kifejtem, hogy mit gondolok valójában róluk. Beszólok, leszólok, kritizálok, csak a szokásos. Íme az újabb hetes.
7. Dánia - Rasmussen "Higher Ground"
Gyerekkorom óta bejön a kalózkodás. A ruházat, a zene, az atmoszféra, amit egy kalózhajó és a tenger világa megidéz. Nem számít, hogy vikingekről vagy karibi kalandorokról van szó. A "Higher Ground" egy erős és férfias dal, misztikus és tekintélyt parancsol.
6. Izrael - Netta Barzilai "Toy"
Talán én vagyok az egyetlen, akinél a "Toy" nem szerepel a legjobb ötben. Nem vagyok odáig érte, mint a legtöbben, de mindenképpen értékes indulónak tartom. Na jó, az "értékes" szó kicsit erős, mert egyértelműen guilty pleasure-ről beszélünk, aminek legfőbb elemei a "muthabukka"-zás és a csirkeének. Keleties hangzású popdal, egyből felráz és jó kedved lesz tőle.
5. Ausztria - Cesár Sampson "Nobody But You"
Na jó, talán sok köze van ehhez az ötödik helyezésnek ahhoz, hogy egy ilyen jóképű pasi énekli a dalt, mert így teljesen átjön az egész. Könnyen lehetett volna belőle egy nyúlós-nyálas dalutánzat, de az énekes karizmája és hangja annyira maszkulin, hogy szerencsére Robbie Williams-irányba viszi a dalt. Még a csipetnyi gospel is bejön, amitől ugyanúgy, mint az operától, a falra mászom.
4. Örményország - Sevak Khanagyan "Qami"
Úgy tűnik, idén nagyon bejön a férfiszenvedés. A "Qami"-ról is ugyanazokat tudnám elmondani, mint a "Nobody But You"-ról, de sokkal nagyobb katarziót érzek benne, így meg tudta előzni az osztrák dalt.
3. Svédország - Benjamin Ingrosso "Dance You Off"
Imádom a nyolcvanas évek hangzását a mai zenében, engem kenyérre lehet kenni vele.
2. Görögország - Yianna Terzi "Óneiró mou"
Nagybetűs DRÁMA. Görög zene, görög nyelv, görög díva, mi kell még?
1. Bulgária - Equinox "Bones"
Imádom a Mars című NatGeo-sorozat főcímdalát, a "Bones" arra emlékeztet a legjobban. Miközben hallgatom, elvándorlok egy idegen bolygóra, ahol a földönkívüliek üldöznek, közben kitör egy csillagvihar is, de a végén megtalálom az utam és last minute elcsípek egy űrhajót, ami visszarepít a Földre. Annyi biztos, hogy három perc nem elég a dalnak a teljes kibontakozásra, de nincs akkora hiányérzetem, hogy a dal ne verje az egész mezőnyt. Most úgy gondolom, hogy Bulgáriának kell nyernie a versenyt, aztán meglátjuk.
A eurovisiontops.com egy elég fasza kis oldal, gyakorlatilag arról ad képet, hogy mely dalokat kedvelik leginkább és legkevésbé a rajongók. Évről-évre összegyűjtik a YouTube-ra feltöltött toplistákat és 1-től 12 pontig számítják be mindenki legkedveltebb tíz dalát. Az ebből kapott rangsor szerint a következő országok juthatnak tovább a döntőbe:
Az első elődöntő messze a legnépszerűbb a két elődöntő közül, a lehetséges továbbjutók az összesített toplista éllovasai is egyben. Egy ország kivételével teljesen korrekt jóslat: Macedónia színpadképe valószínűleg csalódást okoz majd, helyettük Azerbajdzsán vagy Örményország fog továbbjutni. Ha Azerbajdzsán jut tovább, Örményország második alkalommal hagyja majd ki a döntőt, viszont ha továbbjut, akkor ez lesz Azerbajdzsán első kiesése, így a portugál Eurovízió máris bekerül a történelemkönyvekbe. (Viszont az azeriek 2014-ben a "Start A Fire"-rel is döntőztek, akkor valószínűleg idén sem fog ki rajtuk a televoting.)
A második elődöntő a továbbjutók szempontjából sokkal bizonytalanabbnak ígérkezik. Ausztrália, Dánia, Magyarország, Norvégia, Svédország és Ukrajna kvalifikációja biztos, de a többire nem vennék mérget. Az például kizárt, hogy Szlovénia továbbjusson. A tízesben nem szerepel sem Oroszország, sem pedig Románia, így ha tényleg kiesnének csütörtökön, akkor ez lenne az első bukásuk a verseny történelmében. Ha pedig továbbjutnak, akkor biztosan Szlovénia és Lettország kárára teszik majd.
Izrael az idei Eurovízió abszolút sikervárományosa. A eurovisiontops.com toplistáján nem toronymagasan, de mindenképpen magabiztosan vezet. Észtország, Franciaország, Bulgária és Belgium top 5-ös pozíciója is eléggé szilárd, a top 10 többi szereplője között viszont csak néhány tíz szavazatkülönbség van. Norvégia eléggé hátul helyezkedik el a listán, de senki se higgye, hogy az egyszeri néző nem tornássza fel Rybakot a top 10-be. Magyarország a 19. helyen végezhet a döntőben, ami Freddie után teljesen hihető, mindenesetre nem vagy hülye, ha egy top 15-ben bízol.
Újabb év, újabb toplista. Összeállítottam a Top 43-as listavideómat a 2018-as Eurovízió dalaiból és minden héten részletesen kifejtem, hogy mit gondolok valójában róluk. Beszólok, leszólok, kritizálok, csak a szokásos. Íme az újabb hetes.
14. Románia - The Humans "Goodbye"
Épphogy összeállítottam a listámat, már rá is untam. A "Goodbye" egy lassan induló dal, később mégis felemel, viszont egyáltalán nem hallgatom már és biztosan lejjebb kúszik majd az after event toplistámon.
13. Ciprus - Eleni Foureira "Fuego"
Olyan ez a dal a 2018-as versenynek, mint a Mandinga "Zaleilah"-ja a 2012-es versenynek. Idén Ciprus adja a kötelező nyári slágert, ami egyáltalán nem rosszabb az összes többinél, amit jelenleg a rádióban játszanak. Eleni azt az igazi Kalomira - Any Lorak - Helena Paparizou - vonalat képviseli, ami Eleftheria Eleftheriou lebőgésével már kihalni látszott. Érezhető a dalon, hogy Ciprus idén különösen oda akarja tenni magát és csak a győzelemre hajtanak.
12. Finnország - Saara Alto "Monsters"
Kellenek ezek a sobralista-gyilkoló, táncos popdalok a versenyre, mert megtestesítik az Eurovízió partijellegét és feldobják az embert. A "Monsters" is ilyen, bár szurkolok, hogy a színpadkép ne idézze meg a finn nemzeti döntőben látottat.
11. Horvátország - Franka Batelic "Crazy"
Erotika, elegancia és minőség. Mindenki azt mondta Nina Krajlic "Lighthouse"-ára, hogy wow, micsoda modern dal, ilyen minőség nem jellemző a horvátokra, de nálam ezt a "Crazy" váltotta be a dal érdekes zenei megoldásaival.
10. Macedónia - Eye Cue "Lost And Found"
Nagyon tetszik, hogy már második éve hoz egy rohadt jó dalt Macedónia, ami nem egy összecsapott elektrofos (lásd Tijana "To The Sky") vagy egy abszolút érdektelen semmi (lásd Kaliopi "Dona"). Habár a "Lost And Found" kicsit megtévesztő, mert a refrénben modern popdal, máshol meg raggae, de még mindig az idei év egyik legjobb dala. A tavalyi is az egyik legjobb volt, de a színpadképpel sikerült elcseszni. Remélem, tanultak a hibáikból.
9. Oroszország - Yulia Samoylova "I Won't Break"
Yulia angol kiejtésén javítottak és a klip után egyszerűen csak tudtam, hogy egy hegynek fogják öltöztetni a színpadon. Jó szám ez, igazából nem tudom megmondani, mi fogott meg benne.
8. Franciaország - Madame Monsieur "Mercy"
Az olaszokéhoz hasonlóan itt is a világbéke, a menekültek befogadása a téma, de mind a dalszöveget, mind zenét illetően sokkal jobban át tudják adni az üzenetet. De engem sohasem érdekel annyira a dalszöveg, könyörgöm, a 2011-es versenyen Eric Saade "Popular"-je volt a kedvencem. A "Mercy" esetében is sokkal inkább a lágy, elektronikus ütem fogott meg.
A következő és egyben utolsó hetessel az első elődöntő napján jelentkezem.
A crowdsurfing meghatározó látványeleme lesz az AWS előadásának Lisszabonban, de az együttes gitárosa nyilván nem a közönségbe ugrik majd, hanem statiszták közé. Ez számos rajongónak nem tetszik, szerintük a statiszták bevonásával meghaladja majd az engedélyezett hat fős keretet a produkció, így Magyarország szabályt sért. És igazuk van, még ha az EBU bele is ment a dologba. Azzal persze menteni lehet a dolgon, hogy a statiszták nem a színpadon szerepelnek majd, de lássuk be, láthatóak lesznek és szerves részét képezik majd az előadásnak.
Na de kit érdekel? Nem mi leszünk az elsők, akiknek enged az EBU. A műsorszolgáltatók szövetsége el tud vonatkoztatni a szabályzattól és hajlamos kivételt tenni egyes produkciókkal, ha azt indokoltnak érzi..Így tettek tavaly Norvégiával is, JOWST "Grab The Moment" című dalának refrénjét playbackről játszott, speciális effektekkel eltorzított ének követte, pedig playbackről a szabálykönyv szerint csak a zene szólhat. De ugyanebbe a kategóriába tartozik az olasz Francesco Gabbani produkciója is, akivel együtt énekeltették a közönséget, így az előadás résztvevőinek gyakorlati létszáma jócskán meghaladta a hat fős maximumot.
Újabb év, újabb toplista. Összeállítottam a Top 43-as listavideómat a 2018-as Eurovízió dalaiból és minden héten részletesen kifejtem, hogy mit gondolok valójában róluk. Beszólok, leszólok, kritizálok, csak a szokásos. Íme az újabb hetes.
21. Csehország - Mikolas Josef "Lie To Me"
Elvileg nagyok a győzelmi esélyei, de a rajongói listákon összesítve inkább csak a 8-10. hely között ugrál. Nálam a szaxofon menti meg, az a rész nagyon fülbemászó és emlékezetessé teszi a dalt. Mégis csak középmezőny, mert a Justin Bieber-féle tinifiú poppal sohasem fogok megbarátkozni.
20. Belgium - Sennek "A Matter Of Time"
Sok érzelmet vált ki belőlem ez a dal. Olykor rohadt jól esik hallgatni, mert minőségi és Eurovíziós kontextusban értelmezve újszerű, máskor pedig csak émelygek tőle és egy irritálóan vékony hangú csaj nyekergős szenvedéseként értelmezem. Szóval nem tudok dűlőre jutni felette, azért is kapta tőlem a 20. helyet, innen pedig akár tíz helyet is ugorhat előrébb vagy hátrébb, az élő előadástól függően.
19. Ausztrália - Jessica Mauboy "We Got Love"
Az ausztrálok 2017 óta bizonyítják, hogy nem kell tőlük csak azért sokat várni, mert ausztrálok. A "We Got Love" egy teljesen korrekt popdal, semmi mélység és magasság nincs benne, könnyen belemászik a füledbe és azon kapod magad, hogy már dúdolod is.
18. Szlovénia - Lea Sirk "Hvala, ne"
Nincsenek illúzióim, Szlovénia nem fog továbbjutni ezzel a dallal, pedig eléggé innovatív a maga módján. A benne lévő refrénhez hasonlót talán még nem is hallhattunk a versenyen, de Leának nincs elég karizmája a dalhoz, olyan, mintha az nem is az övé lenne. S habár abszolút nem vagyok az anyanyelvek ellen, ezt a dalt szlovénül előadni például teljesen felesleges, mert csak még inkább rontja a továbbjutási esélyeit.
17. Egyesült Királyság - Surie "Storm"
A dalszöveg bűnrossz, de maga a dal ugyanaz a korrekt popdal, mint az ausztráloké. Amolyan filler szám, töltelékként elmegy, eldúdolgat rá az ember, de nem küld voksokat.
16. Szerbia - Sanja Ilic & Balkanika "Nova deca"
Túl hosszú az intró, konkrétan egy perc a háromból. Ha azt megkurtítanák és a dal többi eleme kapna nagyobb szerepet, biztosan előrébb szerepelne a listámon. Nagyon tetszik Sanja hangja és a zenei alap. Nyugodt, mégis erőteljes. Előadni viszont nagyon nehéz, amit a nemzeti döntős produkciójuk is szemléltet, így félek, hogy nem jutnak tovább.
15. Portugália - Claudia Pascoal "O jardim"
Ezzel a dallal Portugália igyekszik követni a sobralista vonalat, azt az érzelmes, minimális hangszerelésű, lágy hangzású, mégis erős történettel bíró szerzői kezdeményezést, amit Salvador Sobral a versenyre vitt. És ez most nálam működik. Az "O jardim" egy szép és őszinte dal, bár Isaura színpadi jelenléte teljesen felesleges hozzá.
