Kína cenzúrázott, nem közvetítheti tovább a versenyt - Megérdemlik a diktatúrák az Eurovíziót?

A Mango kínai köztévé elhomályosította a közönség soraiban lengő szivárványzászlókat, Albánia és Írország produkcióját pedig egyáltalán nem mutatta az idei Eurovízió első elődöntőjén. Az albán énekest azért cenzúrázták ki, mert Kínában nem szerepelhet képernyőn senki, akinek láthatóak a tetoválásai (nem vicc), az írek előadásában pedig az énekes mellett táncoló meleg pár verte ki a biztosítékot. Ennek eredményeként az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége azonnali hatállyal leállíttatta az Eurovízió közvetítését Kínában, illetve felbontotta partnerszerződését a köztévével.

Évről évre vita tárgyává válik, hogy vajon mennyi létjogosultsága van saját állampolgárait elnyomó, autoriter politikai berendezkedésű országoknak az erősen demokratikus értékeken alapuló Eurovíziós Dalversenyen. Megérdemlik-e olyan rezsimek a részvételt vagy a verseny közvetítését, ahol nincsenek törekvések a demokrácia megerősítésére és a szólásszabadság fenntartására.

Mivel az Eurovízió nyilván nem a politikusoknak, hanem a tévénézőknek készül, máris jön a kérdés: az állampolgárok megtestesítik-e a kormányukat? Az oroszok egyenlőek-e Putyinnal? A törökök Erdogannal? Az azeriek Alijevvel? Induljunk ki magunkból. Ugyan még nem vagyunk diktatúra, de nem hiába hívnak minket külföldön Kis-Oroszországnak. 2010 óta ugyanaz a párt kormányoz nálunk, lehengerlő többséggel nyernek országgyűlési választásokat, mégis tömegek vonulnak ki ellenük az utcára. Szemmel láthatóan van egy réteg, amely kész demokratikus törekvésekre, mégis minden évben lejjebb csúszunk a demokratikus értékeket világszerte figyelő intézetek mutatóin a jogállamiságon, az emberi jogokon és a szólásszabadságon mért kemény ütések miatt. Az Eurovízió pedig ezen demokratikus értékek mentén jött létre és kemény 63 éve áll ki szilárdan mellettük.

Nálunk nem volt különösebb botrány abból, amikor Conchita Wurst megnyerte a 2014-es dalversenyt. Talán csak Friderika nyilatkozta le egy szennylapnak, hogy nem tudta, hogyan magyarázza el gyerekének, amit lát, mert valószínűleg teljesen hülyének nézi a kölyköt vagy ő maga teljesen hülye a normális párbeszédhez. Mindenesetre nem böfögték körbe a médiát a vezető politikusaink, állami szinten nem okozott fennakadást a dolog. Nem úgy, mint Oroszországban. Oroszországban tilos a "homoszexualitás népszerűsítése", jelentsen ez bármit, a melegeket általában deviánsként kezelik és az ország egyes régióiban (például Csecsenföldön) szabályosan levadásszák, megkínozzák és megölik őket, amiről az igazságszolgáltatás tud, csak leszarja, mert még mindig pozitívabb képet ad a társadalomban a melegek üldözése, mint védelme. De nemcsak az orosz melegekről van szó, hanem mindenkiről, aki egy kicsit is másabb az átlagnál, beleértve a másképp gondolkodókat és azokat, akik egy szabad Oroszországban hisznek. Az állam gyakorlatilag mindenkit üldöz, aki mást akar, mint ők. Így van ez Törökországban, Azerbajdzsánban, Fehéroroszországban, a versenyt csak közvetítő Kínában és egyre inkább jellemző ez a kelet-közép-európai régióra is. Ha megfosztanánk az Eurovíziótól ezeket a társadalmakat, akkor egy újabb szabad hangot némítanánk el az életükben?

Egy tökéletes világban ezeknek az országoknak semmi keresnivalójuk nem lenne az Eurovízión, de hát egy tökéletes világban eleve nem léteznének autoriter rezsimek. De vajon hatással van-e az Eurovízió mint médiafenomenon ezekre az elnyomott társadalmakra? Ha egyre nagyobb szerepet kap a versenyen és en bloc a médiában az emberi sokszínűség, az elgondolkodtathatja-e a tévé előtt ülő fehéroroszt és befolyásolhatja-e a világról alkotott képét, amit a mindennapokban a kormánya igyekszik felépíteni benne? Idén Írország produkciójában egy meleg pár táncol az énekes mellett, a közönség szivárványzászlókat lenget az arénában, Hollandia fekete táncosokkal lép színpadra, Olaszország és Franciaország pedig a terrorizmus ellen és egymás elfogadása mellett foglal állást dalában. Ha a szivárványzászlókat kicenzúrázza a kínai köztévé, erre pedig válaszul az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége letiltja náluk az Eurovízió közvetítését, az a valóságban árt vagy használ? Persze, a köztévé többé nem érdemli meg a közvetítési jogokat, de ezzel egyidőben online kellene népszerűsíteni a nézőknek a versenyt. Az európai rezsimek ugyan nem cenzúrázzák az Eurovíziót, de ha olyat látnak, amik ütköznek saját nézeteikkel, akkor erősen felháborodnak és azzal fenyegetőznek, hogy következő évben már nem vesznek részt a versenyen. És lenne egy nagy réteg, aki ezt támogatná, viszont lenne egy másik is, akinek hiányozna a verseny. Hiányozna, mert amikor nézik, akkor legalább három estére ki tudnak szakadni országuk valóságából és erőt meg reményt adhat nekik, hogy az emberi értékeket megvető kormányukon túl is van élet. Az EBU-nak a köztévéket és az államokat kell megbüntetni, nem a nézőket. Szerencse, hogy van online közvetítés és egyelőre mindenki számára elérhető.