Újabb év, újabb toplista. Összeállítottam a Top 43-as listavideómat a 2018-as Eurovízió dalaiból és minden héten részletesen kifejtem, hogy mit gondolok valójában róluk. Beszólok, leszólok, kritizálok, csak a szokásos. Íme az újabb hetes.

35. Spanyolország - Alfred & Amaia "Tu canción"

Ha van valami, amit rühellek, az a tini szerelmes ballada. Amikor egymáshoz vágnak két tizenévest és elénekeltetik velük a legnagyobb szerelmet, ami csak létezhet a világon, közben azt sem tudják, melyik oldalon piruljon el az arcuk, amikor valaki bókol nekik. Persze, Alfrédot biztos imádják a tinilányok, magát a duót pedig falják a nagymamák, de el nem tudom képzelni, hogy egy velem egyidős, huszonéves valaki akár megfontolja, hogy adjon rájuk egy szavazatot. Csak azért 35. a dal, mert dallamosabb az előző hétnél.

34. Albánia - Eugent Bushpepa "Mall"

Egy abszolút jellegtelen könnyű rockdal. Unalmas, de legalább őszintének tűnik.

33. Norvégia - Alexander Rybak "That's How You Write A Song"

Úgy néz ki, hogy Rybaknak alanyi jogon jár a siker, mindegy, mit tesz le az asztalra. Persze fontos a megújulás, de 2009-es győztes dala, a "Fairytale" után ez akkora lejtmenet, mint Dana International 2011-es fellépése. Subi-dubi-dáb-dáb, szkrilli-szkrilli-huvé, komolyan, mint valami rossz Electric Velvet utánzat. De eleve rohadt creepy maga Rybak is, aki olyan túljátszott lelkesedéssel adja elő a számot, mintha a kistarjasi óvodásoknak adná elő a művházban. Futkos tőle a hideg a hátamon, a 33. helyezés eléggé nagyvonalú tőlem.

32. Azerbajdzsán - Aisel "X My Heart"

Amikor kiderült, hogy az azeri szám címe "X My Heart" lesz, valami szupermenő, futurisztikus, elektronikus cuccra újdonságra gondoltam, aztán megkaptuk az ezeregyedik sablonpopdalt, amihez hasonlóból már ezerkettőt hallottunk. Nem förtelmesen rossz, ha jó kedvem van, érzem a ritmusát, de Azerbajdzsántól többet várok.

31. Moldova - Doredos "My Lucky Day"

Tudom, a nemzeti döntőjükön borzalmasan szerepeltek, de az Eurovízióra kikupálják majd az előadásukat. A "My Lucky Day" egy tipikus balkáni partidal, kb. akkorát üt, mint a 2009-es román versenydal, vagyis sok vizet nem zavar, szavazatokat biztosan nem fog elhalászni más országoktól. Mindenesetre nem ekkor fogom megejteni a vécészünetemet, s itt be is lépünk a hallgatható-kategóriába.

30. Németország - Michael Schulte "You Let Me Walk Alone"

Nagyon szépen építkező dal, rádiós popballada és még az énekes személyisége is követi a mai karaktertrendeket. A problémám a dalszöveg. Schulte is az anyjához énekel, s habár több fokkal elviselhetőbb Axel Hirsoux-nál, sokkal jobb lenne, ha olyan, tőlem ugyancsak távol álló sztorikat dalolna el, minthogy egy lány összetörte a szívét vagy hogy szondáztatnák a rendőrök, de indulás előtt ivott egy felest.

29. Hollandia - Waylon "Outlaw In 'Em"

Waylon nagyon megöregedett 2014 óta vagy csak én látom vénebbnek? Mint valami kivert alkoholista, úgy szenved a mikrofonba. Az, hogy country-val indul, önmagában nem gáz, viszont jobb szeretem, ha az Eurovízió európai multikulti, nem pedig amerikai. (Igen, 2016-ban abszolút az anti-Timberlake-ek táborát erősítettem.)

A következő hetessel (21-28. helyezett) vasárnap jelentkezem.