Na persze nem versenyzőként, hanem az Eurovízió történelmének első világsztár-fellépőjeként, már ahogyan az EBU és a svéd köztévé szereti emlegetni. Timberlake a döntő estéjének egyik köztes produkciójaként adja majd elő "Can't Stop The Feeling" című slágerét, a rendezés nagyon büszke a választásra. Tény, hogy Timberlake egy nagyszerű előadó, a Justified című albuma például gyerekkorom egyik nagy soundtrackje volt, viszont az Eurovízió univerzumában nagyon nehezen tudom elhelyezni. Mert hát hova is raksz egy világsztárt az Eurovízió univerzumában?

A dalfesztivál varázsához nagyon sokat tesz hozzá, hogy globális szinten nem mainstream, hanem úgy tűnik, mintha csak nekünk szólna. Nincsenek világszinten ünnepelt sztárok, csak lokálisan ismert versenyzők, így mindig megmarad az egyediség és az újdonság ereje, nincs túltolva senkin a reflektorfény. Justin Timberlake viszont Hollywoodot hozza a hátán, ami nem áll jól a versenynek, hiszen egészen más szórakoztatói módszerről beszélünk. Még az amerikai rajongók is egyetértenek abban, hogy az Eurovízió egy, az amerikaitól - és ha úgy tetszik - globálistól merőben más popkultúrát képvisel, s pont ezért jelent alternatívát a zenekedvelők és szórakozni vágyók körében. Mondhatnánk úgy is, hogy az Eurovíziónak megvan a maga kis bája és világa, amibe Beyoncék, Lady Gagák, Nicki Minajok és Bruno Mars-ok, tehát globális big shotok, nem férnek bele, legalábbis bugyután néznek ki benne. De lehet, hogy ez is megváltozik majd, mivel a Logo csatorna az Egyesült Államokban is elkezdi vetíteni élőben a versenyt, s nem tudni, mennyire akarunk majd benyalni a tengerentúlra.

Annyi biztos, hogy eddig az est legnagyobb sztárja a verseny győztese volt, idén viszont Justin Timberlake lesz.