Ma hivatalosan is elkezdődött a 2016-os Eurovíziós szezon, hiszen máig adhatták le az országok az előzetes jelentkezésüket a jövő évi dalfesztiválra. Amíg az EBU feldolgozza a jelentkezéseket, íme a 10 legnagyobb eurovíziós WTF 2010 óta.

10. Elnyelte a füst Grúziát

Az idei Eurovízión több technikai malőr is előfordult, például Svédország előadásánál többször láthattuk az operatőr kezét, Svájcnál a kameraváltások és -beállítások voltak borzalmasak, a pontbejelentőkkel pedig alig sikerült felvenni a műholdas kapcsolatot. A grúz Nina Sublatti döntős produkcióját viszont úgy meghekkelte a technika ördöge, hogy az nem egyszerűen kellemetlen volt, hanem már-már ijesztő is. Az énekesnőt gyakorlatilag elnyelte a füst, egyes kameraállásokból pedig már nem is látszott ki belőle, káosz és pánik uralkodott el mindenhol. A nagy füst persze nem mutatott volna rosszul, ha Nina is látszik benne, mert a dal hangulata abszolút illett volna hozzá.

9. Max Jason Mai, Szlovákia, 2012 - Nincsenek szavak, ezt hallani kell

8. Németország nem kapott pontot idén

Az oké, hogy Ausztria sem kapott pontot, hiszen indulójuk a 3576. John Lennon-utánzatként próbálta eladni magát, de arra, hogy a német Ann Sophie egyetlen egy pontot se kapjon, nehéz magyarázatot találni... van egyáltalán? A "Black Smoke"-nál klasszisokkal rosszabb dalok nyerték már meg a versenyt korábban, így mi lehetett a gond? Az erotika, ami ugyan ízléses volt, csak a nézők voltak ízlésficamosak? A nagy közönség-kedvencek elszipkázták a pontokat? Fogadta egyáltalán a rendszer a németekre leadott szavazatokat?

7. Egy önző tahó megzavarta a 2010-es Eurovíziót

Jimmy Jump néven fut az a szociopata, aki azzal igyekszik magának 15 perces hírnevet szerezni, hogy különböző sport- és szórakoztató-rendezvényeken próbál zavart kelteni világszerte. 2010-ben az oslo-i Eurovíziót szemelte ki magának: a spanyol Daniel Diges előadása közben felfutott a színpadra és beállt táncolni a táncosok közé, majd két biztonsági őr lekergette a nézőtérbe, a rendőrség pedig nagyon helyesen megbírságolta. Diges profi volt és nem hagyta, hogy a balfék kizökkentse a produkcióból, a rendezők azonban megengedték neki, hogy még egyszer előadja a dalt.

6. Cezar, a román drakula-gróf és az opera tucc-tucc

Abszolút nincs ellenemre, ha különböző zenei műfajokat ötvöznek, de a színházi és mainstream zenei világ keverését egyszerűen soha senki nem tudta még jól megcsinálni az Eurovízión, elég csak Dancs Annamari 2012-es Dalos próbálkozására gondolni. Cezar dalának zenei betétje úgy hangzott, mintha McHaver és a Teknő rakta volna össze egy kora esti sörözés közben, az angol szöveget abszolút nem lehetett érteni, maga az ember pedig olyan mimikával működött, mintha élete legnagyobb székrekedésével küzdene éppen. Az egész csak nagyon-nagyon rossz volt, de hát ilyen is csak az Eurovízión történhet meg.

5. Polina Gagarina pánikrohama

Oroszország idei indulója a produkció végén egy egészen váratlan reakcióban tört ki, amiről először azt hittem, hogy stroke. Aztán biztosan nem az volt, mindenesetre ilyen legifesítve:

4. Izrael kétszeres lebőgése

2013-ban Moran Mazor, 2014-ben pedig Mei Finegold képviselte Izraelt. Mindketten tagadhatatlanul minőségi dalokkal érkeztek, viszont egyikőjüknek sem sikerült kvalifikálni a döntőbe, sőt. Míg Moran 14. lett egy 17 fős elődöntőben, addig Mei egy évvel később egyenesen az utolsó előtti helyen végzett. Moran dala héberül szólt, s Mei számában is jelentős héber szöveg volt, így sokan ezzel magyarázzák a kiesésüket, hiszen az idei induló, Nadav Guedj angolul énekelt és semmivel sem jobb dalával továbbjutott a döntőbe.

3. Azerbajdzsán győzött 2011-ben

A fogadóirodák szinte minden évben megjósolják a győztest és a legnagyobb sikervárományosokat, ezért is furcsa, ami 2011-ben történt. A düsseldorfi versenyen Franciaország győzelmére fogadtak a legtöbben, de Amaury Vassili csak a 15. lett. Az Egyesült Királyság, Oroszország és Norvégia is előkelő helyen szerepelt a listákon, majd a döntőben még a legjobb tízbe sem kerültek be, Norvégia pedig egyenesen kihullott az elődöntőn. Észtországra és Magyarországra szintén sokan fogadtak, de 24., illetve 22. helyen végeztek. Minden közönség-kedvenc vagy legalábbis annak hitt produkció elvérzett és Azerbajdzsán győzelmével zárult az est: Ell & Nikki lagymatag szerelmes popballadájával, ami élőben úgy hangzott, mint egy végelgyengülésben szenvedő szopránénekesnő és két macskájának nyávogása. Noha az azeriek is szerepeltek a fogadóirodák top tízében, a győzelmük minden rajongót és kommentátort váratlanul ért, főleg azért, mert még mindig a "Running Scared" számít a leggyengébb próbálkozásuknak.

2. "The Social Network Song (Oh Oh - Uh - Oh Oh)" - Igen, ez a dal címe, de várjál

Itt a videó is. A San Marino-i Valentina Monetta volt az elkövető és egyszerűen képtelenség megszámolni, hogy hány ponton bukott meg a produkció. A nagykovácsi művelődési házban egy örömteli délutánt ugyan szerezhetett volna az óvodásoknak vele, de egy felnőtteknek és bulizni vágyó fiataloknak szóló műsorban ennek legalább annyi helye volt, mint a konzervtormának a gyümölcskocsonyában. És igen, az ott egy ezüstcsillámmal megszórt laptop és igen, az meg egy telefonáló tengerész-kapitány egy pompom-lánnyal. San Marino nem kvalifikált a döntőbe, ez pedig minden idők legkiérdemeltebb kiesése volt.

1. A retardált pontbemondók

A döntőben a pontok bejelentése a legizgalmasabb, hiszen ekkor derül ki, hogy melyik ország kitől és mennyi pontot kapott, s hogy ki a végső győztes. Ebben segítenek a pontbemondók, akik általában korábbi eurovíziós fellépők vagy az aktuális tévétársaság riporterei és műsorvezetői, s sohasem tudom eldönteni, hogy melyik az idegesítőbb: az, hogy próbálnak poénkodni és sohasem jól, vagy az, hogy folyamatosan hadilábon állnak az angol nyelvvel. A média kommunikáció, így még akkor sem fogom megérteni, hogy miként dolgozhatnak benne idegen nyelveket nem beszélők, hogy ha sósav felé lógatnak és közben a lábujjaimat csiklandozzák egy ipari tekercselőgéppel. Azok a verbális szörnyszülemények, amit a pontbemondók évről-évre kiböfögnek magukból 200 millió néző előtt angol beszéd címszó alatt, egyszerűen véresre erőszakolják az angolul tudók fülét, beleértve az enyémet is. Könyörgöm, az Eurovíziónál nincs nagyobb presztízsű műsora egyik európai közszolgálati adónak sem, erre kiállítják lujzát, aki még sohasem hallott szótárról és fonetikáról, hadd köszönccse ejrópát és mongya be a pontokat. Az pedig, hogy úgy köszöntenek minket, mint az általános iskolások a tanárokat, amikor belépnek a terembe, már csak hab a tortán.