2006. május 20-án északi-sarki szörnyetegek érkeztek a napfényes Görögországba, hogy a verseny történelmében először heavy metallal pengessenek új lelket az Eurovízió balladákon és bazári popdalokon elpuhult rajongóiba. Ez olyan jól sikerült, hogy meg is szavazták őket a mezőny legjobbjainak: ma 10 éve annak, hogy a finn Lordi zenekar megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált Athénban. Ironikus, hogy a "Hard Rock Hallelujah"-t pont azért indította a finn köztévé, mert megunta a sokéves sikertelenségüket. Akkoriban ők voltak a legrégebben résztvevő ország, amely még sohasem győzött, s erről egy vicc is terjedt Eurovíziós körökben, így szólt:

Dzsin: Köszönöm, hogy kiszabadítottál, most teljesítem egy kívánságod!

Ember: Csatold vissza a finn Karéliát Finnországhoz az oroszoktól!

Dzsin: Ez egy túl nagy kívánság. Lehetne valami kisebbet?

Ember: Rendben, legalább egyszer nyerje meg Finnország az Eurovíziót!

Dzsin: Hmm... hadd lássam csak azt a térképet...

A Lordi nem egyszerűen megnyerte Finnországnak a versenyt, hanem rekordmennyiségű szavazatot kapott. 292 pontjával egészen Alexander Rybak 2009-es győzelméig a legtöbb pontot kapott győztesnek számított.

Olyan országok hagyták ki a döntőt, akikről eddig ez elképzelhetetlen lett volna, mi pedig bejutottunk ugyan, de jóízű magyar kesergéssel zártuk. A politika újra átitatta a versenyt, idén pedig egy drag queen helyett egy krími tatár győzelme keltett hatalmas felháborodást, hirtelen ez a sokak által giccses cirkuszként emlegetett rendezvény fontos lett mindenkinek. Összegyűjtöttem, miért is fontos tényleg.

8. Csehország továbbjutott a döntőbe

Ami nem sikerült a 2007-es rockmaszlagnak, a 2008-as tökéletesen semmitmondó popdalnak, a 2009-es roma szupermennek, majd négyéves kihagyás után a tavalyi cipőt ledobó szerelmes duónak, azt idén Gabriela Gunciková végre véghez vitte: bejuttatta Csehországot az Eurovíziós döntőbe. Az már más kérdés, hogy a döntőben egyáltalán nem értékelték az eddigi legerősebb cseh versenydalt. Az "I Stand" csak a zsűritől kapott pontot, a televotingon egy nagy kövér nullával zárta a napot úgy, hogy közben a lengyel faluszéli összeborulós meg harmadik lett.

7. Romániát kizárták

Románia kizárásáról itt írtam bővebben. A kizárást követően Ovidiu Anton nyilván pánikolt, így eléggé röhejes nyilatkozatokat tett, például mindenképpen perelni akart, csak még nem tudta, ki a felelős a történtekért, illetve azt is elmondta, hogy többé hallani sem akar a dalfesztiválról.

6. Bosznia-Hercegovina kiesett az első elődöntőben

Hihetetlen, hogy Bosznia-Hercegovinának ezelőtt olyan számokkal sikerült döntőbe jutniuk, mint a teljesen jellegtelen "Korake ti znam" vagy egy újabb diszkótragédiát bármikor és bárhol kiváltani képes "In The Disco". Idén a "Ljubav je" viszont kevésnek bizonyult, igaz, már régen kellett ilyen erős mezőnyben versenyeznie Boszniának is, viszont első hallásra (oké, másodikra, harmadikra és negyedikre is) én is rühelltem a dalt, na meg túl soknak tartottam a két énekest meg a csellóst meg a rappert. Na de rappel mindig is kockázatot jelentett indulni, hiszen az Eurovízió közönségének füle inkább a balladákhoz és a lágy férfihangú popdalokhoz szokott hozzá. A "Ljubav je"-vel Bosznia-Hercegovina sikersorozata is megszakadt, nem jutottak tovább a döntőbe. Igaz, ők nem koppantak akkorát, hiszen nem voltak olyan magasan, mint a görögök.

5. A görögök is elveszítették a halhatatlanságukat

Ha 2008-ban, a görög fénykor közepén valaki azt mondta volna nekem, hogy a következő évtizedben Görögország sorban le fog szerepelni úgy, hogy idővel már be se jutnak a döntőbe, akkor kiröhögtem volna az illetőt. Pedig ennek is eljött az ideje, a görög kiesést még én is megértem. Az Argo "Utopian Land" című száma már a kezdetektől fogva népszerűtlen volt, a fogadóirodáknál sem érte el még a top 20-at sem, a rajongók pedig akkora vehemenciával szedték cafatokra, mint ahogyan Náray Tamást kellett volna Ádok Zoli gúnyájáért, így kiesésük nem meglepő. Abban a kontextusban mégis durva, hogy ezzel megszűnt Görögország 100%-os kvalifikációs rátája, ugyanis az elődöntők 2004-es bevezetése óta minden döntőbe bejutottak eddig. Emlékszem, hogy 2012-ben Eleftheria Eleftheriou mekkora közellenség lett Görögországban, amikor 17-dikként végzett a döntőben. Akkor még nem fejlődött ki a görögök agyának azon része, amelyik feldolgozza az efféle Eurovíziós sikertelenséget, bezzeg mi magyarok már jól hozzászoktunk, persze ennyire azért nem kellett volna. El sem tudom képzelni, hogy mi megy most a görögök fejében, ez náluk akkora hidegzuhany lehet, mint nekünk, amikor meg voltunk győződve Wolf Kati sikeréről, aztán sehol sem volt a mezőny éléhez képest.

4. Magyarország a 19. lett, Freddie eszméletlenül csalódott

S ez a csalódottság érthető, már ha azt nézzük, hogy Freddie-t és a "Pioneer"-t egészen az Eurovíziós hét kezdetéig felnyalták a rajongók, ami miatt kialakulhatott benne egyfajta self-entitlement. Hitt a rajongóknak, így meg sem fordult a fejében, hogy ő rosszabb helyezést érhet el a top 10-nél, legalábbis ez derül ki a Mokkának és egyes lapoknak adott interjúiból. Freddie a TV2 ébresztő show-jában például egyenesen odáig ment, hogy "rettenetesen igénytelennek" és "zeneileg nullának" titulálta a döntős versenytársak többségét, ez pedig nem igazán sportszerű. Wolf Kati 2011-ben 22., a Compact Disco 2012-ben pedig 24. lett, mégis felnőttként, méltóságteljesebben kezelték az elért eredményt. Persze, nekik is biztosan megvolt a véleményük a versenyről, talán még osztoznak is Freddie jelenlegi gondolataiban, viszont az a különbség, hogy ők nem sírták tele a médiát vele, hanem megtartották a kifakadást otthon az asszonynak, a barátnőnek, a kutyának meg a nagymamának és ez így volt jól, ennek így kellett lennie, ez így volt és lesz mindig is egy profi előadóhoz méltó. Ha Freddie barátja lennék, most azt tanácsolnám neki, hogy ne engedje gerjeszteni magát és ne pánikoljon, ezeket a nyilatkozatokat meg hagyja a picsába, mert a végén az lesz, hogy teljesen beárnyékolja vele az Eurovíziós szereplését és a kesergése miatt fogunk emlékezni rá a teljesítménye helyett. Az elődöntőn már mindenki előtt világossá válhatott, hogy Freddie nem éppen egy showman, ami ugye nem válna hátrányára egy olyan versenyen, mint az Eurovízió, így elfogadtuk annak az introvertáltabb, mégis értékelhető előadónak, amilyen. A dalt úgy énekelte el, ahogyan kell, a színpadkép kialakításában pedig sokkal nagyobb szerepe volt a magyar stábnak, akik ugyan az alacsony büdzsével magyarázták az egyszerű látványt, de ne már, 2007-ben a szerb Marija Serifovicék sem költöttek többet az egészre, mégis megnyerték. De vehetjük példának ByeAlex-et is, akinek előadásán hatalmasat lökött a háttérvizuál, azzal meg sok gond nem lehetett, csak oda kellett vetíttetni a svédekkel. Nem feltétlenül pénz, sokkal inkább kreativitás kérdése az egész.

3. A zsűri miatt nem nyert Oroszország

Az új pontozási rendszer sokakat, a zsűri munkája pedig szinte már mindenkit kiborít. Habár az upgraded Mans Zelmerlöw, azaz Szergej Lazarev a televotingon 361 ponttal az első helyen végzett, a zsűrinél csak 130 pontot ért el. Ez úgy lehetséges, hogy összesen huszonegy ország zsűrije nem adott le rá szavazatokat, tehát ugyanaz történt, mint tavaly Olaszországgal: a nézők megszavaztak valakit győztesnek, de a zsűri pontszámai miatt az a valaki nem nyerhette meg a versenyt, mert mindkét részről 50-50%-ban számítják be a szavazatokat. Filip Kirkorov Eurovíziós rajongók millióival együtt elégedetlen, az orosz delegáció egyik tagja az Instagramon tett egy javaslatot a helyzet orvoslására.

As the composer and producer of Russian entry I fully respect the result. I knew the rules and I accepted them. As a fan of this contest I am sad that a song, an entry and an artist like Sergey Lazarev @lazarevsergey was given zero points from 21 juries! When at the same time, the audience all over Europe voted for him with 3 points and above. 29 countries gave him 8, 10 and 12 points!! I really believe that EBU should reconsider the way juries are voting. Maybe take them down to 25%? Something needs to be done for Russia to take part again. This is my opinion

Филипп Киркоров (@fkirkorov) által közzétett fénykép, 2016. Máj 15., 07:29 PDT

Szerinte a zsűri befolyását egészen 25%-ig (tehát a jelenlegi 50% felére) kellene csökkenteni, ami egyáltalán nem hülyeség. Persze, így Mans Zelmerlöw sem nyert volna tavaly, de hát az eszünkkel kell gondolkodni, nem mással. Addig, amíg a nézőktől emelt díjasan kérnek szavazatokat, igenis legyen több beleszólásuk a verseny kimenetelébe. Az nem a zsűri mellett álló érv, hogy ők azok, akik szakmai füleikkel visszafogják a közízlést durván sértő előadások sikerét, mert Svédország a 9., Litvánia a 12., illetve Málta 4., Belgium 6. és Olaszország 13. helye is eléggé vitatható.

2. Ukrajna a krími tatárokkal nyerte meg a versenyt

Ez Ukrajna második győzelme, először 2004-ben nyertek Ruslanával Isztambulban. Jamala "1944"-e a krími tatárok deportálásáról szól, amit az oroszok hajtottak végre a második világháborúban. A dalt a lehetséges politikai üzenete miatt már a kiválasztásakor elkezdték ostorozni, főleg az oroszok, így az EBU vizsgálatot indított és megállapította, hogy az "1944" nem sérti a szabályokat. Nagyon erős történet, nagyon erős körítéssel, s mint minden erős, már-már kényes téma, úgy Jamala dala is megosztja a közvéleményt. Vannak, akik nem tartják rádióbarátnak a dalt és szerintük ezért rossz választás, de hát miért is kéne azt szem előtt tartanunk a szavazásnál, hogy akkor most játszani tudja-e a Class FM vagy sem? A másik érv nyilván az, hogy az Eurovízióról le kell hámozni a politikát, amit Jamala egyáltalán nem könnyített meg a győzelmével. Persze, az "1944" egy tömény politikai üzenet, viszont azért hagyta jóvá az EBU is, mert a dalszöveg nem tartalmaz konkrétumokat, hanem a sorok között kell olvasni. Ez az első Eurovíziós nyertes produkció, amit politikai korrupcióval vádolnak világszerte.

1. Mans Zelmerlöw

Magyarország 108 ponttal a 19. lett az idei Eurovíziós Dalfsztiválon. Azt gondolná az ember, hogy a "Pioneer" egy olyan dal, amit inkább az észak- és nyugat-európaiak értékelnének jobban, de meglepő, hogy nem így történt. Freddie-re Kelet- és Dél-Európa szavazott a döntőben, Azerbajdzsán, Ciprus, Csehország, Horvátország, Montenegró, Görögország, Albánia, illetve San Marino pedig a televotingon és a zsűri által is osztott nekünk pontokat. Ezek között talán az egyetlen meglepetés az örmény nézői 3 pont, hiszen a verseny történelmében Örményország eddig csak egyetlen pontot adott nekünk, azt is egy elődöntőben Kállay-Saunders Andrásra (Koppenhága 2014).

Nálunk viszont a zsűri és a nézők is szétszórták a pontjaikat Európában, hiszen azon kevés országok közé tartozunk, akik nem blokkszavazók. Ukrajna, Oroszország és Lengyelország kapta a három legtöbb pontunkat a televotingon, s ők később élmezőnybe is kerültek, a zsűrink pedig Ausztráliának, Máltának és Lettországnak osztotta ki a 12, a 10 és a 8 pontot. A két eredmény meg sem közelíti egymást, a zsűri szavazatai biztonságosnak és kockázatmentesnek tűnnek.

És mit hoz a sors. A nagy Eurovíziós győzelem az aréna falain kívül is egymás tökeit taposó Oroszország és Ukrajna között dőlt el. Szergej Lazarev ugyan nyert a nézőknél, a zsűrinél pedig az ausztrál Dami Im lett a kedvenc, de a matek végül a nézői és a zsűri-eredmények második helyezettjét, az ukrán Jamalát és az "1944"-et hozta ki győztesnek. A dal egyértelmű politikai üzenet Oroszországnak, hiszen a krími tatárok második világháborús deportálásáról szól, amit az oroszok hajtottak végre. Ez a politikai töltet sokakat zavart, az EBU-nál a verseny előtt vizsgálatokat is kezdeményeztek ellene, de a műsorszolgáltatók szövetsége végül legitimálta a dalt, politikai indulatot nem látott benne. Azt nem is lehet, hiszen ügyesen elrejtette Jamala a sorok között a lényeget, így engem sem zavart, elvégre Ukrajna sajnos aligha fog jól kijönni a 2014 óta tartó háborús konfliktusukból, így ha máshol nem, hát legyen velük az erő az Eurovízión. A vicces az egészben az, hogy ezekben a pillanatokban pont az oroszok sírják tele a közösségi oldalakat a verseny politikaisága miatt. Vannak, akik korrupcióval vádolják a zsűrit és az otthon ülő nézőt is (igen, téged ott a képernyő előtt is, te dekadens nyugati rém), míg mások - köztük a szovjet időket látszólag Stockholm-szindrómás pöcsként visszasíró magyarok - azt tanácsolják Putyinnak, hogy zárja el a gázt az ukrán Eurovízió idejére. Kelet-Európának az utóbbi időkben amúgy sem lehet megfelelni, Conchita Wurst 2014-es és Mans Zelmerlöw 2015-ös győzelme után is bojkottal fenyegetőztek, mert hát hol marad az ortodox keresztény-konzervatív értékrend tisztes megbecsülése, kérem szépen.

A szavazás nem változott, továbbra is 50-50%-ban számították a zsűris és a nézői voksokat, viszont másképp prezentálták. Először végigkapcsolták mind a 42 résztvevő országot a zsűri pontjaiért és így kialakult egy állás, amit teljesen felborítottak a nézők összeömlesztett pontjai. Ennek az új rendszernek az a lényege, hogy sokkal átláthatóbb eredményt és nagyobb izgalmat kapjunk, ami sikerült is: amikor már mindenki azt hitte, hogy Ausztrália a földbe döngölte Európát, a nézők Oroszországot szavazták meg győztesnek. Ebből az egészből az következett, hogy a zsűris és a nézői szavazáson is második helyet elérő Ukrajna nyert, így az új rendszer a célját elérte: sokkal átláthatóbb lett, azaz a nézők most már jobban látják, hogy hiába szavaznak meg valakit győztesnek, ha mindig lesz egy másik erő, ami lehúzza az egyébként emelt díjas szavazataikat. Hát ja, a felháborodás valamelyest jogos, hiszen több millió ember véleménye fajsúlyosabb és reprezentatívabb, mint egy öttagú zsűrié országonként, bárkik is legyenek azok.

Freddie a nézőknél 14., a zsűrinél pedig 18. lett, tehát utóbbi húzta le a helyezését. Mondanám, hogy a Wolf-effektus áldozata lett (ami olyan magyar előadókra értendő, akiket egészen a döntőig imádnak a rajongók, majd amikor szavazni kéne, simán átlépnek rajta, lásd Wolf Kati esetét), de a fogadóirodák a döntő napján utolsó előttinek saccolták be, tehát egyszerűen csak ez van. Azt viszont tényleg ne feledjük, hogy Freddie nem áldozata volt az idei szokatlanul erős mezőnynek, hanem egy erős hozzájárulója. Az előadást sok rajongói oldalon darabokra szedték, de nekem csak annyi gondom volt vele, hogy túl sok hangsúlyt fektettek a vokalistákra. Ezen kívül a kameraállások sokat toltak rajta, a ruhaválasztás előnyeire formálta Freddie-t, a hangi adottságairól pedig nem lehet vitákat nyitni. A 19. helynél persze mindig lesz 18 jobb, de mi magyarok vagyunk, a saját nemzetközi megítélésünkből kiindulva legfőbb célunk még mindig a döntős kvalifikáció, s majd ha kihúzzuk ezt az évtizedet egyetlen kiesés nélkül, akkor talán lehetnek majd nagyobb elvárásaink és céljaink, például a folyamatos top 10-es helyezés.  

A show egy látványos divatbemutatóval egybekötött felkonffal kezdődött, amihez a svéd elektrozene nagyjai szóltak. A 2009-es Cirque du Soleil és a 2013-as hídjárás mellett ez volt a valaha látott legjobb döntős felvezető. Két óra alatt lement mind a 26 induló, s utána betekerték a műsort egy hatalmas ipari tésztanyújtóba, ami másfél óra hosszan nyújtotta a köztes produkciókat. Azt hittem, hogy a kisfilmeknek és a fellépéseknek már sose lesz vége. Justin Timberlake is megjelent és elhozta a hollywoodi tutit, teljesen feleslegesen. Persze, az est egyik, ha nem a legjobb előadását nyújtotta, de az amerikai popkultúrának annyi platformja van a világon, az európainak meg talán csak az Eurovízió, hogy erre semmi szükség sincs. Habár egyáltalán nem zavar, sőt, rohadt boldog vagyok az ausztrálok részvétele miatt és a már küszöbön álló Kazahsztán debütálása sem fog egy cseppet sem zavarni, de az amerikai szupersztárok jobban működnek a saját univerzumukban. Lynda Woodruff-ból viszont nem lehet eleget kapni, azonnal gyúrják valami szitkomba.

Az előadások voltaképp ugyanolyanok voltak, mint az elődöntőben (csak Poli Genova levágatta végre a haját), viszont a Big Five-ot és Svédországot most láttuk először. Nekem még mindig összeegyeztethetetlen a német Jamie-Lee Kriewitz élénk K-popos imidzse a melankolikus dalával, az angol Jake & Joe és az olasz Francesca Michielin pedig épp olyan jellegtelenek voltak, mint amilyennek vártam őket. A svéd Frans semmit nem változtatott a Melodifestivalenes előadásán, de nem is kellett, mert akkor is kapta volna az európai tinilányok voksait, ha felolvas egy oldalt egy idegsebészeti szaklapból. A spanyol Barei nagy közönség-kedvenc volt csakúgy, mint tavaly Edurne, de a döntőre őt is elhagyták a rajongók, majdhogynem utolsó lett. Hatalmas kedvencem, a Franciaországot képviselő Amir ugyan jól teljesített a közönségszavazáson, de másképp énekelte a dalát, miután az elődöntős felvételen nem tudta kiénekelni a magas hangokat. Oké, mindig én vagyok az első, aki azzal érvvel, hogy ez egy dalfesztivál, nem pedig egy tehetségkutató, de akkor is csalásnak érzem a dolgot. Talán nem érdekelne, ha erősebb lett volna maga az előadásmód. Apropó, a fehérorosz bemondó be volt rúgva.

Hamarosan jönnek a szavazatokat feldolgozó infografikáim, addig szóljon a zene, legyen tánc!

Oroszország még mindig tarol a fogadóirodáknál, s ez az elkövetkező néhány órában már alig fog változni. Ha Szergej Lazarev megnyeri a versenyt, akkor a jövő évi lesz a második orosz Eurovízió. 2009-ben már volt egy Moszkvában, hol tarthatják a következőt? Összegyűjtöttem.

Habár nagyon erős a mezőny, a második elődöntő lényegesen gyengébb volt az elsőnél, amiben Freddie is továbbjutott, de még így is jórészt szórakoztatóak voltak. Ehhez persze el kell tekintenünk a szlovén country zenére jódlizó énekesnőtől és a faluszéli összeborulóst éneklő nyolcvanas évekbe visszateleportált lengyel kalózkapitánytól, na meg a svájci Rykkától, aki eleinte csak füstölt (tök innovatív megoldás volt), majd végül be is égett. Az erőtlenség mellett úgy hajlongott fel-alá, mint amikor tanévnyitón rám jött a hasmenés, de még ki kellett várni a marha igazgató hosszú és unalmas beszédét.

Ciprus után Fehéroroszország is elővette a farkasokat, bár Ivan nem ügetett velük, hanem csak meztelenül simogatta őket, kimaxolva a creep-o-metert. A nagy hughjackmankedés közben széthologrammozta a színpadot, tök feleslegesen vetítettek mellé még egy éneklő alakot, illetve az előadás végén egy kisbabát. Miért is? Aztán végig úgy meresztette a szemeit, mintha egy közeli völgyből rárontott kannibál törzs húzta volna a szeme előtt nyársra a csaját. A kamerába kacsintgatás meg olyan dolog, ami Sakis Rouvas-on (Görögország 2004-es és 2009-es képviselője) kívül nem sok mindenkinek áll jól, inkább csak visszataszító.

A Bulgáriát képviselő Poli Genova ruhája megérdemelné az idei Barbara Dex-díjat, amit évente megszavaznak a legrosszabb fellépőruhát viselő énekesnek. Nemhogy elveszett benne Poli, de amikor kigyulladtak rajta a fények, inkább hasonlítottak egy földönkívüli gombavírus pusztítására. Az "If Love Was A Crime" egy meglehetősen nyitott és őszinte dal, ezért Poli frizura-választása sem volt a legjobb döntés, alig lehetett a fél arcára belógó haja miatt felvenni vele a szemkontaktust. A vokalistáknak pedig nem csak a produkció utolsó tíz másodpercében kellett volna színpadra lépniük, mert csak hiányérzetem támadt az első x másodpercre, amikor Poli egyedül volt. Viszont örülök a továbbjutásának, hiszen 2011-ben is képviselte már Bulgáriát, akkor nem kvalifikált a döntőbe.

Albánia, Írország és Szerbia abszolút nem maradt emlékezetes, bár jó volt látni, hogy utóbbi énekesnője levetkőzte a videoklipben ráaggatott Amy Winehouse-imidzset. A macedón Kaliopinak pedig nem sikerült fenntartani saját imidzsét. A hangi adottsága, ami 2012-ben a bakui versenyen izgalmassá tette, most elbuktatta, mert fel akarta húzni a maximumra és nem sikerült, én csak vergődő hangszálok jajveszékelését hallottam.

Aminata Savadogo a legjobb dolog, ami a lett Eurovízióval valaha is történhetett, ugyanis ő a "Heartbeats" szerzője, amit Justs újítás nélkül, a lett nemzeti döntőben látotthoz hasonlóan adott elő. Ugyanolyan korrekt volt, mint a dán Lighthouse X vagy a litván Donny Montell. Az már nyilvánvaló, hogy az ausztrál Dami Im és a "Sound Of Silence" lesz a legsikeresebb popballada idén, s ezt a műfajt ilyen modern vizuális effektekkel még sohasem segítették ennyire.

"Az est legjobbja" címet mégis másnak adnám, de kinek? Jamala és dala, amit a második világháborús krími orosz invázió ihletett, tipikusan libabőröztető volt. Agnete jégverése még annak ellenére is az egyik legerősebb produkció volt, hogy kiesett. Persze, ezt a dalt meg kell szokni, mert a rerfrén mindig ritmust vált, így elsőre én sem fedeztem fel, hogy pont ezért különleges és egyedi, egy igazi szokatlan újdonság. Nem vagyok epilepsziás, de még én is rohamközeli állapotba kerültem a harmadik kedvencem fényshow-ja közben. A grúz Nika Kocharov és a Young Georgian Lolitaz indie rockja nem az a műfaj, amiért különösebben odalennék, viszont az Eurovízión ritkán hallani, főleg ilyen jól.

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Döntő ma este 21:00-kor a Duna műsorán!

Szinte minden évben gondok vannak a szavazással, így várható volt, hogy amint lemegy az első elődöntő, máris újabb szarkavarásra számíthatunk. Az EBU vizsgálatot indított az orosz szakmai zsűri egyik tagja, Anasztaszia Sztotszkaja ellen, aki a Periscope live-streaminget biztosító közösségi applikációval felvette az orosz zsűri megbeszélését az első elődöntő hétfői próbája közben. A felvételen jól látszott, hogy az egyik zsűritag oda sem figyelt a holland előadásra, egy másik pedig megjegyezte, hogy támogatni fogja Örményországot, mert a férje is örmény. A videón telefonáló zsűritagok is láthatóak, illetve Sztotszkaja egy az egyben megmutatta értékelőlapját is, igaz, a pontszámai nem szerepeltek rajta.

Az EBU hivatalos közleményében leírta, hogy az orosz köztévével folytatott megbeszélése során megállapodtak Sztotszkaja kizárásában, így az általa az elődöntőben leadott pontok sem számítanak már. Az oroszoknak most új embert kell kiválasztaniuk a megüresedett helyre még a szombati döntő előtt. Az EBU ugyanakkor azt is közölte, hogy bármelyik zsűritag készíthet élő felvételt mindaddig, amíg nem látszanak vagy hallhatóak a saját vagy mások végleges pontjai. Bravó, Anasztaszia!

Tegnap az első elődöntővel beindult az Eurovíziós őrület, a svédek megint megmutatták, miért náluk van a legjobb helyen a verseny. Habár a színpad a valóságban korántsem olyan érdekes, amilyet a tervek vetítettek előre még hónapokkal ezelőtt, ahol Mans Zelmerlöw megjelenik, ott felértékelődik minden. Akárhányszor meglátom a tavalyi svéd győztest, csak az jár a fejemben, hogy hogy lehet valaki ennyire jóképű. A pasi azt bájol az oltárhoz, akit csak akar, s ki ne akarná beadni neki a derekát? Mans a 2013-as malmői verseny műsorvezetőjével, Petra Mede-del párosban vezeti az idei Eurovíziót, s ő is ugyanolyan jól tud angolul, mint műsorvezető társa. A nyelvtudást csak azért emelem ki, mert ha láttatok már Eurovíziós műsort (legyen az A Dal vagy maga a verseny), akkor biztosan hangosabban csikorgattátok a fogaitokat az aktuális műsorvezető az angol nyelvvel folytatott párharcánál. Ám a svéd egy teljesítmény-centrikus társadalom, így a profizmus alapkövetelmény.

Amikor Mans azzal viccelődött, hogy a győzelme után az emberek a pop királyaként kezdték el hívni, sokkal jobb lett volna, ha a nevét ismételgeti a létező legtöbb helytelen kiejtéssel. Én például már hallottam Mánsz Zámerlovot és Mensz Celmerlövöt is, de talán a legrosszabb változat még hátra van.

Az első elődöntő a már említett svéd szakmaiságnak köszönhetően olyan produkciókat tett még képernyőbarátabbá, amiken élőben biztosan nem kaptunk volna szívinfarktust az izgalomtól. Ilyen volt Örményország produkciója, amiben Iveta Mukuchyan egymagában állt ellen a szélgépnek, majd több Iveta Mukuchyant is vetítettek a színpadra, amitől még hullámzóbb és érzékibb, mégis dinamikusabb lett az egész, a sprintváltásokról már nem is beszélve. Ugyanez érvényes Ciprus előadására is, ahol a farkasembereket farkas-árnyékanimációk kísérték a képernyőn, illetve Freddie-t is sikerült hatásosabban átadni a nézőknek.

A holland Douwe Bob nagyon könnyed és természetes lendülettel csalt egy kis Elvis Presley-t az előadásába, s mivel el tudta adni, én megvettem. Montenegró is kurva jó volt, a Highway brók férfiasan nyomták a metált (vagy mit, elvégre mit értek én hozzá, csak egy Eurovíziós rajongó vagyok), majd Azerbajdzsán nőcisre vette a figurát, a barna bombázó aranyruhájához aranymikrofon dukált, igazi Eurogiccs, a dalról pedig azt mondanám, hogy svéd, ha nem ismerném.

Ez az elődöntő történelmi jelentőségű, hiszen most történt meg először, hogy Görögország és Bosznia-Hercegovina kiesett, Csehország pedig továbbjutott a döntőbe. A nézőknek nem tetszett a balkáni rap, amit a görögök és a bosnyákok is etnopoppal körítettek, s előbbi nagyon egyedi volt, nekem még úgy is tetszett, hogy közben a srác úgy vergődött a színpadon, mint egy betépett oroszlánfóka. Viszont Görögország az utóbbi években már igencsak haldoklott az Eurovízió színpadán, a top 10-es helyezéseknek már egy ideje búcsút mondtak, így talán nem is meglepő a kiesésük. A bosnyákok a menekülttémára építették fel a produkciójukat, a drótkerítés az Európában felhúzott falakat jelképezte, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy megtartsák 100%-os kvalifikációs rátájukat. Csehországnak viszont még sikerült szakítania Czech Republic-ként egy elsőt és talán utolsót, hiszen Gabriela Gunciková egy teljesen középszerű balladával behúzta őket a döntőbe, a verseny történelmében először.

Engem aztán nem lepett meg, hogy sem Izlandnak, sem pedig Észtországnak nem sikerült továbbjutnia, de a rajongók leginkább őket siratják, holott mindkét fellépő unalmas volt. Szerencsétlen Jürin még az öltönyt is elszabták, Grétát pedig az orosz Sergey Lazarev ölte meg. Mindketten kivetítőt használtak, viszont csak Sergey-nek sikerült eladnia azt. Ő egyfajta Mans Zelmerlöw upgrade volt, aki nemcsak táncolt a háttér-animációjával, hanem megmászta, átugrotta és bele is feküdt. Maga a kivetítés nem volt innovatív, hiszen Svédország már elsütötte tavaly, de olyan szinten sikerült kimaxolnia, hogy a verseny egyik, ha nem a leglátványosabb színpadképét láthattuk (persze a nagyik élő színpadi pogácsasütését talán még ő sem übereli). Tehát miután lement az orosz produkció, a hasonló színpadi technikát használó Izlandnak még akkor sem lett volna semmi esélye, ha Gréta ledobja a textilt.

A horvát Nina Krajlic beleesett abba a csapdába, amibe már rengetegen belesétáltak előtte. Persze, továbbjutott, de maga a dal, majd a videoklip is teljesen más hangulatot árasztott a későbbi színpadi produkcióhoz képest. Elkapatott engem, kialakult bennem egy pontos elvárás, hogy mit szeretnék látni és érezni, majd csalódtam. A máltai Ira Losco-ban szintén, viszont az este igazi mélypontjai inkább a moldáv titkárnőpop űrhajóssal megspékelve (mert Falling Stars) és a San Marino-i Benkő Dániel creepeskedése voltak.

Freddie nagyon jól teljesített, hangi adottságait tekintve talán ő a valaha küldött legerősebb indulónk, s mivel még sokak tehetségkutatóként tekintenek a versenyre, az énekhangja egy hatalmas plusz. A külső is megvan, Európa-szerte nedvesednek a bugyik (és a gatyák, no judging) már február óta, így ezzel is csak nő az előnyünk. Mivel Freddie (végre) már lélekben is teljesen ott van a színpadon, nem kéne fókuszálni a vokalistákra, akik felé nem egyszer halad a kamera az énekestől, holott ennek fordítva kéne történnie. A dal végén Freddie még svédül is megköszönte büszkén a közönségnek, s mi is büszkék lehetünk rá, a nap végén azt hozta, amiért kiküldtük. Hajrá Freddie, haza tudod hozni a versenyt!

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Második elődöntő holnap 21:00-kor a Duna műsorán!