Egy nem hivatalos felvétel szerint végre sikerült eltalálni a misztikus színpadképet. Amint közzéteszik a verseny YouTube-csatornáján a hivatalos verziót, frissítem a bejegyzést.
UPDATE: Itt a hivatalos próba-felvétel is:
Joci kalocsai hímzéseket és magyarnépmesékes galambokat kapott, a hegedűs egy színpadszigeten fog állni, a koreográfia nem változott.
Ígérem, ez az utolsó bejegyzésem Julia Szamojlováról, aki ezzel szépen kibújtatta a szöget a zsákból és most már mindenki számára világos lehet, hogy az ukrán kormány kontra orosz köztévé harcban ki is volt az igazi agresszor.
Az Ukrajnából kizárt orosz indulónak május 9-én, a Győzelem Napján (amin az oroszok a Szovjetunió győzelmét ünneplik a nácik felett) fellépése lesz nem máshol, mint Szevasztopolban, a Krím egyik legfontosabb városában.
Szamojlova azért nem vehet részt az Eurovízión, mert Ukrajna egy korábbi krími fellépése és az annektálás nyílt üdvözlése miatt kizárta az országból. És most mit csinál ez a szerencsétlen?
Sohase nyomjátok full kreténben, mint Szamojlova.
(Forrás: Bloknot)
7. Oslo 2010
Ekkor érte utol a gazdasági világválság az Eurovíziót, ami egy csapnivaló norvég színpadot eredményezett. Az egyébként is csalódást okozó design különösen nevetséges volt a grandiózus moszkvai aréna után. Persze, Norvégia messze nem olyan korrupt, mint Oroszország, így nem is tudtak innen-onnan pénzt elcsalni arra, hogy a lehető legextravagánsabban tüntessék fel az országukat a versenyen keresztül, de ahogy az ősi kínai mondás is tartja: minél kevesebb a pénzed, annál kreatívabbnak kell lenned. Ezt a bölcsességet pedig nem fogadták meg. Kihagyták a ledfalakat és inkább fénytechnikával és más fizikai díszítőelemmel (függöny, gömbök, meh) dolgoztak. Sokszor összefolyt a látvány, mert minden fény ugyanolyan színű volt, a ledfal hiánya miatt az előadások színpadképe nem igazán tért el egymástól és még maga a színpad is kicsi volt egy nagyon basic kifutóval.
6. Bécs 2015
Az oké, hogy a hidegebb, szögletesebb, Christian Björkman értelmezése szerint maszkulinabb látványvilágot szeretem, nem pedig a kerekebb, ívesebb, femininebb formákat, de ezt a színpadot különösen utáltam. Világító, oldalról mattnak ható csövekből kirakott, szemet ábrázolni akaró, a teret teljesen elnyelő káosz volt az egész. Egyetlen pozitívuma a ledfal volt, de ha az aréna oldalában ültél, akkor nem láthattál belőle sokat, mert takarták a rudak. A fények borzalmasak voltak, például a rózsaszín ruhát viselő Conchita Wurst berepülésénél az egész arénát vörösbe fojtották, illetve Mans Zelmerlöw sem érdemelt olyan lehangoló fénypulzálást, amit kapott a győztes produkciójához. Itt is az volt a gond, mint Oslo-ban: az aréna többször egyetlen színben úszott, ami rohadt zavaró volt. A plafonról lógó, 3D-effektes mozgó gömbök a Kinetic Sculpture nevet viselő dán látványprojekt részeiként sokat hozzátettek a látványvilághoz, igaz, gömböket már láttunk korábban is (ugyanez a cég szállította a 2010-es verseny gömbjeit is), tehát az ötlet nem volt új, max a kivitelezés.
5. Malmö 2013
Habár a malmői színpad kb. akkora volt, mint az oslo-i, látványban mégis kilométereket vert rá. Tűzgömbökkel, tűzgépekkel, füstgépekkel, nehéz köddel és hóval is operáltak rajta, a verseny alatt 3000 pirotechnikai effektet használtak. A színpad kriptoni díszletet kapott. A ledfalat elhagyták, a színpad mögötti falra projektorral vetítették ki a különböző vizuálokat. Ezzel egyébként a svédek azt hitték, hogy meghatározzák majd a következő évek Eurovíziós látványvilágait és mindenki vetíteni akar majd, de szerencsére visszatértek a ledfalak. Persze, nem volt rossz, de nem volt több egy egyéjszakás kalandnál.
4. Stockholm 2016
Ez a színpad a tervrajzokon jobban nézett ki. Sokkal. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor belengették, hogy a ledfalak között mozoghat majd az előadó és optikai illúziókkal is feldobják majd a látványt, de ezekből nem lett semmi. A ledfalakat egymásra döntötték, a grafikák ugyanolyan semmitmondóra sikerültek, mint Malmőben, az énekesek pedig nem "mozogtak a ledfalak között", illetve megvilágítás híján sokszor eltűnt a színpad felé kígyózó elem is. Különösebb karakterrel nem bírt ez a színpad, de legalább nagy és modern volt.
3. Düsseldorf 2011
100% tiszta ledfal. A düsseldorfi tervezéssel nem nagyon lehetett mellényúlni. Ledobtak az aréna közepére egy szupermodern színpadot, amihez a nézőtéren keresztül fénycsóvák vezettek, majd mögé húztak egy óriási ledfalat, amivel zavartalan és teljes látványvilágot teremtettek, amit jól megtámogatott az aréna tágas kialakítása. Az egyszerű színpad, a nagy tér és a ledfal-monstrum megkönnyítette az operatőrök munkáját és lenyűgöző kameraképeket tett lehetővé.
2. Baku 2012
Már ezért a színpadért megérte felhúzni azt a kristálypalotát, amit az ég se tudja, használtak-e azóta Azerbajdzsánban. A színpad és a ledfal törött üvegszilánkok alakjaira emlékeztetett, kaptunk két kifutót és egy szigetet is, sőt, 2009 után először a plafonról is lógott led. Ezeknek a hatalmas ledfelületeknek megint csak az volt az előnyük, mint Düsseldorfban: grandiózusabbá és rugalmasabbá tették a színpadképeket. A green roomot ekkor emelték ki először a színfalak mögül és tették be a nézőtérbe, ami végülis semmi érdemit nem adott hozzá a látványhoz, max a jelen lévő közönségnek jöhetett jól, akik testközelből leshették a versenyzők reakcióit.
1. Koppenhága 2014
A legformabontóbb, a legmerészebb, a legegyedibb. A tágas, gyémánt alakú színpadot egy vízzel teli medence futotta körbe, ami máris megtöltötte élettel és barátságosabbá tette az arénát. 2012-höz hasonlóan ekkor is két kifutót kaptunk (amit András szerencsére ki is használt), illetve a valaha látott legszélesebb ledfalat is. Ami viszont igazán izgalmassá tette a látványt, az a közvetlenül a színpad mögé felhúzott plusz egy ledfal volt, aminek kockás szerkezetét láthatóvá tették, de maga a fal - amikor éppen nem futott rajta vizuál - átlátszó volt, mint az üveg.
Milyen lesz a színpad idén?
A kijevi színpadot Florian Wieder tervezte, aki megálmodta a 2011-es, 2012-es és 2015-ös színpadot is. Ennek megfelelően újra kör alakú lesz egy felé nyúló fehér elemmel, amire vizuált vetítenek majd. Szerencsére a ledfal sem marad el, illetve egy hatalmas fénycsillárt is használni fognak. Május 9-én meglátjuk.
Létezik egy Mirotvorec (Békéltető) nevű adatbázis, amin olyan emberek személyes adatait teszik közzé, akik valamilyen formában veszélyt jelenthetnek az ukrán nemzetbiztonságra, legyen szó háborúban való részvételről vagy pártatlan újságírói munkáról. Az nem meglepő, hogy Julia Szamojlova is megtalálható ezen az oldalon, hiszen még az Eurovízió előtt kitiltották Ukrajnából, de az igen, hogy már 2016. december 22. óta rajta van.
Szamojlova adatlapján látható, hogy decemberben jegyezték fel, s hogy csoportos illegális határátkeléssel vádolják, majd részletezik, hogy az ominózus 2015-ös krími utazásáról van szó. Az adatlapjához screenshotokat is csatolnak, amikkel bizonyítani akarják, hogy Szamojlova nyíltan támogatja a közösségi oldalakon a krími annektálást, ami szintén bűncselekménynek minősül Ukrajnában.
Európai szemmel eléggé mellbevágó ilyen adatbázissal szembesülni, de ezt is a háború szülte: 2014. decemberében indították olyan aktivisták, akiknek munkájuk az oroszok által megszállt területekhez kapcsolódik. Habár működésük a leírás szerint független és nem állami, a tevékenységüket az Ukrán Biztonsági Szolgálat és a belügyminisztérium is támogatja, így biztosan foglalkozik vele az orosz kormány is. Ha pedig az orosz kormány tudott arról, hogy Szamojlova szerepel a listán, így ukrán részről biztosan retorziókban részesül majd, akkor a közmédiának is tudnia kellett róla. Mégis elindították. [kacsint]
Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége ma este véget vetett az Ukrajna és Oroszország közti Eurovíziós viaskodásnak (ami már így is kezdett dögunalmassá válni) és közleményben kiadta, hogy Oroszország visszalép az idei részvételtől. Az EBU ugyan igyekezett magát az ukrán törvények felé helyezni és a miniszterelnököt is megkérték, hogy engedje át az ukrán határon a korábban kitiltott Szamojlovát, de a kormány hallani sem akart róla, így két alternatív megoldást ajánlottak fel az oroszoknak, hogy miként szerepelhetnének a versenyen: az egyik javaslat szerint az Eurovízió közben, műholdon keresztül kapcsolták volna Julia Szamojlovát, aki egy oroszországi tévéstúdióban vagy arénában adta volna elő a dalát élőben, míg az EBU a másik megoldást abban látta, hogy az orosz köztévé egyszerűen csak indítson valaki mást, aki nem szegte meg az ukrán törvényeket és átlépheti a két ország határát. Az oroszok mindkét alternatívát méltatlannak nevezték és elutasították, így inkább a visszalépés mellett döntöttek, mintha már az elejétől kezdve nem arra játszottak volna, és közvetíteni sem fogják a kijevi versenyt. Ettől a daltól intünk könnyes búcsút:
A fogadóirodák listája általában megbízható infót ad arról, hogy ki hogyan szerepel majd, bár mindig itt lesz ellenpéldának 2011, amikor példátlan módon felborult az egész és az éllovasok a mezőny végén teljesítettek, Wolf Katival együtt. Mindenesetre egy hónappal az Eurovízió első elődöntője előtt a Betfairnél fogadók (csak ennél az irodánál lehet fogadni az elődöntők győzteseire) szerint Pápai Joci egyértelműen kvalifikál majd a döntőbe, sőt, jó eséllyel meg is nyerheti saját elődöntőjét. Egyelőre a harmadik helyen áll, őt előzi Észtország és Bulgária.
A fogadók szerint továbbjut még Románia, Litvánia, Dánia, Norvégia, Macedónia, Izrael és Horvátország is. Svájcot és Hollandiát nem várják a döntőbe, ami nettó hülyeség azok után, hogy Litvániát és Horvátországot meg igen. Oroszország visszaesése viszont nem meglepő, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy végül beengedik-e Julia Szamojlovát Ukrajnába vagy sem.
A fogadók tétjei nagyon jól tükrözik azt, hogy mennyire megjósolhatatlan az első elődöntő. Habár jó lenne, de nehéz elképzelni, hogy Lettország zsebre teszi az estet, mint ahogy azt sem látom, hogyan előzné be Csehország Azerbajdzsánt vagy Ausztráliát. A fogadók szerint még Portugália, Svédország, Örményország, Izland, Lengyelország, Belgium, Moldova és Görögország pályázik a legjobb esélyekkel a továbbjutásra
A verseny győztesére is lehet fogadni, ami jobb képet fest arról, hogy mennyire népszerűek az országok a fogadók szerint.
Itt már a kezdetek óta vezet Francesco Gabbani és Olaszország, ami nem meglepő, mert egyelőre ő az abszolút közönségfavorit. Mivel a mezőny elég gyenge, nincs is igazán más, aki megszorongathatná. Bulgária második helye vicc, sokakat valószínűleg Poli Genova tavalyi szereplése, azaz Bulgária legjobb helyezése evör (döntőben 4.) vakít el, míg az ugyancsak középszerű svéd dal is csak annak köszönheti a harmadik helyet, hogy svéd. A negyedik helyen egyelőre Portugália szerepel és gőzöm sincs, miért hájpolják ennyire Salvador Sobral dalát, de ezek szerint annak is megvan az esélye, hogy továbbjusson és ilyen jól szerepeljen a döntőn. Az ötödik egy másik nagy rajongói kedvenc, Belgium, de úgy érzem, élőben lebőg majd. A hatodik Örményország, a hetedik Ausztrália, a nyolcadik Oroszország (ők a dal bemutatásáig vezették a listát, aztán lecsúsztak, érthetően), a kilencedik Franciaország (Alma is nagy kedvenc, de nem fog jobban szerepelni Amirnál), a tizedik pedig Azerbajdzsán. Az utolsó helyeken természetesen Spanyolország, Szlovénia, Csehország és San Marino stagnál.
Magyarország itt a 22. helyet foglalja el. A listán akkor szerepeltünk a legjobban, amikor még alig ismertük a dalokat, akkor ötödikek voltunk. Aztán lecsúsztunk, majd újra feljöttünk a 10. hely környékére, amikor még volt rá esély, hogy Tóth Gabi megy.
(Forrás: oddschecker.com)
Meg úgy általában bárki? A mi egy szem Jocink nyolcadikként lép fel az Eurovízió második elődöntőjén májusban. Jó lesz ez neki? Hányadikként érdemes a színpadra lépni? Mikorra melegednek be a nézők és mikor figyelnek kevésbé? Létezik halálzóna a rajtsorrendben? Kikutattam, az alábbi infografikán szemléltetem:
2008-ban vezették be a kételődöntős rendszert az Eurovízión, így kilenc év adatait gyűjtöttem össze. A 14. rajtszám toronymagasan vezet, 2013 kivételével minden évben kvalifikáltak az onnan indulók úgy, hogy egy év kivételével mindig, mindkét elődöntőből továbbjutott a 14. versenyző. Az elődöntők második fele egyébként hagyományosan több döntőst szokott kitermelni, a 12-17. helyek bármelyikéről esélyesebbként indulnak a dalok, mint például a 3-5. helyről. Ez ha nem is egyértelműen halálzóna (na jó, a 3. helyre meghalni járnak a dalok), de ha csak a statisztikát nézzük, akkor mindenképpen a leghúzósabb helynek számít. Meglepő módon az elődöntők két felét elválasztó 11-es rajtszám is gyengén szerepelt az utóbbi években. A 19-es rajtszámot azért nem említem gyengeként, mert bár onnan jutottak tovább eddig a legkevesebben, de elég kevés is volt az olyan elődöntő, amiben 19 ország versenyzett.
További érdekességek:
A 15. a szerencsésebb rajtszámok közé tartozik, Wolf Kati és a Compact Disco is kvalifikálni tudott onnan, de Csézy már nem, így ez is egyértelműen bizonyítja, hogy ha nem elég jó a dal, indulhat bárhonnan, akkor sem fogják továbbszavazni. Sőt, 2013-ban Emmelie de Forest az 5-ös, 2012-ben Loreen pedig a 11-es, általában vészjósló rajtszámokkal jutottak tovább és nyerték meg a döntőjüket. Szóval soha sincs semmi veszve. Az elődöntőben kevésbé számít a rajtszám, mint a döntőben és bárhonnan tovább lehet jutni. Hajrá Joci a nyolcadikról!
Múlt héten Ingrid Deltenre, az EBU vezére levelét megírta, melyben kiállt Oroszország mellett és arra kérte az ukrán miniszterelnököt, hogy törölje el az idei orosz Eurovíziós képviselő, Julia Szamojlova kitiltását Ukrajnából. A levélben arra figyelmeztette Volodimir Hrojszman miniszterelnököt, hogy a kitiltással Ukrajna nemzetközi haragot szítana maga ellen és veszélyeztetné az Eurovízió politikamentességét. (Csókolom, amíg emberi lények vesznek részt a versenyen, a politikai befolyás is rendszeres lesz, ezek vagyunk mi.) De amellett, hogy az EBU-vezér minden sorában végtelen naivitásáról tesz bizonyságot, oda is szúr a miniszterelnöknek: leírja, hogy néhány ország fontolgatja a visszalépést a történtek miatt, illetve magát Ukrajnát is eltilthatják a versengéstől a jövőben.
Nem is kellett sokáig várni a reakcióra, tegnap Vjacseszlav Kirilenko miniszterelnök-helyettes az ukrán rádióban elmondta, hogy a kormány döntése végleges, Szamojlova továbbra is tiltólistán fog szerepelni. Azt viszont kiemelte, hogy továbbra is beutazhat olyan orosz előadó, aki nem lépett fel a Krímen az annektálás óta, így törvényt sem sérthetett. Mivel Deltenre megemlítette levelében, hogy nem volt még precedens Eurovíziós versenyző kitiltására, Kirilenko ezen a vonalon vitte tovább érvelését és elmondta, hogy arra sem lehetne precedens, hogy az ukrán jogot csak az Eurovízió kedvéért megkerüljék, ezzel sértve a nemzetközi jogot is.
Mostanra már mindenkinek világos lehet, hogy Oroszország ezt okosan kisakkozta, hiszen jól tudták ők, melyik énekesükkel tudnak odaszúrni Ukrajnának úgy, hogy felbolygassák a közvéleményt és indulatokat szítsanak az ukránok felé. Az EBU részéről pedig nagyon szakmaiatlan döntés volt rábízni a versenyt egy gazdaságilag teljesen instabil és háborúban lévő országra. Májusban legalább kétszer is meggondolja majd mindenki, hogy kit szavaz meg győztesnek. Potty.
Tévhit: az Eurovízió szabályai felülírhatják egy ország törvényeit
Tény: az Eurovízió szabályai NEM írják felül egy ország törvényeit
A törvény pedig úgy szól, hogy a 2014-ben illegálisan elcsatolt Krímre közvetlenül Oroszországból nem lehet utazni, illetve nyíltan sem szabad üdvözölni az annektálást. Az ukrán nemzetbiztonság szerint Julia Szamojlovának mindkét törvényt sikerült megsértenie, ezért három évre kitiltották Ukrajnából. Oroszország most Eurovíziós induló nélkül maradt.
A krími törvények már azelőtt érvényben voltak, hogy Oroszország kiválasztotta Szamojlovát a versenyre. 2016-ban pedig Ukrajna nyerte az Eurovíziót úgy, hogy minden szavazó tudott a háborúról. Legfeljebb arról nem tudott, hogy egy háborúban minden lehetséges.
A témáról vlogolni fogok, stay tuned.
Elkészítettem az idei before event toplistámat. Felháborodsz, megőrülsz, fogod a fejed.