Október vége van, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve bármelyik pillanatban nyilvánosságra hozhatja bármelyik ország a 2018-as indulóját és annak dalát. Hamarosan sorra pattannak majd ki a nemzeti döntők Európa legkülönbözőbb pontjain, köztük Magyarországon "A Dal 2018" is, illetve ránk zúdul majd sok-sok szaftos pletyka és meghökkentő botrány. Tartsatok velem az első portugál rendezés tébolydájában és dumáljuk meg, mit hallottunk, láttunk vagy olvastunk. EuroFaktor 2018-ban is.

Ukrajna után Portugália sem játszik captain obvious-t és fenn akarja tartani a látszatot, hogy a fővároson kívül több város is esélyes az Eurovízió megrendezésére, pedig az izgalmak efféle fokozása olyan országokban, ahol gyakorlatilag egyetlen épület alkalmas igazán a dalverseny megtartására, teljesen felesleges. A MEO Arena 20 ezres férőhelyével, lisszaboni fekvésével és Portugália egyetlen fedett stadionjaként egyértelmű választásnak tűnik, de oké, tápláljuk egy kicsit a káoszt és az őrültséget és nézzük meg, mely városok helyeznék még magukat a világ közepére néhány éjszaka erejéig jövő májusban.

Guimarães

• 158 ezren lakják
• felmérések szerint Lisszabon után a második legélhetőbb portugál város
• nincs nemzetközi légi összeköttetése
• 11 ezer férőhelyes helyszínt ígérnek, de ilyen egyelőre nincs

Gondomar

• 168 ezren lakják
• a második legnépesebb portugál város, Porto közvetlen szomszédságában fekszik
• kihasználhatja Porto infrastruktúráját és nemzetközi légi forgalmát
• nincs megfelelő helyszíne a verseny megrendezésére

Santa Maria da Feira

• 139 ezren lakják
• Porto viszonylag közel, 25 km-re fekszik
• rekordhosszú címet kapna: Eurovision Song Contest 2018 Santa Maria de Feira (ja, persze)
• nincs megfelelő helyszíne a verseny megrendezésére

Espinho

• 33 ezren lakják
• Porto közvetlen szomszédságában fekszik
• nincs megfelelő helyszíne a verseny megrendezésére

Faro

• 65 ezren lakják
• üdülőközpont, repül oda a WizzAir is
• nincs megfelelő helyszíne a verseny megrendezésére

Szóval egyetlen dolog mindegyik jelentkező városban közös: nincs megfelelő helyszínük a verseny megrendezésére. Ukrajna 2.0 all over again, sok hűhó a semmiért.

1956, vagyis az Eurovíziós Dalverseny kezdete óta 52 ország küzdött meg a győzelemért, ebből 24-nek még nem sikerült. 2017-ig Portugália számított az Eurovízió legszerencsétlenebb országának, hiszen 1964 és 2016 között 48 alkalommal vettek részt a versenyen, de sohasem sikerült elnyerniük a trófeát. A legjobb eredményüket 6. helyezésével Lúcia Moniz szerezte még 1996-ban úgy, hogy addig sohasem sikerült a legjobb ötbe kerülniük, 2017-ig pedig nemhogy a top 10 nem jött össze nekik, hanem az elődöntők 2004-es bevezetése óta csak háromszor tudtak kvalifikálni a döntőbe. A portugál Eurovíziós átoknak Salvador Sobral vetett véget idén, aki az évtized második portugál döntőseként nemcsak szimplán megnyerte a versenyt, hanem rekordpontszámmal letarolta a mezőnyt.

Viszont az Eurovízió történelmében nem Portugália az egyetlen ország, amelynek feltűnően nehezen ment megnyerni a versenyt. Finnországnak csak a 40. nekifutásra sikerült, 2006-ban az athéni Eurovízió a Lordi győzelmével zárult. A portugálokhoz hasonlóan a finnek első győzelme is rekordpontszámú lett. Azóta a finnek sorozatosan lebőgnek, már három éve képtelenek döntőbe jutni, s amikor sikerül, a ponttábla jobb alsó felén végzik. Más szóval minden adott ahhoz, hogy hamarosan újból az elsők legyenek.

Belgium a kezdetektől jelen van az Eurovízión, de alapítótaghoz képest igencsak későn sikerült elvinniük az első trófeát: 32 év után a tizenhárom éves Sandra Kimnek köszönhetően. Portugáliához és Finnországhoz hasonlóan Belgium is rekordpontszámmal nyert, azelőtt 176 pontot még senki sem kapott. A győzelem után Belgium fénye nagyon megkopott, 2004 óta csak ötször jutottak be a döntőbe, de az elmúlt években komolyabban veszik a versenyt, érezhetően tepernek a második győzelemért.

Az osztrákok helyzete különbözik az eddig felsorolt országokétól: habár 1966-ban már Udo Jürgens-szel megnyerték az Eurovíziót, utána még 37-szer kellett próbálkozniuk egy újabb győzelemért. Conchita Wurst előtt Ausztria csak kétszer kvalifikált a döntőbe és akkor sem aratott nagy sikereket, a korábbi győzelmük előtt és után sem sikerült a legjobb háromba kerülniük. Habár Conchita 2014-ben nem nyert rekordpontszámmal, de az biztos, hogy ikonikus alakja lett a dalversenynek.

A közös tehát mindegyik országban az, hogy minél később nyertek, annál nagyobbat robbantottak versenydalukkal. Portugália idei győzelmével már nem a leghosszabb ideje résztvevő, győzelem nélküli ország, ezt a címet átvette tőlük Ciprus, akik 1981 óta eddig 34-szer próbálkoztak sikertelenül. 24 ország nem nyert még Eurovíziót, ebből 20-an próbálták meg idén is. Magyarországnak is sikerülhet majd, s mivel végigdöntőztük az elmúlt hét évet, semmiképpen sem lehetünk reményvesztettek.

Tavaly még engem is meglepett az Eurovíziós Dalverseny iszonyat erős zenei minősége, idén viszont levitt az életről is. Rangsoroltam az elmúlt tíz év Eurovízióinak zenei felhozatalát.

10. Kijev 2017

Teljesen inspirálatlan maradtam az idei verseny után, ezért sem született sok írás róla eddig. Az idei mezőny hatalmas csalódás volt, tele jellegtelen, felejthető, semmitmondó, üres versenydalokkal. De most komolyan, mi a szar volt ez? A mezőny silányságáról mindent elmondott az, hogy a személyiség-hasadásos horvát operapop 13., a román jódlipokol 7., a moldáv olcsódiszkó pedig 3. helyezett tudott lenni egy olyan versenyen, ahol korábban olyan, tényleges szórakoztatói értékkel rendelkező énekesek értek el hasonló eredményt, mint Dami Im, Sergey Lazarev vagy Iveta Mukuchyan. 2017 az elmúlt tíz év leggyengébb mezőnye, s még maga a győztes sem ment rajta kicsit sem. Mindenesetre Pápai Joci az "Origo"-val mindent megtett azért, hogy felhúzza a zenei színvonalat, a legeredetibb dallal érkezett.

9. Oslo 2010

Egy gyenge mezőny egyik ismérve az, amikor még a svédeknek sem sikerül továbbjutniuk a döntőbe. 2010-ben nem kaptunk igazi popslágereket, de lagymatag, felejthető dalokat annál inkább, s még a legjobban teljesítő számok (például a török "We Could Be The Same" vagy a dán "In A Moment Like This") sem váltak ikonikussá. Volt viszont szerb bohóckodás egy szétbotoxolt, hallgathatatlan énekessel, egy nagymamák lelkét melengető belga gitáros, bosnyák műkeménykedés és semmitmondó balladaáradat.

8. Belgrád 2008

Igen, ez volt az év, amikor egy tépett plüsspulyka is fellépett az Eurovízión, de bármennyire is hihetetlen, a mezőnyt nem ő tette erőssé, hiszen kiesett az elődöntőben. Ekkor mutatkozott be Azerbajdzsán, akik egy angyallal és egy ördöggel énekeltették el azt a teátrális poprock dalt, amire Magyarország egyből meg is adta a 12 pontot. A 2008-as idény csak három ikonikus Eurovíziós dalt szült a győztes mellett: ekkoriban még működött a jó csaj + görög zene kombó, így Kalomira dala, a "Secret Combination" nagyot ment a versenyen és akkor tényleg betonkemény indulónak számított. Csakúgy, mint az ukrán "Shady Lady" vagy az örmény "Qélé, Qélé". Balladában Szerbia, Portugália és Izrael voltak igazán erősek, de a középmezőnyból is akadtak fogyasztható dalok.

7. Bécs 2015

A 2015-ös egy minden különösebb extravaganciától mentes évad volt, mégis születtek rekordok. Polina Gagarina és a "A Million Voices" a verseny történelmének abszolút power balladjává vált a maga 303 pontjával, illetve ekkor léptek fel először az ausztrálok is, akik hozták a tőlük elvárt zenei minőséget. Mans Zelmerlöw és a "Heroes" nyerte a versenyt (ritka pillanatok egyike, amikor tényleg a legjobb dal nyert), de több ország is színpadra vitt felejthetetlen, innovatív számokat, mint például a belga "Rhythm Inside"-ot, a lett "Love Injected"-et vagy a talán valaha hallott leggyönyörűbb Eurovíziós duettet, az észt "Goodybe To Yesterday"-t.

6. Malmö 2013

2013-at az anyanyelvi dalok mentették meg: a varázslatos izlandi folkballada, a montenegrói asztronauta rap, a görög ska, a kriminálisan alulértékelt héber nagyív vagy éppen ByeAlex "Kedvesem"-je. A norvég "I Feed You My Love" a verseny történelmének legjobb elektropopja a mai napig, a dánok pedig kioktatták az íreket, hogyan is kell a pánsíppal bánni és megnyerni vele az egészet.

5. Koppenhága 2014

Mi magyarok annyira még sohasem járultunk hozzá az Eurovízió zenei minőségének fenntartásához, mint 2014-ben, amikor Kállay-Saunders András a mezőny egyik legerősebb dalával, a "Running"-gal képviselt minket. Az örmény "Not Alone" is a dubstephez nyúlt vissza hangszerelésében, de két dudás tökéletesen megfért egy csárdában. Na és ki ne emlékezne a vajat köpülő, bögyös lengyelek etnopopjára, a görögök fesztiválhimnuszára, az olasz poprockra, az izraeli adrenalin-pörgetésre vagy Ausztria hercegnőjére, Conchita Wurstra, aki egy tök jó James Bond-betétdallal megnyerte a versenyt.

4. Baku 2012

A svéd popzene legnagyobb győzelmének éve. A "Euphoria" minden idők második legnépszerűbb győztes dala volt (az első a 2009-es "Fairytale" Alexander Rybaktól), teljesen megérdemelten, de az eurodance kategóriában nagyot ment a norvég "Stay" és a ciprusi "La La Love" is. 2012-ben nagyon szép etnoballadákat is hallhattunk, kezdve az azeri "When The Music Dies"-tól a spanyol "Quedate conmigo"-n keresztül a szerb "Nije ljubav stvar"-ig, míg az albán "Suus" kirobbanó és újszerű énekével megalkotta saját kategóriáját, amit azóta is egymaga képvisel, a nyomába sem érnek. Ekkor lépett fel az orosz asszonykórus, a Buranovskiye Babushki is a "Party For Everybody" című számmal, ami azóta is a legnagyobb guilty pleasure.

3. Düsseldorf 2011

A győztes azeri dal egyáltalán nem tükrözte azt, hogy milyen erős mezőny is volt a düsseldorfi, sőt, a döntős top 10-nek is csak a második fele adta vissza azt a görög tesztoszteron-bomba "Watch My Dance"-szel, az életükben ez egyszer tényleg elismerést érdemlő Jedward "Lipstick"-jével, a grúz nu metal "One More Day"-jel vagy a korábbi német győztes visszatérő dalával, a "Taken By A Stranger"-rel. A bulifaktort egyértelműen a svéd Eric Saade és a mi Wolf Katink hozta, de Svájc és Szlovénia is remekelt.

2. Stockholm 2016

A 2016-os mezőny minden, amilyennek ma egy Eurovíziós mezőnynek lennie kellene. Kevés ballada, sok uptempo popsláger, modern hangszerelés, egyedi szerzemények. Iveta Mukuchyan "LoveWave"-je és Agnete "Icebreaker"-je a verseny történelmének néhány leginnovatívabb versenydala volt. A legtöbb ország ki tudta hozni dalának műfajából a legjobbat: a hollandok country poppal, a ciprusiak poprockkal, a grúzok indie rockkal, az osztrákok slágerrel, a belgák funkkal, a franciák és az oroszok erősen piacképes popdalokkal, az ukránok pedig katarktikus etnoballadával érkeztek. Zeneileg ennyire sokszínű mezőnnyel talán még nem is találkozhattunk 2016 előtt.

1. Moszkva 2009

A stockholmi és a moszkvai mezőny közül egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen az első, de aztán eszembe jutott az ukrán gladiátorok dominája és abszolút kedvencem, Svetlana Loboda és a felejthetetlen "Be My Valentine", így az első helyezett többé nem lehetett kérdés. A 2009-es egy kvintesszenciális Eurovízió volt. Az Arash közreműködésével szerzett azeri világsláger, a verseny történelmének legerősebb török etnopopja, a tekintélyt parancsoló, gyönyörű bosnyák rockballada és a németek swingpartija csak néhány a sok Eurovíziós kontextusban tökéletes versenydalból, amik Moszkvában felvonultak.

Miután Salvador Sobral a győzelme után úgy beszélt a mai popzenéről, mint értéktelen "gyors éttermi" zenéről, a saját dalát ugyanakkor "valódi" zeneként méltatta, nemcsak a rajongók rohantak neki teljesen jogosan, hanem több Eurovíziós versenytársa is.

Robin Bengsston az Instára vitte az ügyet.

� From a press conference in Kiev, probably talking about "fast food" disposable music @salvadorsobral.music � Congrats on your victory, I really like your song and the way you sing it, but I think your speech after winning the ESC was below the level of a true winner. "Fast food" pop music can be the best thing in the world at the right place and time, so can a song beautiful as yours. There is room for everyone. To all my new friends from all over Europe, hope to see you again soon❤ Had a blast and the experience of a lifetime� #celebratediversity #esc2017

Robin Bengtsson (@robinbengtssons) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 16., 11:50 PDT

Mint írja, nagyon kedveli Sobral zenéjét, de a beszédét egy Eurovíziós győzteshez mérten méltatlannak találta. "A megfelelő helyen és időben a >>gyors éttermi<< popzene a legjobb dolog tud lenni a világon, csakúgy, mint egy olyan gyönyörű dal, mint a tiéd. Mindenkinek van helye."

A bejegyzést lájkolta az idei norvég induló, Aleksander Walmann, az ausztrál Isaiah és az izraeli Imri is. Akik Salvador mellett állnak, azok gyerekes kirohanásként magyarázzák az énekesek reakcióit, holott sokunk véleménye ugyanez, miért ne mondhatnák el ők is. Nem arról van szó, hogy irigyek vagy keserűek lennének. Ha Salvador nem vette volna elő az underground előadókra jellemző, mainstream előadók iránt érzett megvetését egy csipetnyi bölcsész sznobizmussal, akkor mindenki polkorrekt maradt volna és csak elismerően nyilatkozott volna róla, ahogyan minden Eurovíziós győztesről szoktak. Ha Salvador túl jónak tartotta magát az Eurovízió zenei mocsarába, akkor egyáltalán miért vett benne részt?

A románok indulója, Alex Florea is nekiment Salvadornak, bár ő már magát a győzelem tényét is kifogásolja, nem lehet túl összetett személyiség, egyem meg. Egy román lapnak adott interjújában fakadt ki, amiért Salvador szívbetegségéből marketingfogást csináltak. "Marketinget használtak a győzelem érdekében, ahogyan a tehetségkutatókban is szokás. [Salvador] története működött és az emberek bekajálták, de szerintem Salvadornak nem szív-, hanem fejproblémái vannak. Mindenki azt hitte, hogy Olaszország nyer, de Kijevben nagyon érdeklődtek Salvador iránt, mert rejtélyes volt, nem adott interjúkat, nem fotózkodott és nem jött el a próbákra sem. A bolgár induló is felhasználhatta volna, hogy nem lát jól, de nem tette. Úgy éreztem, hogy a portugál szerepet játszott. Láttam számtalan alkalommal és nem úgy tűnt, mintha bármi baja lenne. Másrészt a dala kitűnő és már régen nem írtak hasonlót, de mérges vagyok az olcsó színjáték miatt, ezért is vagyok cinikus. Sok embernek van problémája, de nem használják fel őket a győzelem érdekében. Ha nyerni akarsz, használd a hangod, az előadásod, amiért profi vagy. Az győzelem! Nekem is voltak gondjaim, amikor tehetségkutatókban szerepeltem, de sohasem vetettem be őket olcsó taktikaként, csak hogy nyerhessek."

Salvador a győzelmi beszédében azt mondta, hogy ideje leszámolni a "gyorséttermi" zenével, mert a zene nem a tűzijátékról, hanem az érzelmekről szól. Persze, azért is nyerhette meg a döntőt, mert az "Amar pelos dois" egy nosztalgikus, egyszerű és őszinte dal, amit jócskán megdobott az is, hogy csodabogárként adta elő, ugyanakkor elég nagy arca volt ahhoz képest, hogy milyen kis szelíd bölcsésznek állította be magát. Salvador gyakorlatilag azt hiszi, hogy ő tojta a csillagokat a föld köré, s hogy a dalával megváltotta az Eurovíziót, kiűzte belőle a zselés hajú, pinamágnes, szintipopos ördögöt, aki a Skandináv-hegység mélyéből vitte kísértésbe Európát évről-évre. Salvador azt hiszi, hogy a győzelme feljogosítja őt arra, hogy meghatározza, mi a zene. A beszédében egyszerre minősítette le a versenytársait és helyezte magát egy piedesztálra, mintha ő lenne Az Egy És Igaz Zene Nagykövete, a legjobb dolog, ami valaha is történhetett a mi romlott, értéktelen élvezetekbe fáradó lelkünkkel. Ha van valami, ami szubjektív, akkor az a művészet, a zene pedig művészet, vagy legalább is alkotómunka. Ha az emberek a legvisszataszítóbb és leggiccsesebb Eurovíziós számra akarnak szavazni, akkor nyugodtan megtehetik. Mindannyiunknak lehet véleményünk róla, de nem állíthatjuk be azt a véleményt univerzális igazságként. Ezt Salvador még nem érti, de majd csak kibújik a nővére szoknyája alól és meglátja a világot annak, amilyen.

A mi egy szem Jocink nyolcadik lett, de ami még jobb, hogy az elődöntőben a második helyezést érte el. Erre utoljára Rúzsa Magdi volt képes 2007-ben, de Joci hét ponttal többet kapott nála, így maradjunk annyiban, hogy ő az eddigi legjobb elődöntősünk. Joci egyébként történelmet is írt, mert ő lett az Eurovízió 62 éves történelmének első cigányzenei döntőse.

A döntő Top 10-es országai kb. azok voltak, amiket vártam. A bolgár, speciális effektekkel megspékelt, de tökéletesen üres popballada a második lett, de nem szorongatta meg a portugál altatódalt, ami így biztos győzelmet arathatott. A belga Blanche már nem volt annyira betojva tegnap, mint az elődöntőben, a svéd Robin Bengsston viszont a döntőn is halálra unta magát. Akinek ők nem érték el az ingerküszöbét, azok a román jódlizásra szavaztak, ami hetedik lett. Én villával készültem kikaparni a dobhártyámat.

Moldova harmadik helyezése tökéletesen megmutatja, mennyire gyenge volt az idei mezőny. Úgy tűnik, a nézők ebben látták a legjobban a bulifaktort idén, ami Lettországra nézve egy óriási sértés.

Az idei év előzetesen legtúlértékeltebb országa Olaszország volt. Egészen tegnapig vezette is a fogadóirodák listáit, ezért hideg zuhanyként érhette őket a hatodik helyezés. Eleinte nem értettem, hogy mit esznek ennyire a dalban, valószínűleg Francesco Gabbani karizmája győzött meg sokakat, aztán nekem is megtetszett, de két hét múlva kikerült a lejátszási listámról és a mai napig nem hallgattam meg újra. Nem volt ez győztes alapanyag, a gorillás gaget és Francesco epilepsziás rohamait már túl soknak tarthatták a nézők.

Manel Navarrót utolérte a karma. A spanyol köztévé februárban elcsalta a nemzeti döntőt Manel Navarro javára, akit így a spanyolok egy emberként utasítottak el. A korrupt köztévé viszont elnyerte méltó büntetését, Manel az utolsó lett a döntőben úgy, hogy a zsűritől 0, a nézőktől pedig csak 5 pontot kapott.

Engem Norvégia és az Egyesült Királyság győzött meg tegnap. JOWST-ra és Aleksander Walmann-ra 15-ször, Lucie Jones-ra pedig 5-ször szavaztam. Nem azt mondom, hogy extázisba kerültem tőlük, mert egy lapon sem említhetőek a tavalyi kedvenceimmel, de az idei gyenge mezőnyből toronymagasan kitűntek mind zeneileg, mind hangilag, mind pedig a színpadképet illetően.

2010-ben szerepeltek utoljára a döntőben, a legjobb eredményüket 20 évvel ezelőtt érték el, amikor hatodikok lettek, ma pedig 47 évnyi sikertelen próbálkozás után Portugália megnyerte az Eurovíziót. Egyelőre becsületes sportember és tisztelettudó rajongó vagyok és gratulálok Salvador Sobralnak, de tudjátok, hogy holnap már nem fogom kímélni. Amíg összeszedem a gondolataimat, addig szóljon a győztes dal és nem, nem 1967-et írunk, ez most történt.

Portugália és Olaszország egész nap fej-fej mellett haladt egymással a fogadóirodáknál és több alkalommal is váltogatták egymást az első helyen. Most a döntő előtt kevesebb mint három órával Portugália áll nyerésre, de még mindig nagyon szoros a verseny. A harmadik Bulgária, a negyedik Belgium, az ötödik pedig Svédország. Magyarország a 14. legesélyesebb a győzelemre, ami lényegesen jobb esélyt helyez kilátásba, ha azt nézzük, hogy tavaly ilyenkor Freddie a 22. helyen nyomorgott.

A 2016-os győztes Ukrajna egy éve a harmadik helyen állt, így Bulgária továbbra is simán megnyerheti a versenyt. Ugyanúgy Belgium is, hiszen 2011-ben a győztes Azerbajdzsán is negyedik volt a fogadóirodáknál. Mivel a top 4-ben eddig sikerrel megtippelték a fogadók a későbbi nyertest, akik egyben nagy közönségfavoritok is voltak, nehéz elképzelni, hogy kifogjon Portugálián, Olaszországon, Bulgárián és Belgiumon egy ötödik ország,  amit nem láttunk jönni, ugyanakkor omlottak már össze előttünk fogadások: 2011-re mindenki emlékszik, amikor a fogadóknál első Franciaország a döntőben csak a 15., a második Írország a 8., a harmadik Egyesült Királyság a 11., az ötödik Észtország pedig egyenesen az utolsó előtti helyen végzett.

Eurovíziós Dalverseny 2017 Kijev - A döntő - Ma 21:00-kor!

Hajrá, Magyarország!

Egy kis bemelegítés a ma esti döntőre.

10-ből 9 továbbjutót el is találtunk, Magyarország nyert.