Eddig 35 ország jelezte részvételi szándékát a jövő évi Eurovízióra, melyből 30 biztosan ott lesz:

• Ausztria
• Azerbajdzsán
• Belgium
• Ciprus
• Csehország
• Dánia
• Egyesült Királyság
• Észtország
• Fehéroroszország
• Finnország
• Franciaország
• Grúzia
• Görögország
• Hollandia
• Izland
• Izrael
• Írország
• Lengyelország
• Lettország
• Litvánia
• Macedónia
• Magyarország
• Málta
• Németország
• Norvégia
• Olaszország
• Románia
• Spanyolország
• Svájc
• Svédország
• Szlovénia

Elvileg Bosznia-Hercegovina is visszatérne, de az elmúlt két évben is eljátszotta ugyanezt: biztos ami biztos alapon leadták az előzetes jelentkezésüket, mivel még nem tudták pontosan, hogy lesz-e pénzük indulni vagy sem, s természetesen mindig kiderült, hogy nem lesz, így még időben visszaléptek. (Idén október 11-ig lehet pénzbüntetés nélkül visszalépni.)

Bulgária 2005 és 2013 között minden Eurovízión részt vett, ám csak 2007-ben kvalifikált a döntőbe. Nem csoda, hogy kicsit elegük is lett az egészből, bár akkor sem fogom megérteni, hogy Sofi Marinovától vagy Krassimir Avramovtól mégis mit vártak, ha belefőzik a kisujjamat egy bogrács halászlébe. Na mindegy, elvileg ők is visszatérnek.

Törökország is beadta jelentkezését annak ellenére, hogy vérig sértődött, amikor a verseny történelmében először, 2011-ben nem szavazták tovább őket a döntőbe, aminek köszönhetően 2013-ban ki is szálltak. (2012-ben is csak azért vettek részt, mert nem akarták kihagyni a kis tesó, Azerbajdzsán buliját.) A másik ok pedig valószínűleg az lehetett, hogy a török kormány éppen akkor kezdett erősen fellépni az európai értékekkel szemben, vagyis a "nyugati romlottság" ellen. Persze a török tévé egészen más képet festett visszavonulásukról, közleményük szerint a "Big Five" (a verseny legnagyobb finanszírozói, akik automatikusan a döntőbe jutnak - Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország) zavarta őket. Hát most már nem zavarja.

Ukrajna tavaly lépett vissza, amikor betett a gazdaságnak az orosz invázió, viszont egy ikonikus Eurovíziós országról van szó, a hiányuk nagy érvágásnak számított már tavaly is. A négy lehetséges visszatérőből őket várom a legjobban, hiszen az ukrán tévé is leadta a jelentkezését.

Várhatóan Albánia, Oroszország, Moldova, Örményország, Szerbia, Montenegró és Portugália is jelzi majd a részvételi szándékát az elkövetkező napokban, így minimum 40 ország már biztosan ott lesz Stockholmban.

Finnországnak köszönhetjük a legtöbb pontot, az elődöntőket és döntőket egybeszámolva összesen 95-öt. 1994-es debütálásunkkor Friderikának máris 12 pontot adtak (ez ugye a legtöbb adható pont), majd 2011-ben Wolf Kati az elődöntőben és a döntőben újra maximum pontot szerzett tőlük. 15 alkalommal tudtak szavazni ránk, ebből 11-szer meg is tették, s a 12 pontokon kívül Rúzsa Magdi (2007) az elődöntőben és a döntőben, ByeAlex (2013) pedig a döntőben kapott 10 pontot tőlük, továbbá eddig minden indulónk döntős kvalifikációjában segítettek, ha tudtak (tehát ha egy elődöntőben voltak velünk és szavazhattak). Néha ugyan kiakadnak a közösségi oldalakon, hogy nem viszonozzuk a nagylelkűségüket, ám mi magyarok azon kevesek közé tartozunk, akik tényleg a dalt díjazzák, nem pedig az országot.

Romániától ugyan még sohasem kaptunk 12 pontot, de a NOX (2005), Rúzsa Magdi, a Compact Disco (2012), Kállay-Saunders András (2014) és Boggie (2015) is top-pontokat (8 vagy 10 pontot) szerzett tőlük. Sőt, a románok még Charlie-ra (1998) is adtak egy pontot, így már csak az a kérdés, hogy akkor mégis mikor mentek ki pisiszünetre.

Izlanddal egy egészen különleges kapcsolatot ápolunk. Nem szomszédaink, nem rokonaink etnikailag, nincs velük sem jelentős politikai, sem pedig gazdasági kapcsolatunk, mégis oda-vissza reptetjük egymás között a pontokat. 3. legnagyobb pontadónk, mi pedig nekik adtuk eddig a legtöbb pontot. Rúzsa Magdi az elődöntőben 12, a döntőben pedig 8 pontot kapott tőlük, de Friderika sikerét is bebiztosították 10 ponttal, András továbbjutásához pedig 8 ponttal járultak hozzá. Viszont Finnországgal és Romániával ellentétben Izland nem mindig pontoz minket, például egészen fura, hogy pont ők nem értékelték a nyugat-európaiak szerint "varázsnyelven" szóló "Kedvesem"-et 2013-ban. Pont ők, akik hisznek a koboldokban és tündérekben.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy északon általában menők vagyunk, hogy a toplista 4. helyezettje Észtország. Elvileg rokonaink és elvileg szeretnek is minket, bár sokak számára biztosan érthetetlen, hogy ezt miért pont idén fejezték ki a legjobban: Boggie 12 pontot kapott tőlük az elődöntőben és 8-at a döntőben.

Szerbiában hatalmas hype-ot kapott Rúzsa Magdi 2007-ben, hiszen a Vajdaságban született és nevelkedett, illetve egy évvel korábban megnyerte a Megasztár 3. szériáját is. Így nem csoda, hogy 12 pontot kapott a szerbektől az elődöntőben és a döntőben is. Rajta kívül Wolf Kati és Boggie kapott még top-pontokat.

Egy újabb északi ország követi Szerbiát: Svédország csak Friderikának adott 12 pontot, ám Rúzsa Magdi is top-pontokkal szerepelt náluk.

Albánia ugyan még nem adott nekünk 12 pontot, de szinte minden elődöntőben segítettek továbbjutni a döntőbe. András szerepelt a legjobban náluk: az elődöntőben 10, a döntőben 8 pontot kapott.

Lengyelország és Belgium áll a toplista 8. helyén. Ez viszont a lengyelekről nem feltétlenül mond el jót: csak azért szerepelnek a listán, mert az 1994-es debütálásunk óta leadott pontokat gyűjtöttem össze, ám utoljára 2007-ben pontoztak minket. Ez azt jelenti, hogy ha csak a 2010-es évekre szorítkoznék, Lengyelország az összesített toplista legvégén állna 0 ponttal. A régi szép időkben viszont Friderikára és a NOX-ra is 12 pontot adtak. Belgium csak Andrásnak adott max pontot, de az elmúlt 20 évben Lengyelországgal ellentétben konzekvensebbek voltak, ha értékelni kellett.

A 10-es listát Hollandia zárja, akik top-pontokkal Friderikát, Rúzsa Magdit és Kállay-Saunder Andrást díjazták, 12 pontot még nem kaptunk tőlük.

Ma hivatalosan is elkezdődött a 2016-os Eurovíziós szezon, hiszen máig adhatták le az országok az előzetes jelentkezésüket a jövő évi dalfesztiválra. Amíg az EBU feldolgozza a jelentkezéseket, íme a 10 legnagyobb eurovíziós WTF 2010 óta.

10. Elnyelte a füst Grúziát

Az idei Eurovízión több technikai malőr is előfordult, például Svédország előadásánál többször láthattuk az operatőr kezét, Svájcnál a kameraváltások és -beállítások voltak borzalmasak, a pontbejelentőkkel pedig alig sikerült felvenni a műholdas kapcsolatot. A grúz Nina Sublatti döntős produkcióját viszont úgy meghekkelte a technika ördöge, hogy az nem egyszerűen kellemetlen volt, hanem már-már ijesztő is. Az énekesnőt gyakorlatilag elnyelte a füst, egyes kameraállásokból pedig már nem is látszott ki belőle, káosz és pánik uralkodott el mindenhol. A nagy füst persze nem mutatott volna rosszul, ha Nina is látszik benne, mert a dal hangulata abszolút illett volna hozzá.

9. Max Jason Mai, Szlovákia, 2012 - Nincsenek szavak, ezt hallani kell

8. Németország nem kapott pontot idén

Az oké, hogy Ausztria sem kapott pontot, hiszen indulójuk a 3576. John Lennon-utánzatként próbálta eladni magát, de arra, hogy a német Ann Sophie egyetlen egy pontot se kapjon, nehéz magyarázatot találni... van egyáltalán? A "Black Smoke"-nál klasszisokkal rosszabb dalok nyerték már meg a versenyt korábban, így mi lehetett a gond? Az erotika, ami ugyan ízléses volt, csak a nézők voltak ízlésficamosak? A nagy közönség-kedvencek elszipkázták a pontokat? Fogadta egyáltalán a rendszer a németekre leadott szavazatokat?

7. Egy önző tahó megzavarta a 2010-es Eurovíziót

Jimmy Jump néven fut az a szociopata, aki azzal igyekszik magának 15 perces hírnevet szerezni, hogy különböző sport- és szórakoztató-rendezvényeken próbál zavart kelteni világszerte. 2010-ben az oslo-i Eurovíziót szemelte ki magának: a spanyol Daniel Diges előadása közben felfutott a színpadra és beállt táncolni a táncosok közé, majd két biztonsági őr lekergette a nézőtérbe, a rendőrség pedig nagyon helyesen megbírságolta. Diges profi volt és nem hagyta, hogy a balfék kizökkentse a produkcióból, a rendezők azonban megengedték neki, hogy még egyszer előadja a dalt.

6. Cezar, a román drakula-gróf és az opera tucc-tucc

Abszolút nincs ellenemre, ha különböző zenei műfajokat ötvöznek, de a színházi és mainstream zenei világ keverését egyszerűen soha senki nem tudta még jól megcsinálni az Eurovízión, elég csak Dancs Annamari 2012-es Dalos próbálkozására gondolni. Cezar dalának zenei betétje úgy hangzott, mintha McHaver és a Teknő rakta volna össze egy kora esti sörözés közben, az angol szöveget abszolút nem lehetett érteni, maga az ember pedig olyan mimikával működött, mintha élete legnagyobb székrekedésével küzdene éppen. Az egész csak nagyon-nagyon rossz volt, de hát ilyen is csak az Eurovízión történhet meg.

5. Polina Gagarina pánikrohama

Oroszország idei indulója a produkció végén egy egészen váratlan reakcióban tört ki, amiről először azt hittem, hogy stroke. Aztán biztosan nem az volt, mindenesetre ilyen legifesítve:

4. Izrael kétszeres lebőgése

2013-ban Moran Mazor, 2014-ben pedig Mei Finegold képviselte Izraelt. Mindketten tagadhatatlanul minőségi dalokkal érkeztek, viszont egyikőjüknek sem sikerült kvalifikálni a döntőbe, sőt. Míg Moran 14. lett egy 17 fős elődöntőben, addig Mei egy évvel később egyenesen az utolsó előtti helyen végzett. Moran dala héberül szólt, s Mei számában is jelentős héber szöveg volt, így sokan ezzel magyarázzák a kiesésüket, hiszen az idei induló, Nadav Guedj angolul énekelt és semmivel sem jobb dalával továbbjutott a döntőbe.

3. Azerbajdzsán győzött 2011-ben

A fogadóirodák szinte minden évben megjósolják a győztest és a legnagyobb sikervárományosokat, ezért is furcsa, ami 2011-ben történt. A düsseldorfi versenyen Franciaország győzelmére fogadtak a legtöbben, de Amaury Vassili csak a 15. lett. Az Egyesült Királyság, Oroszország és Norvégia is előkelő helyen szerepelt a listákon, majd a döntőben még a legjobb tízbe sem kerültek be, Norvégia pedig egyenesen kihullott az elődöntőn. Észtországra és Magyarországra szintén sokan fogadtak, de 24., illetve 22. helyen végeztek. Minden közönség-kedvenc vagy legalábbis annak hitt produkció elvérzett és Azerbajdzsán győzelmével zárult az est: Ell & Nikki lagymatag szerelmes popballadájával, ami élőben úgy hangzott, mint egy végelgyengülésben szenvedő szopránénekesnő és két macskájának nyávogása. Noha az azeriek is szerepeltek a fogadóirodák top tízében, a győzelmük minden rajongót és kommentátort váratlanul ért, főleg azért, mert még mindig a "Running Scared" számít a leggyengébb próbálkozásuknak.

2. "The Social Network Song (Oh Oh - Uh - Oh Oh)" - Igen, ez a dal címe, de várjál

Itt a videó is. A San Marino-i Valentina Monetta volt az elkövető és egyszerűen képtelenség megszámolni, hogy hány ponton bukott meg a produkció. A nagykovácsi művelődési házban egy örömteli délutánt ugyan szerezhetett volna az óvodásoknak vele, de egy felnőtteknek és bulizni vágyó fiataloknak szóló műsorban ennek legalább annyi helye volt, mint a konzervtormának a gyümölcskocsonyában. És igen, az ott egy ezüstcsillámmal megszórt laptop és igen, az meg egy telefonáló tengerész-kapitány egy pompom-lánnyal. San Marino nem kvalifikált a döntőbe, ez pedig minden idők legkiérdemeltebb kiesése volt.

1. A retardált pontbemondók

A döntőben a pontok bejelentése a legizgalmasabb, hiszen ekkor derül ki, hogy melyik ország kitől és mennyi pontot kapott, s hogy ki a végső győztes. Ebben segítenek a pontbemondók, akik általában korábbi eurovíziós fellépők vagy az aktuális tévétársaság riporterei és műsorvezetői, s sohasem tudom eldönteni, hogy melyik az idegesítőbb: az, hogy próbálnak poénkodni és sohasem jól, vagy az, hogy folyamatosan hadilábon állnak az angol nyelvvel. A média kommunikáció, így még akkor sem fogom megérteni, hogy miként dolgozhatnak benne idegen nyelveket nem beszélők, hogy ha sósav felé lógatnak és közben a lábujjaimat csiklandozzák egy ipari tekercselőgéppel. Azok a verbális szörnyszülemények, amit a pontbemondók évről-évre kiböfögnek magukból 200 millió néző előtt angol beszéd címszó alatt, egyszerűen véresre erőszakolják az angolul tudók fülét, beleértve az enyémet is. Könyörgöm, az Eurovíziónál nincs nagyobb presztízsű műsora egyik európai közszolgálati adónak sem, erre kiállítják lujzát, aki még sohasem hallott szótárról és fonetikáról, hadd köszönccse ejrópát és mongya be a pontokat. Az pedig, hogy úgy köszöntenek minket, mint az általános iskolások a tanárokat, amikor belépnek a terembe, már csak hab a tortán.

Magyarország 1994-es debütálása óta Izlandnak adta a legtöbb pontot, összesen 85-öt, melynek szinte egyharmadát teszi ki az a két 12 pont, amit 2011-ben adtunk nekik a döntőben és az elődöntőben. Viszont Azerbajdzsánnak szinte csak 12 pontokat adtunk, míg Ukrajna az egyetlen toplistás ország, ahol magyar max. pont még nem landolt.

Pontosan 10 éve várjuk, hogy a közel-keleti ország megtegye első lépését az Eurovíziós siker felé és debütáljon a versenyen. A TL (TéléLiban) az egyetlen libanoni közszolgálati adó, mely tagja az EBU-nak (Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének), így minden joga megvan hozzá, hogy elindítsa az országot a dalfesztiválon.

De nem fogja, amíg Izrael is részt vesz rajta, ugyanis a libanoni média nem enged adásba izraeli tartalmat.

A történet

2004 októberében a TL jelezte, hogy részt akarnak venni a soron következő kijevi Eurovízión. Novemberben egy belső döntés alapján ki is választották az indulójukat, majd decemberben finanszírozási problémákra hivatkozva visszaléptek. (Természetesen a valódi ok az Izraellel fennálló politikai ellentét volt, de ezt minden sajtóorgánumban tagadták.) Mindenesetre öt nappal később az EBU megállapodott velük és Libanon újra felkerült az Eurovíziós résztvevők listájára.

Ezután szabálysértések sorozata következett. Márciusban a hivatalos libanoni eurovíziós oldal kihagyta a résztvevők felsorolásából az izraeli indulót, s amikor az EBU felszólította a TL-t, hogy orvosolják a problémát, a tévé egyszerűen letörölte az oldalt. Az EBU később arra is figyelmeztette őket, hogy a versenyt teljes egészében közvetíteniük kell, amit az izraeli induló miatt nem tudtak bevállalni, így nem volt más hátra, mint újból visszalépni. "Libanon háborúban áll Izraellel. Ha Izrael megnyerné [a fesztivált], meg kéne mutatnunk az ünneplésüket" - idézi Ibrahim Khoury-t, a TL akkori elnökét a The Scotsman.

Mivel a visszalépési határidőn túl mondták le a részvételt, a TL-nek pénzbírságot kellett fizetnie, illetve három évig el lett tiltva az Eurovíziós szerepléstől. 2015 van, a tilalom már rég lejárt, így ha Libanon akar, akkor decemberig jelezheti részvételi szándékát a stockholmi Eurovízión.

Mivel a legutóbbi svéd rendezés 2013-ban Malmőt tűzte ki az Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül, s idén azonnal kijelentette, hogy a város nem száll ringbe a jövő évi rendezésért, a verseny helyszíne eléggé egyértelművé vált. Persze nemcsak azért, mert Malmö kiszállt, hanem azért is, mert Mans Zelmerlöw győzelme után az SVT (a svéd közszolgálati adó) a stockholmi Tele2 Arénát nevezte meg mint a leglehetségesebb helyszínt, javaslatuk pedig tökéletes volt. A Tele2 Arena egy 2010-es évek elején felhúzott modern és multifunkcionális, fővárosi stadion, 45 ezres férőhellyel.

De túl szép volt, hogy igaz legyen.

A stadion vezetése ugyanis elállt a rendezés jogától, mivel az Eurovízió előkészületei négy-hat hetet vennének igénybe, egy hazai csapatnak, a Hammarby fociklubnak viszont már leegyeztetett mérkőzései vannak arra az időintervallumra.

Így lett a 2016-os dalfesztivál helyszíne az Ericcson Globe. A 16 ezer férőhellyel rendelkező marsi űrbázis már 2000-ben is otthont adott a versenynek, így egy újabb aréna indult el az eurovíziós legendává válás útján.

Mivel a Prodfaktoron egészen jól ment az Eurovíziós Dalfesztivál májusban, elkészítettem és dizájnoltam egy új blogot, ahol semmi másról nincs szó, csak a világ legnagyobb dalversenyéről. Tusán vagyok, 23, Ferencvárosból és akkora eurofanatik, hogy még a szakdolgozatomat is ebből írtam. 2009-ben lettem rajongó és nem, nem Ádok Zoli dickprintje miatt. Kedvenc magyar indulóm a Compact Disco, all-time favoritom pedig Svetlana Loboda és Mans Zelmerlöw. Az Eurofaktoron folyamatos update-eket, esélylatolgatásokat, elemzéseket és infografikákat találtok majd, illetve személyes gondolataimat is megosztom veletek. Eurofaktor - Az Eurovíziós blog