Na ezek azok a dalok, amik beindítják a szelektív hallásomat és kiszűrődnek a környezetemből. Túl basic. Semmi új, semmi innovatív, semmi megjegyezhető elem nincs benne, s bár értem, hogy felemelő és vidám szerzemény, de nekem nem elég.
Műsor előtti pontszám: 5/10
Erről a dalról nehéz véleményt formálni, mert ha elvonatkoztatunk attól, hogy most az Eurovízióra keresünk produkciót, akkor a Katonák egy lélekbemaróan érzelmes, már-már ódivatúan romantikus dal, ami mintha bakelitről szólna, s ezért nyilvánvalóan egyedi hangulatot ad. De ha az Eurovízió kontextusában értelmezzük, akkor még jogosan is húzhatjuk le az egészet: még a Wars for Nothing-nál is melankolikusabb, a téma szintén hasonló, s olyan, mintha háborús nemzetként akarnánk tetszelegni vele. Mindenesetre nem kétlem, hogy Viki (aki egyébként a kedvencem volt a Rising Star-ban) profi előadást nyújt majd A Dal színpadán.
Műsor előtti pontszám: 6/10
Egyértelmű, hogy a refrén viszi a hátán a dalt, a többi rész eltörpül mellette. Sok rosszat mégsem lehet mondani róla, mert egy könnyed, laza nyári rádiósláger, A Dalba pedig egy biztonságos és korrekt megoldás. Nyilván nem vezeti el a Földközi-tengerig a kedvünket, de a Balatonig megteszi.
Műsor előtti pontszám: 7/10
Maga az alapanyag tökéletes a versenyre: az egész olyan, mintha Petruska végigpattogna a gitárjával az 1930-as évek Párizsában, mégsem hat idejét múltnak a dal. Egy kicsit Parov Stelar, egy kicsit Caravan Palace. Mindezek ellenére nem érzem elégnek hozzá a gitárt. Jobb lenne, ha áthangszerelné tempósabbra, ha remixet adna elő, hiszen a Kedvesemen is sokat segített az újragondolás anno, s ebben a dalban is minden adott ahhoz, hogy egy remixszel még inkább beteljesítse a benne rejlő lehetőséget.
Műsor előtti pontszám: 7/10
De most komolyan. Mi olyan érthetetlen abban a megkötésben, hogy egy előadó szeptember 1. előtt nem rakhatja ki a dalát videómegosztó oldalakra, nem adhatja elő nagyközönség előtt vagy koncerten és nem hozhatja kereskedelmi forgalomba? Évről-évre eljátssza így az esélyeit legalább egy olyan előadó, aki minderre magasról tesz és bepróbálkozik, hátha a köztévén vagy netalán az Eurovízión újra fényesen ragyoghat majd a hanyatló csillaga.
A birka szerepe ezúttal a Misztrálra esett, akik nyáron már előadták a Reggeli reggae című dalukat. Ez egyértelműen sérti A Dal szabályait, így kirakták őket a műsorból, a helyükre pedig Singh Viki léphetett, akit a Rising Star-ból ismerhetünk.
A Misztrál tiszteletlen és felelőtlen volt, gyakorlatilag a tévé és a gyártás pénzével és idejével játszott, nekem pedig már a tököm tele van azzal, hogy állandóan megy a kavarás és a cirkusz egyetlen fellépő miatt. Good riddance.
A Karmapolis és Szécsi Böbe meglepő párosítás, de működik. A zene a The XX számaira emlékeztet, ezért is tetszik: nyugodt, kifinomult és igényes. A stúdiófelvételen Böbe is jól hangzik (de félő, hogy ez élőben változni fog, mint ahogyan azt már megszokhattuk tőle az elmúlt két évben). Szóval ez egy teljesen korrekt dal, minden bizonnyal az egyik legjobb a lassú tempójú nevezések között.
Műsor előtti pontszám: 7/10
Az biztos, hogy a Colors egy vidám és energikus dal, s Annának ez a műfaj áll a legjobban, de annyira tűnne ki az eurovíziós mezőnyből, mint egy darab füstli a virslis pultból. A Colors egy könnyed, kora délutáni rádiósláger, de nem több, na meg annyira "cuki", hogy inkább a Junior Eurovízió színpadára való. (Persze láttunk már a felnőtt verzióban is hasonlót, de ha nem muszáj, ne vigyük tovább pont a cuki-vonalat.)
Műsor előtti pontszám: 4/10
Petra ugyanarról a háborgó világról és békevágyról énekel percre pontos (ha nem nagyobb) melankóliával, ahogyan azt Boggie is tette, tehát a Singing Peace-nek semmi keresnivalója nincs Stockholmban. A dal persze akkor sem győzne meg, ha Boggie még nem adta volna elő, hiszen a refrén mindössze abból áll, hogy Petra a dal címét ismételgeti ötezerszer, mintha stroke-ot kapott volna, s a hangulata is nagyon messze áll attól, amit egy eurovíziós indulótól várok (azaz különlegességet és/vagy bulit). A dalszöveg néhol közhelyes (pl. "lesz-e még tavasz", "mikor vált a világ ennyire veszélyessé"), de tartja magát a témához, tehát a saját kontextusában korrekt, az angol kiejtés viszont nem nagyon megy, erre pedig mindig ugrok.
Műsor előtti pontszám: 3/10
Az idei Eurovízió győztese az angol GT magazinnak pózolt.