EuroFaktor

A Dal Top 230 - Összeraktam az ultimate toplistát

Napokkal ezelőtt belekezdtem valami olyasmibe, amire eddig alig, vagy inkább senki sem vállalkozott: összeszedtem A Dal mind a 230 versenydalát és rangsoroltam őket, ahogy nekem tetszik.

TOP 50: a legjobb dalok

Fun facts:

  • Egyetlen 2013-as és 2019-es dal sem fért bele a legjobb húszba.
  • Kállay-Saunders András négyszer szerepel a listán, kétszer top tízes.
  • Nyolc győztesből öt kapott helyet a legjobbak között (Kállay-Saunders 3., Compact Disco 4., AWS 6., Pápai Joci 8., ByeAlex 23.).
  • Legnagyobb arányban (18%) a 2014-es dalok, legkisebb arányban (4%) a 2018-as dalok képviselik magukat.
  • És amint látjátok, nem nagyon szeretem a balladákat.

top50.png

Top 51-115: Az elmegy-kategória

Fun facts:

  • A Dal további három győztese itt kapott helyet (Freddie 52., Pápai Joci 81., Boggie 83.).
  • Itt a 2018-as dalok szerepelnek legnagyobb arányban (19%), a 2017-es, a 2013-as és a 2012-es számok pedig a legkisebb arányban (9%).

top115.png

Top 116-200: A felejthető dalok

Fun facts:

  • Itt a legnagyobb arányban (17%) a 2013-as és a 2019-es dalok, a legkisebb arányban (8%) pedig a 2012-es és a 2018-as dalok találhatók.

top180_1.png

Top 201-230: a legrosszabb dalok

Fun facts:

  • Itt a legnagyobb arányban (22%) a 2018-as dalokat, a legkisebb arányban (4%) pedig a 2012-es dalokat találod.
  • A 201. helyezettől a lista teljes mértékben hallgathatatlan.

top230.png

A következő diagramon pedig azt látjátok, hogy az évadok milyen arányban szerepelnek a toplista adott szegmenseiben.

diagram.png

Csodával határos módon négy évadnak is sikerült elérnie a legnagyobb arányszámot a Top 50-ben. 2014, 2012 és 2015 nem lepett meg, hiszen ezek A Dal legerősebb évadai. Az viszont utólag meglepett, hogy 2017-et is ennyire szerettem volna. A hallgatható Top 51-115-ös listán is megannyi 2014-es, 2015-ös és 2018-as dal kapott helyet, míg a 2013-as szezon inkább csak felejthető volt.

Habár 2016 a legrosszabb dalok (Top 181-230) között érte el a legnagyobb arányszámot, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyengébb évadok közé tartozna, hiszen a 2013-as, a 2018-as és a 2019-es szezonok termelték a legtöbb ócska dalt, például a 2018-as dalok 22%-a(!) került ide.

A diagramról jól leolvasható, hogy a mezőny 2012-ben, 2014-ben és 2015-ben a dalok színvonalát tekintve erős és növekvő tendenciát mutatott, 2016-ban és 2017-ben az erős és a gyenge dalok hasonló arányban szerepeltek, 2013-ban és 2018-ban inkább csökkenő tendenciát mutattak, 2019-ben pedig egyértelműen a rossz dalok voltak többségben.

Breaking: Ukrajna visszalépett a 2019-es Eurovíziós szerepléstől

Hát, ebből csakis így lehetett a legjobban kijönni. Mint már tudjátok, az ukrán nemzeti dalválogató döntőjének győztesét, Maruvot eltiltották az Eurovíziós szerepléstől, mert az énekesnő nem volt hajlandó lemondani oroszországi koncertturnéjáról, illetve győztes dala, a "Siren Song" jogai is a Warner Music Russia-t illetik. Ezért az ukránok szerződésben kötelezték volna Maruvot, hogy a dal jogait adják át a Warner Music International-nak (szóval hittek a dal sikerében és abban is, hogy az énekesnő majd önként dalolva átadja nekik a jogokat).

Az is kiderült, hogy Maruvval egy teljesen más szerződést írattak volna alá, mint a nemzeti döntő tavalyi győztesével, Mélovinnal. Mélovin PR-menedzsere, Szveta Pankova azt mondta, hogy tavaly még nem fenyegették őket pénzbírsággal, továbbá nem kötötték szerződésbe, hogy milyen elemeket nem tehetnek be a produkcióba, s hogy mit mondjanak. Ezt Maruv is megerősítette egy korábbi nyilatkozatával, melyben azt írta, hogy az ukrán köztévé kétmillió hrivnyára (huszonegy millió forintra) büntette volna, ha improvizál a színpadon.

A 2016-os győztes, Jamala élő adásban tette fel Maruvnak a kérdést, hogy ha a külföldi újságírók Krímről kérdezik majd az énekesnőt Tel-Avivban, akkor mit fog válaszolni, kié a félsziget. Erre Maruv megszeppenve azt válaszolta, hogy Ukrajnáé, amire Jamala megtapsolta.

Íme a köztévé nyilatkozata:

Az ukrán közszolgálati televízió mint minden évben, úgy az idei nemzeti döntő győztesének, Maruvnak is felajánlott egy megállapodást, hogy képviselhesse Ukrajnát a dalversenyen. Ennek ellenére Maruv nem írta alá ezt a megállapodást. Abban az esetben, hogyha a műsor győztese megtagadja a szerződés aláírását, a rádió- és televíziótársaság a döntő második és harmadik helyezettjeihez fordul, viszont a Freedom Jazz és Kazka is elutasították az Eurovíziós szereplést.

A dalverseny egy lehetőség minden ország számára, hogy megmérettessék magukat egy nemzetközi színtéren, s a fellépők is hazájuk nagyköveteiként szerepelhetnek, akiket világszerte megkedvelhetnek. A 2019-es nemzeti dalválogatás viszont az ukrán zeneipar egy szisztematikus problémájára hívta fel társadalmunk figyelmét: az előadók a támadó állambeli [oroszországi - a szerk.] összeköttetéseire, amik még a katonai konfliktus ötödik évében is nagyon szorosak. A társadalom egy részének ez elfogadható, a másiknak elutasítandó és felháborító.

Ukrajna törvényei nem tiltják, hogy előadók és művészek az Orosz Föderáció területén dolgozzanak, pedig nagy polgári igény volna ennek megváltoztatására.

A jelenlegi helyzetben az ukrán médiajoghoz mérten, illetve a nemzeti dalválogató elpolitizálása után, a közszolgálati televízió úgy döntött, hogy nem vesz részt a 2019-es Eurovíziós Dalversenyen.

Miért nem nyerhet fair csatát Pápai Joci?

A Dal 2019-es kiadását is Pápai Joci nyerte, így ő fogja képviselni hazánkat a tel-avivi Eurovízión "Az én apám" című dalával.

Joci zseniális. 2017-ben az "Origo"-val ő lett az Eurovízió 63 éves történelmének első cigányzenei indulója, akinek sikerült továbbjutnia a döntőbe. Ez hatalmas teljesítmény, egy olyan cím, amit soha senki nem vehet el tőle. A döntőben a 8. helyezést érte el, ami Magyarország harmadik legjobb eredménye a versenyen, tehát Joci nagyon szépen szerepelt és mindannyian büszkék voltunk rá.

De A Dalban miért nem nyerhet hozzá méltó mezőnyben? Miért nem győzhet igazságosan? Miért kell mindig eltakarítani előle az abszolút közönségfavoritokat, csakhogy könnyebb legyen kijutnia az Eurovízióra?

Az ilyen műsorokban, akárcsak az Eurovízión, a nézők és a zsűri is értékelheti a produkciókat. A zsűri állítólag azért teheti ezt, hogy ellensúlyozza a mulatóson szocializálódott mezei proli néző ízlését és olyan dalokat toljon előre, amiket ő Mozarton meg Schuberten érlelt szakmai füllel érdemesebbnek talál a jobb helyezésre... igen, jól gondolod, ez nettó bullshit. Ez akkora bullshit, mint amikor az egyszem idióta megjelenik egy földrajztani konferencián és elkezdi magyarázni, hogy lapos a Föld. A 2018-as Eurovíziót ugyanis az a Netta Barzilai nyerte, aki "Toy" című számában szó szerint kotkodál, ehhez a győzelemhez pedig megannyi ország "szakmai zsűrije" segítette hozzá, de olyan is akadt, aki a közönségszavazásnál lett harmadik, a zsűrinél meg az utolsó. Innentől kezdve olyan, hogy "szakmai zsűri", nem létezik. Emberek léteznek, akiknek magánvéleményét jobban értékeli az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége, mint a nézők magánvéleményét.

A Dalban is ez történik. Adott egy zsűri négy ember, akiket az átlagpopulációból kiragadtak, így az ő véleményük kicsivel jobban számít a miénknél, s ők döntik el, kik kerüljenek a szuperfináléba, ahol majd mi választhatjuk ki az Eurovíziós indulónkat. A döntést pedig eléggé egyértelművé teszik számunkra, amikor Pápai Joci is részt vesz a versenyen, ugyanis a szuperfinalisták rajta kívül abszolút esélytelenek, ezt pedig Both Mikiék is nagyon jól tudják. Egy Vavra Bencének vagy egy Acoustic Planetnek sohasem volt esélye Joci ellen, erre is építettek, amikor eldöntötték, hogy Joci a kedvencük, erős ellenfelekkel tehát nem fogják megmérkőztetni.

És nem is mérkőztették idén sem. Joci 2017-ben indult először az "Origo"-val. Nem kérdés, hogy a mezőny egyik legjobbjának számított, de volt egy nála sokkal hájpoltabb, hazai és nemzetközi rajongói körökben is mérföldekkel népszerűbb zenei hármas: Tóth Gabi, Freddie Shuman és Lotfi Begi, akik a "Hosszú idők" című dallal méltó ellenfelei lehettek volna Jocinak a szuperfináléban. De nem lettek, hiszen Mező Misiék nem akarták megkockáztatni Joci kiesését, így ahelyett, hogy A Dal legerősebb produkcióiból állították volna össze a legjobb négy mezőnyét, kiejtették Gabiékat és helyettük beszavazták Kanizsa Ginát "Fall Like Rain" című dalával, aminél rosszabb anti-Eurovíziós számot nehéz találni és még rühellte a közönség is. Mivel ennyire rossz volt, nyilvánvalónak tűnt, hogy tisztogatás történt és a legesélyesebb indulót akarták félretenni az útból.

Idén ugyanez a forgatókönyv érvényesült, csak éppen sokkal feltűnőbben: a műsor történelmében ennyire gyenge mezőnnyel még sohasem találkozhattunk, így nem volt nehéz szétválasztani az Eurovízióra való slágereket azoktól, amiket csak művelődési házak közönségei értékelnének. A Kállay-Saunders András és Slashkovic alkotta The Middletonz volt az idei abszolút közönségfavorit. Csakúgy, mint 2017-ben Tóth Gabiék, úgy idén Andrásék is minden létező internetes szavazást toronymagasan megnyertek, kommentekben és fórumokon is őket ajnározták végig, a sajtó is körbehájpolta őket, s nem utolsó sorban a "Roses" című dalukkal valami újat, innovatívat és merészet mutattunk volna Tel-Avivban. A stúdióban ülő négy ember viszont ezúttal is teljesen más univerzumból nézte a produkciót, hiszen Nagy Feróék végig visszakoztak tőlük, csak óvatosan dicsérték őket. Arról pedig, hogy mekkora népszerűség övezi őket, tudomást sem akartak venni, így az a hatalmas népszerűség csak egyet jelenthetett: a zsűri megszabadult tőlük a szuperfinálé előtt. Nem akarták megkockáztatni kedvencük kiesését, így a közönségfavorit helyett berakták a teljesen esélytelen Vavra Bencét és az Acoustic Planetet, akik mellett Joci magától értetődő választásnak számított.

A Dal formátuma működik, hiszen ez az egyetlen nemzeti dalválogató, aminek győztesei eddig mindig továbbjutottak az Eurovízió döntőjébe. A zsűrinek csúfolt négy ember viszont élvezhetetlenné teszi a műsort, nemcsak a nézők akaratát és lehetőségeit limitáló döntéseivel, hanem azzal is, hogy sokszor nem is veszi figyelembe a teljes csomagot, hanem csak a dalszöveget értékeli. Ha a nézőkön múlik, akkor a szuperfináléban Pápai Jocit a Middletonz és Szekér Gergő szorongathatta volna, ez pedig egy tényleg izgalmas, igazságos csatává bontakozott volna ki a legjobbak között. És ha így nyert volna Joci, akkor most mindenki kussolhatna. De esélytelenek között győzni nem nagy érdem, erről pedig csak az a négy ember tehet, akiket zsűriskedéssel bíztak meg.

Mindettől függetlenül Jocinak gratulálok és persze mindnyájunknak be kell állnunk mögé. Ő képviseli hazánkat május 14-én az Eurovízió első elődöntőjén. Aztán hogy a döntőbe továbbjut-e, majd kiderül. Az "Origo"-val könnyebb volt.

The Middletonzt szeretnétek Tel-Avivba küldeni

Egy korábbi bejegyzésben feltettem a kérdést, hogy kit szeretnétek győztesként látni A Dal mai fináléjában. Mutatom a végeredményt.

  1. The Middletonz "Roses" - 52%
  2. Szekér Gergő "Madár, repülj!" - 14%
  3. Pápai Joci "Az én apám" - 12%
  4. Acoustic Planet "Nyári zápor" - 8%
  5. Oláh Gergő "Hozzád bújnék" - 6%
  6. Fatal Error "Kulcs" - 4%
  7. Vavra Bence "Szótlanság" - 2%
  8. Nagy Bogi "Holnap" - 2%

A ti győztesetek, vagyis a mi győztesünk tehát egyértelműen a Middletonz. Úgy legyen!

A Dal 2019 Döntő - Ma 19:30-kor a Dunán!

Szavazzatok!

A nagy kérdés: bekerül-e a Middletonz a legjobb négybe?

Már egy tucatnyi ország kiválasztotta, ki és milyen dallal képviselje őket az Eurovízión, szombaton pedig Magyarországon a rajongók szeme. Nagy Bogi, a Fatal Error, Pápai Joci, a Middletonz, Szekér Gergő, Vavra Bence, az Acoustic Planet és Petruska kizárásával a versenybe visszakerült Oláh Gergő közül dől el, hogy ki képviseli hazánkat Tel-Avivban. A Dal 2019 döntőjében a nyolc induló újra előadja majd a dalát, melyből négyet a zsűri továbbszavaz a szuperfináléba, ahol majd a nézők szavazzák meg a végső győztest. Esélylatolgatás következik.

Esélyes, hogy a Tóth Gabi-effektus eléri a Middletonzt is

Ezen a ponton kijelenthetjük, hogy idén a Middletonz az egyértelmű közönségfavorit, de ez A Dal stúdiójában semmit nem jelent. A zsűri gyakran buktatja el a nézők kedvencét nemcsak A Dalban, hanem az Eurovízión is, ezért megy állandóan a vita a rajongók, az előadók és az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége között, ami teljesen jogos: mivel Netta és a "Toy" győzelme óta egyértelmű, hogy a zsűri is szubjektív alapon dönt, akárcsak a néző, a munkájuk majdhogynem értelmetlen. Meg hát nem nekik, hanem nekünk készül a show, nem igaz?

Szóval gyakran dolgoznak a nézők ellen, amit hazai fronton mi sem bizonyít jobban, mint a Tóth Gabi, Freddie Shuman és Lotfi Begi alkotta szuperhármas kiejtése 2017-ben. Ez volt a műsor történelmének legnyilvánvalóbb tisztogatása, amikor egyértelműnek tűnt Tóth Gabiék győzelme, ezért a zsűri nem szavazta tovább őket a szuperfináléba, szabad utat biztosítva ezzel személyes kedvenceiknek, Pápai Jocinak és a Závodi-Berkes párosnak. Az vitathatatlan, hogy Joci volt a második legjobb választás, de mégsem nyert fair csatát. Tóth Gabiék minden egyes internetes szavazást megnyertek, nemzetközi és hazai rajongói oldalakon is toronymagasan vezettek, és még a daluk is jó volt, így semmi sem indokolta, hogy még a szuperfinálé előtt búcsút vegyünk tőlük. (Persze létezik egy olyan forgatókönyv is, miszerint Gabit RTL-es kötődése miatt nem engedték tovább versenyezni, de ez a konspirációs halmaz másik része és talán nem is nyer bizonyítást, főleg akkor nem, ha az ugyancsak RTL-es Szekér Gergő szuperfinalista lesz szombaton.)

Nem Tóth Gabiék voltak az első közönségkedvencek, akik kiszavazása köré konteókat építettünk. 2014-ben a New Level Empire-től és a "The Last One" című daluktól szabadult meg a zsűri, valószínűleg azért, hogy Király Viktor és Kállay-Saunders András előtt takarítsák az utat.

A 2016-os szuperfinálé hihetetlenül erős volt, mind a négy dalt el tudtam volna képzelni az Eurovízión, viszont csak a Kállay-Saunders Band és a "Who We Are" veszélyeztette igazán Freddie és a "Pioneer" győzelmi esélyeit, hiszen a két énekes fej-fej mellett haladt egymással a népszerűségi ranglistán. Ugyan mindketten szuperfinalisták lettek, de a Kállay-Saunders Bandet csak úgy szavazta tovább a zsűri, miután Andrásék kétszer adhatták elő a dalt: András először a zenei alap fölé énekelte a számot, majd amikor már azt hittük, hogy ha technikai hiba adódott, azt kijavította a hangmérnök, a második nekifutásra is megismétlődött a hiba. Nyilván mindenki arra gondolt, hogy szándékosan szabotálták Andrásékat és rossz zenei alapot nyomtak a fülesébe, csakhogy Freddie még könnyebben megnyerje A Dalt, de András menedzsmentje egy közleményben elismerte, hogy az énekes hibázott. Hmm... nem tudom. Mindenesetre A Dal ekkori hangmérnöke Szabó Zé volt, aki Freddie dalát szerezte.

Az idei közönségfavorit - és személyes kedvencem - The Middletonz egyáltalán nem tartozik a zsűri kedvencei közé: a válogatóból 41 ponttal harmadikként jutottak tovább, az elődöntőből pedig már csak a közönség szavazta őket a döntőbe. Egyik alkalommal sem kapták meg a maximális 10 pontot a zsűritől, míg más előadók, akik szintén döntősök lettek - Pápai Joci és az Acoustic Planet -, igen. A műsor történelmében eddig csak egyetlen énekesnek sikerült kijutnia az Eurovízióra úgy, hogy az elődöntőből a közönség szavazta tovább, a zsűri pedig valamiért a szuperfináléba is berakta: ő volt ByeAlex 2013-ban. A statisztika tehát nem áll a Middletonz oldalán, de ne még ne adjuk fel, hiszen ahogy az ősi kínai mondás is tartja: még bármi megtörténhet.

Pápai Joci lehet az első visszatérő magyar énekes az Eurovízión

Az idei gyenge döntős mezőnynek köszönhetően Joci egyetlen kihívójának a Middletonz tűnik, így sikere csak attól függ, hogy meg kell-e mérkőznie velük a szuperfináléban. Szuperfinálés részvétele pedig borítékolható: úgy nyerte meg saját válogatóját és elődöntőjét, hogy utóbbiban Vincze Lilla máris 10 ponttal értékelte, s a nézőktől is 9 pontot kapott csakúgy, mint a Middletonz. Dala egyáltalán nem erős, hanem az idei mezőny túl gyenge.

Két szcenáriót kell felállítanunk: mivel a közönségfavoritok kiejtésével minden évben számolni kell, egy olyan szuperfináléra is fel kell készülnünk, amelyben nem lesz benne a Middletonz. Ha nélkülük marad versenyben a legjobb négy, akkor ők az Acoustic Planet, Szekér Gergő, Pápai Joci és Vavra Bence lehetnek. Viszont ha berakják Andrisékat a legjobb négy közé, akkor valószínűleg Szekér Gergő helyére kerülnek. Oláh Gergőt nem látom a szuperfináléban, hiszen potyautasként, Petruska kizárásával jutott be a döntőbe. A Fatal Error ezen a ponton már nem nevező: ha 2018-ban nem szavaztak bizalmat Horváth Tamásnak, aki az egy évvel korábbi Pápai Joci előadásához hasonló atmoszférát teremtett a "Meggyfa" című dalával, akkor az AWS után a Fatal Errort is önismétlőnek tarthatják. Nagy Bogi nem esélytelen a szuperfinálés szereplésre, de csak azért jutna tovább, mert Caramel jegyezte a dalát, akihez lojális akar maradni a stáb. [konspirációs elméletek vége]

Sokkoló kiszavazás A Dal 2019 harmadik válogatóján

nevtelen_1.png

Leander Kills "Hazavágyom"

Hihetetlen, mennyire meg tud változni az ember véleménye egy dalról vagy előadóról, miután élőben hallotta vagy látta. A Leander Kills-t az eddigi évadok során kifejezetten antipatikus, A Dalról levakarhatatlan résztvevőnek tartottam, akikről sohasem tudtam eldönteni, hogy milyen műfajt is képviselnek, mert mindig belenyúltak a rockzenébe, mint valami gimis elsős kislány, aki álrockerséggel akar kitűnni a tömegből, ugyanakkor magyar népi motívumokkal is operáltak, az átmenet pedig túl éles volt ahhoz, hogy magyaros rockzenének nevezzük az egészet. A "Hazavágyom"-ból kivették a rockot, így egy letisztult, magyaros hangzású, lélekkel teli dalt hallhattunk tőlük, amit a színpadi látvány is megdobott: a fenyőerdős háttérvizuál és a tábortűz-hatást keltő fénytechnika abszolút megteremtette a videoklip, egyben a dal hangulatát is. Mindettől függetlenül sohasem hallgatnám újra a dalt, egyszerűen csak nem tetszik, de persze a Leander Kills legerősebb próbálkozása volt. Ezért is volt a kiesésük az este legnagyobb meglepetése, hiszen eddig bűnrossz dalokkal is továbbrugdosták őket a döntőbe, most meg elhasaltak egy egészen korrekt produkcióval (miközben Antal Timiék a legmagasabb pontszámmal továbbjutottak múlt héten). 

Petruska "Help Me Out Of Here"

A bölcsészpop királya vattacukorba fojtotta kétségeit a világ felől és tele optimizmussal vitte fel A Dal színpadára. Egy nagyon kedvelhető, tökkel ütött, fura figura a szó legjobb értelmében, intelligens dalaival pedig színt visz a 80%-ban teljesen élvezhetetlen felhozatalba. Az idei dala persze nem ér fel a "Trouble In My Mind" zsenialitásához, de teljesen megérdemelte a továbbjutást. Ja, és azért próbált Mans Zelmerlöwnak öltözni, hogy bevonzza a győzelmi energiákat?

nevtelen_1s.png

Monyo Project "Run Baby Run"

Amikor az énekesnő már az első tíz másodpercben nagy fájdalmaknak adja jelét az arcán, miközben a legalapabb szólamokat próbálja kiénekelni, tudod, hogy itt kő kövön nem fog maradni. Vagy hogy egyszerűen csak nem tud énekelni. A refrén utáni gitárszólók pedig pont ugyanúgy hangoztak, mint bármely másik gitárszóló, amik nem véletlenül maradtak a kilencvenes években. Ódivatú, teljes mértékben élvezhetetlen előadás volt ez. Az a gitáros szemüveges csaj meg olyan volt, mintha Viola a pénzügyről egy szombat este kikelt volna a hámból és négy feles után önkénytelenül is a legrosszabb benyomást keltette mindenkiben a karaoke bárban.

Nagy Bogi "Holnap"

Szép kislány + angyalkodás + lágy hang + egyszerű dal. Na ez az a kombó, amiért engem Polgár Odettel is a világ végére lehet kergetni. A "Holnap" egy monoton és unalmas szám, amitől az sem lesz jobb, hogy a nagyot mondani akaró, de szövegileg nagyon ötlettelen dalszerző, Caramel írta. A látvánnyal dobtak kicsit rajta, hiszen még senki sem lebegett négy méterrel a színpad felett egy hullahopp karikában, de kb. ennyi a pozitívum.

Salvus "Barát"

Az AWS után idén mindenféle rockegyüttes bepróbálkozott, remélve, hogy a banda által tavaly kitaposott rockerek útján már folyamatosan zöld lámpa ég, gyerünk, fiúk, csak előre, ezt most már nekünk is lehet. Hát a képlet nem ennyire egyszerű. A "Barát" egy szimpla rockdal, amiben semmi extra nincs, vagy egyáltalán olyan elem, amitől emlékezetes marad.

Ruby Harlem "Forró"

Egy rossz dalt is el lehet ismerni, ha stílusosan, újszerűen és önazonosan adják elő, ahogyan azt a Leander Kills tette. De a Ruby Harlem kényszerlazasága már-már olyan kellemetlen volt, mint amikor C.E.T. küszködött a dalával néhány évvel ezelőttről. Mező Misi kilenc pontja nem lepett meg, de az, hogy Both Miki is kilenc ponttal támogatta meg őket, nagyobb wtf-helyzetet teremtett meg, mint bármely extraprodukció A Dalban eddig.

Pápai Joci "Az én apám"

Jobban tetszett a fellépőruha, mint a dal, az biztos. Szülőkhöz írt dalokkal egyszerűen sohasem tudtam mit kezdeni, de nem is ez a legnagyobb gondom a számmal, hanem az, hogy nem az Origo. Értem ezt úgy, hogy Joci magának is olyan magasra tette fel a lécet 2017-ben, hogy azt a zeneiséget, motívumok tömkelegét és varázslatosságot kell továbbvinnie, amit számomra "Az én apám"-mal nem sikerült.

Kyra "Maradj még"

Atyaúristen. Ennél kiszámíthatóbb előadása már csak Hajdu Klárának volt. Újra kaptunk drámatagozatos táncosokat, akik szerelmi bánatot táncoltak el egy olyan énekesnő dalára, aki nem tud énekelni.

USNK "Posztolj"

A szöveg undorító. De tényleg. A közösségi média eleve nem új dolog már, tehát nem nagy szám, ahogyan ezt a számot sem tette naggyá a témaválasztás. Aztán a fogcsikorgatóan ötlettelen, angol részletekkel menőzni próbáló szöveg pedig csak még jobban lehúzza az egészet. Both Miki pedig tökéletesen rávilágított arra, hogy a rap azért is az egyik legőszintébb zenei műfaj a világon, mert a szövegíró és az előadó is ugyanaz. Az USNK esetében pedig adott két keménykedő, minimum középosztálybeli családból származó kölyök, akiknek ByeAlex ír dalokat.

Mocsok 1 Kölykök "Egyszer"

Csakúgy, mint Jocinál, itt is inkább a fellépőruha tetszett, mint a dal.

Kiesett Kyra, a Leander Kills, a Monyo Project és a Salvus.

Közhelypusztulat és Eurovíziós újdonság A Dal 2019 második válogatóján

Heatlie Dávid "La Mama Hotel"

Dávid előadása egy hatalmas meglepetés volt, mivel A Dal színpadán csak elvétve lehet találkozni olyan produkcióval, ami koncepciójában teljes, jól kivitelezett és még az énekes fellépőruhája is olyan, mintha azt tényleg humanoidra tervezték volna, nem pedig egy balkáni ufóra. Dávidon nagyon jól állt a kék és a garbó, a dalszöveget pedig sikeresen közvetítette a látvánnyal is: próbált elszakadni a kanapétól, ami a mamahotelt szimbolizálta, a vergődése nem vergődésnek, hanem sokkal inkább habozásnak és kínlódásnak tűnt, pont, ahogyan azt meg is énekli. A napjainkban aranykorát élő nyolcvanas évekbeli hangzással engem mindig meg lehet venni, ahogyan az Dávidnak is sikerült. Both Miki teljesen feleslegesen ment bele a dalszöveg tudományos boncolgatásába, főleg azok után, hogy küldtünk mi már egy "What About My Dreams"-et is, aminek az ég világon semmi komolyabb üzenete nem volt annál, minthogy jajj Józsi elhagytál, most mi lesz velem. Szóval dalok üzenetét és jelentését illetően nem kellene mérlegelni, főleg úgy, hogy a 2018-as Eurovíziót két "feel good"-dal, a "Toy" és a "Fuego" nyerte (mert hát az igazi nyertes a Fuego volt, ne tessék vitatni sem).

Diana "Little Bird"

Diana egy nagyon szép csaj, tényleg úgy néz ki, mint aki még sztár is lehetne, csak ne Rakonczaival dolgozzon együtt, aki Polyák Lilla utánzatot akar belőle faragni. A "Little Bird" egy rossz, jellegtelen dal, és egyértelmű, hogy Diana hangjában és karizmájában több lehetőség van.

Acoustic Planet "Nyári zápor"

Sokszor úgy éreztem, hogy az énekesnő ki akar törni és nagyot akar énekelni, holott a szám ezt nem kívánta meg. Mindenesetre sokkal jobban hangzott élőben, mint a stúdióverzión, amit meg pont azzal a kritikával szóltam le, hogy túl lágy, bájolgó és kedveskedő.

Fatal Error "Kulcs"

Az AWS már kitaposta az utat a jövő Eurovíziós magyar rockzenészeinek, ugyanakkor a mércét is olyan magasra helyezte, hogy azt megugrani rohadtul nem lesz könnyű. A Fatal Error amolyan szegény ember AWS-eként próbálkozik, ami olyannyira tetszett a zsűrinek és a közönségnek is, hogy az este legmagasabb pontszámait vágták az együtteshez. Most mindenki vagy az AWS-en nosztalgiázott, vagy úgy tett, mintha az AWS meg sem történt volna és még csak most készülnénk először indulni ilyesmivel, vagy mindenkinek bejött az orrhang, amit rockénekestől én még sohasem hallottam.

Gotthy "Csak 1 perc"

Gotthy háttértáncos csajokkal, motoros dzsekiben és tépett nadrágban akart popsztárkodni, de végig meg volt szeppenve és rohadtul idegesített, hogy egyszer sem néz a kamerába, amitől távolságtartónak tűnt. Maga a dal egytucat, hasonló magyar popdalokkal van tele a rádió. Both Miki szerint felületes és egyszerű a dalszöveg, amire megint csak annyit tudok mondani, hogy az Eurovíziót tavaly a "Toy" nyerte. Innentől kezdve a dalszöveggel kötözködni értelmetlen faszkodás. 

Hajdu Klára "You're Gonna Rise"

A legsablonosabb, legközhelyesebb, legkiszámíthatóbb szám, amit A Dal nyolc éves történelmében hallhattunk. Oké, hogy a dalszövegbe kötök bele legutoljára, de még mindig hamarabb befogadom az olyan sorokat, mint a csak te kellesz nekem, mint a spread your wings and fly, amit már minden egyes énekesnő elkornyikált a világon. Egyik közhelyet követte a másik, én meg már a fogaimat csikorgattam. Az egész olyan volt, mintha egy dalszöveg generátor írta volna a dalt. És ha maga a dal nem lett volna még elég sablonos, meg kellett toldani a színpadképpel, ami megint csak hemzsegett a már milliószor ellőtt látványelemektől: felhők, füstgép, szélgép, selyemruha, szűzlány smink.

The Middletonz "Roses"

Ha Kállay-Saunders András feltűnik A Dal mezőnyében, akkor általában nehezen találok mást, aki megközelíti azt a profizmust, elhivatottságot és lelkesedést, amit ő képvisel évről-évre. Idén találtam, ő pedig Farshad Alebatool, a The Middletonz másik tagja. Tehát kaptunk két tehetséget, akik együttesben, erejüket egyesítve vernek mérföldeket a mezőnyre. A "Roses" Eurovíziós-kontextusban hihetetlenül újszerű dal, igazi újdonság, ami A Dal idei mezőnyének egyértelmű éllovasa. Egy valamit azért kihagytam volna a produkcióból: a táncosokat. Már tudjátok, miként vélekedek róluk.

The Sign "Ő"

Na jó, nekem ez a vallatózeném. Nem tudtam sem végignézni, sem végighallgatni. Ez a folyamatos, csukladozó, erőtlen őzés olyan szinten irritált, hogy két másodperc alatt elárultam volna az 51-es körzet összes titkát. És különösen megijeszt, hogy még nálam is fiatalabb srácok jöttek elő ezzel a Őszörnyeteggel. Egyszerre volt depresszív, émelyítő és idegesítő. A színpadi látvánnyal pedig bevallottan a mennyországot szerették volna megidézni, amitől borsódzik a hátam. A vidám vasárnap való nektek, nem az Eurovízió.

yesyes "Incomplete"

Az egyetlen dal, amiről még most sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, ez pedig nem jó jel. Az előadásmódjuk ugyanolyan volt, mint tavaly, és légtáncosokat is láttunk már A Dal színpadán, tehát újdonsággal nem szolgáltak.

Kiesett Heatlie Dávid, Hajdu Klára, Gotthy és Diana.

Kifosztották Hollókőt és szájkosarat kapott egy rapper A Dal 2019 első válogatójában

freddielol.png

Szombaton az első válogatóval elindult A Dal 2019, melynek végén, azaz február 23-án kiderül, hogy ki képviselheti Magyarországot az idei Eurovízión Tel-Avivban. Mint mindig, most is szétszedtem az első etapot, de hát tálcán kínálták magukat a kreativitást nélkülöző pályaműveikkel. Na jó, volt pár egészen kiemelkedő is. És most nem Freddie válltöméseire gondolok.

Szekér Gergő "Madár, repülj!"

Továbbra is A Dal rákfenéje a színházakból kirángatott balett táncosok, akik minden ütemre úgy rángatóznak, mintha két kisebb agyinfarktust szenvedtek volna el egyhuzamban. Ezeket a táncosokat akkor vetik be általában, amikor az énekesek menedzsere nyilván nem kreativitásának köszönheti pozícióját, hanem a szerencsének, mert nyilván nem tudja ötletesebben megtámogatni a talentjét a színpadon. Gergő fast-fashion huszárkabáttal próbált igazodni a "szépmagyar" dalához, amivel a hangi adottságai már kevésbé bírtak. A "Madár, repülj!" egyébként egy teljesen korrekt dal, csak mással kellett volna elénekeltetni. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint az utolsó refrén előtti rész, amit papíron biztosan kitörésnek szántak, de a gyakorlatban úgy hangzott, mint én és az osztálytársaim, amikor hétévesen utánozni próbáltuk a macskák bagzását (ígérem, már nem utánozom).

Konyha "Százszor visszajátszott"

A Konyha kétségkívül alulteljesített élőben. Értem, persze, izgulunk, első élő tévéshownk meg miegymás, de az igazság az, hogy vagy a stúdióverziót hozod, vagy még jobbat. Olyan nincs, hogy kb. egyetlen szólamban énekeled végig az egészet.

Váray László "Someone Who Lives Like This"

Hát... nem lehet mondani, hogy a műsor stábja nem hozta ki a legtöbbet, amit csak ki lehetett a dalból...

Pátkai Rozina "Frida"

Egyáltalán nem rossz dal, de esküszöm, sokkhatásként ért élőben. Sohasem láttam Rozinát élőben vagy akció közben, így azt vártam, hogy majd egy fiatalos bölcsész csaj hiteltelenül ugyan, de csak előadja a szexit cicaruhában meg testharisnyában, meg majd próbál szenvedélyes és misztikus lenni. Na ehelyett... persze, nem gáz így sem, ez az ő művészete, hogy egy helyben állva próbálja átadni az egyébként dinamikus dalt, mert Wolf Kati óta tudjuk, hogy az nagyon jól működik... A ruhaválasztásért viszont biztosan Rozina felelt, mert nem lehet akkora szakemberhiány Magyarországon, hogy már stylistért is Pusztaradványon kell kapkodni.

Hamar Barni "Wasted"

Nem való színpadra mindenki, aki énekelni tud. Ezt Szíj Melinda meg a Star Academy mezőnye óta tudjuk. Vagyis tudnunk kéne. Ennek Hamar Barni a tökéletes példája. Az egész előadás alatt olyan érzésem volt, hogy wow, Barni, tegnap még matek doga, ma meg már A Dal, ezzel egész félévre bevágódsz az osztálytársaidnál és talán még egy kis csajt is szerzel érettségiig, s bár irigylem, hogy még csak most fogja elvégezni a középiskolát, de ennél kissé másabb gondolatokat kell ébreszteni a nézőben, ha ki akar jutni az Euróvízióra. A dal meg egytucat, semmi különös.

Berkes Olivér "Világítótorony"

Jó ötlet volt a kivetítősdi, de én még a megmaradt színpadi világításból is lecsíptem volna, mert sokkal vagányabb és intimebb légkört teremtett volna a sötétség közepén az az installáció. És Olivér öltözete miatt még kicsit retrónak is hatott az egész, ami megint csak működött. Szóval volt ebben lehetőség bőven, csak nem teljesen használták ki. Ahogyan arra Feró is rámutatott, elcsúszott egy hang, amit Olivér nem tudott kiénekelni, de azt leszámítva nem volt ez sem jobb, sem rosszabb annál, amit Závodival énekelt két évvel ezelőtt.

Ja, hogy én most megvédtem a Berkest?

Antal Timi feat. Demko Gergő "Kedves Világ!"

Jajj, ne már! Nem attól leszel magyar, hogy csettintesz kettőt hátrafonott hajjal, népi hímzéssel felpakolt vállakkal meg egy Bendegúznak öltöztetett hegedűssel melletted. Szerinted Heinrich meg Brümhilda a bajor otthonukban majd erre kapják fel a fejüket? Ez annyira unalmas és kiszámítható. Oké, felvásároltál minden szuvenír- és ajándékboltot Hollókőn, nagyszerű. És a dalod jó volt? Nem. Ugyanolyan százszor hallott volt, mint amilyen a színpadi megjelenésed százszor látott. A NOX és Pápai Joci legyen a két élő példa a jövőkor "szépmagyar" indulói előtt. Mindkét előadó úgy vitte külföldre a magyarságot, hogy az újszerű, másmilyen, mégis hiteles tudott maradni. A NOX monokróm fekete, mégis magyaros fellépőruhában táncolt a valaha szerzett egyik legvarázslatosabb magyar etnopop dalra, Pápai Joci pedig a magyar és a cigány kultúra egybegyökereztetésével rappelt tulipánt a színpadra. Nem kell túlon túl egyértelműnek, szájbarágósnak lenni, csak le kell ülni brainstormingolni kicsit.

Nomád "A remény hídjai"

Végre valaki, aki magasról tett a csicsára meg nem akart olyan új dolgot hozni vagy mutatni, ami vagy nem ő volt, vagy pedig csak A Dal kedvéért szánta volna rá magát, ami meg általában egyébként is átlátszóan szánalmas. Sohasem hallottam a Nomádról, de elhittem, hogy amit most az a pasi csinál a színpadon, azt ő ugyanúgy (vagy még erőteljesebben, dala válogatja) csinálja bármely másik koncertjükön is. "A remény hídjai" volt az este első igazán jó dala, ezt vitatni nem is érdemes. Habár az énekesben rejlő belevaló férfiállat nagyon ki akart bújni (és az AWS óta tudjuk, hogy ezt mi magyarok eléggé értékeljük egy férfitól), ez a dal most ezt nem kívánta meg, szóval lehetett volna chillesebben is. Na de ha meg chillebb a csávó, akkor az a baj. A fene se tudja, minden esetre a Nomád volt az egyik legjobb.

Oláh Gergő "Hozzád bújnék"

Gergőnek a dalszövegre és az előadásmódjára kellett volna bíznia az üzenet közvetítését, a tépett, nyomorúságos sors képét festő ruhaválasztás nagyon visszatetsző volt. Az viszont biztos, hogy megmutatta Berkes Olivérnek, hogyan kell kiénekelni egy nagy szólamot. 99%-ban nem érdekel a celebek magánélete, főleg nem A Dalosoké, de a "Hozzád bújnék" témaválasztása miatt vájkálnom kellett kicsit Gergő magánéletében, mert nem voltam benne biztos, hogy ő maga is árva volt vagy csak az árvákért énekel. Annyit tudtam kideríteni, hogy gyermek- és ifjúsági felügyelő volt, árva gyerekekkel pedig folyamatosan foglalkozik a celeblét beköszönte óta is, tehát ebben a dalban élete egyik nagyon fontos, máig tartó szakaszát dolgozza fel. Ez pedig kétségkívül egy nagyon megható, gyönyörű sztori. De csak sztori, nem pedig Eurovíziós szupersláger.

Deniz "Ide várnak vissza"

Az lehet, hogy a vokalisták mindig belerontanak az előadásba vagy csak a stúdió hangosítása rossz? Az "Ide várnak vissza" még mindig top 3-as nálam és Orsovai Reni mindent bele is adott, de Deniz mintha visszafogta volna magát. Ő volt a szelíd rapper, aki a stúdióverzión egy Andrássyt szelő laza pesti gyerek. Azt a gyereket kell visszahozni, mert egy olyan rapperre, aki nem harap, nem kíváncsi a kutya se. Az "Ide várnak vissza" méltó befejezése volt egy jelentéktelenségbe fulladó estének, a Nomáddal együtt simán verte a mezőnyt. Viszont az, hogy csak a zsűri hatodik helyére voltak jók, abszolút bullshit.

Bullshit még:

  • Szekér Gergő első helyezése. (Értem én, hogy aki jónak találta, az miért találta annak, de ne már.)
  • Antal Timiék harmadik helyezése. (Komplett WTF.)
  • Konyha negyedik helyezése.
  • Berkes Olivér hetedik helyezése. (És még mindig védem, nincs isten. Ha nem olvassa vissza, miket írtam róla korábban, még talán barátok is lehetünk.)
  • Frenreisz Károly

Kiesett Berkes Olivér, Hamar Barni, Pátkai Rozina és Váray László.

A rajongók szerint a "Viszlát nyár" a legjobb magyar Eurovíziós dal

Az ESCRadio.com és a Songfestival.be Eurovíziós oldalak mint minden évben, úgy tavaly is megszavaztatták a rajongókkal, hogy melyik dal a verseny 63 éves történelmének legjobbja. A végeredmény megszületett és a top 250-es lista éléről ezúttal sem sikerült letaszítani Loreent a "Euphoria"-val, ami már hét éve - vagyis amióta megnyerte a 2012-es versenyt - első helyezett.

A második helyre a tavalyi év igazi győztese, Eleni Foureira és a "Fuego" lépett elő, harmadikként pedig Salvador Sobral és az "Amar pelos dois" futott be, vagyis 2018-ban nemcsak Lisszabonban, hanem a neten is győzött az általa csak "gyorséttermi"-nek csúfolt popzene. A top 10-et az ötödik helyen Jamala és az "1944" folytatja, majd azt követi Blanche és a "City Lights", az Il Volo és a "Grande Amore", Loic Nottet és a "Rhythm Inside", Pastora Soler és a "Quedate Conmigo", Sertab Erener és az "Everyway That I Can" és végül a Secret Garden és a "Nocturne".

Az Eurovízió történelmének legismertebb dala, az ABBA "Waterloo"-ja a 11. helyre futott be, a régi pontozási rendszerben rekordpontszámot elérő Alexander Rybak és a "Fairytale" a 12. lett, a tavalyi év győztese Netta és a "Toy" viszont csak a 23. helyezést szerezte meg. 

A listán három magyar induló kapott helyet. Csak az AWS-nek sikerült bekerülnie a legjobb 50-be, a "Viszlát nyár" a 2004-es verseny győztese, Ruslana és a "Wild Dances" után végzett a 47. helyen, megelőzve az ugyancsak metált játszó Lordit, akik 2006-ban nyertek Athénban, de a listán csak az 52. helyen végeztek. Pápai Joci és az "Origo" a 89., a NOX és a "Forogj, világ" pedig a 220. helyezést érte el.