Szombaton az első válogatóval elindult A Dal 2019, melynek végén, azaz február 23-án kiderül, hogy ki képviselheti Magyarországot az idei Eurovízión Tel-Avivban. Mint mindig, most is szétszedtem az első etapot, de hát tálcán kínálták magukat a kreativitást nélkülöző pályaműveikkel. Na jó, volt pár egészen kiemelkedő is. És most nem Freddie válltöméseire gondolok.

Szekér Gergő "Madár, repülj!"

Továbbra is A Dal rákfenéje a színházakból kirángatott balett táncosok, akik minden ütemre úgy rángatóznak, mintha két kisebb agyinfarktust szenvedtek volna el egyhuzamban. Ezeket a táncosokat akkor vetik be általában, amikor az énekesek menedzsere nyilván nem kreativitásának köszönheti pozícióját, hanem a szerencsének, mert nyilván nem tudja ötletesebben megtámogatni a talentjét a színpadon. Gergő fast-fashion huszárkabáttal próbált igazodni a "szépmagyar" dalához, amivel a hangi adottságai már kevésbé bírtak. A "Madár, repülj!" egyébként egy teljesen korrekt dal, csak mással kellett volna elénekeltetni. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint az utolsó refrén előtti rész, amit papíron biztosan kitörésnek szántak, de a gyakorlatban úgy hangzott, mint én és az osztálytársaim, amikor hétévesen utánozni próbáltuk a macskák bagzását (ígérem, már nem utánozom).

Konyha "Százszor visszajátszott"

A Konyha kétségkívül alulteljesített élőben. Értem, persze, izgulunk, első élő tévéshownk meg miegymás, de az igazság az, hogy vagy a stúdióverziót hozod, vagy még jobbat. Olyan nincs, hogy kb. egyetlen szólamban énekeled végig az egészet.

Váray László "Someone Who Lives Like This"

Hát... nem lehet mondani, hogy a műsor stábja nem hozta ki a legtöbbet, amit csak ki lehetett a dalból...

Pátkai Rozina "Frida"

Egyáltalán nem rossz dal, de esküszöm, sokkhatásként ért élőben. Sohasem láttam Rozinát élőben vagy akció közben, így azt vártam, hogy majd egy fiatalos bölcsész csaj hiteltelenül ugyan, de csak előadja a szexit cicaruhában meg testharisnyában, meg majd próbál szenvedélyes és misztikus lenni. Na ehelyett... persze, nem gáz így sem, ez az ő művészete, hogy egy helyben állva próbálja átadni az egyébként dinamikus dalt, mert Wolf Kati óta tudjuk, hogy az nagyon jól működik... A ruhaválasztásért viszont biztosan Rozina felelt, mert nem lehet akkora szakemberhiány Magyarországon, hogy már stylistért is Pusztaradványon kell kapkodni.

Hamar Barni "Wasted"

Nem való színpadra mindenki, aki énekelni tud. Ezt Szíj Melinda meg a Star Academy mezőnye óta tudjuk. Vagyis tudnunk kéne. Ennek Hamar Barni a tökéletes példája. Az egész előadás alatt olyan érzésem volt, hogy wow, Barni, tegnap még matek doga, ma meg már A Dal, ezzel egész félévre bevágódsz az osztálytársaidnál és talán még egy kis csajt is szerzel érettségiig, s bár irigylem, hogy még csak most fogja elvégezni a középiskolát, de ennél kissé másabb gondolatokat kell ébreszteni a nézőben, ha ki akar jutni az Euróvízióra. A dal meg egytucat, semmi különös.

Berkes Olivér "Világítótorony"

Jó ötlet volt a kivetítősdi, de én még a megmaradt színpadi világításból is lecsíptem volna, mert sokkal vagányabb és intimebb légkört teremtett volna a sötétség közepén az az installáció. És Olivér öltözete miatt még kicsit retrónak is hatott az egész, ami megint csak működött. Szóval volt ebben lehetőség bőven, csak nem teljesen használták ki. Ahogyan arra Feró is rámutatott, elcsúszott egy hang, amit Olivér nem tudott kiénekelni, de azt leszámítva nem volt ez sem jobb, sem rosszabb annál, amit Závodival énekelt két évvel ezelőtt.

Ja, hogy én most megvédtem a Berkest?

Antal Timi feat. Demko Gergő "Kedves Világ!"

Jajj, ne már! Nem attól leszel magyar, hogy csettintesz kettőt hátrafonott hajjal, népi hímzéssel felpakolt vállakkal meg egy Bendegúznak öltöztetett hegedűssel melletted. Szerinted Heinrich meg Brümhilda a bajor otthonukban majd erre kapják fel a fejüket? Ez annyira unalmas és kiszámítható. Oké, felvásároltál minden szuvenír- és ajándékboltot Hollókőn, nagyszerű. És a dalod jó volt? Nem. Ugyanolyan százszor hallott volt, mint amilyen a színpadi megjelenésed százszor látott. A NOX és Pápai Joci legyen a két élő példa a jövőkor "szépmagyar" indulói előtt. Mindkét előadó úgy vitte külföldre a magyarságot, hogy az újszerű, másmilyen, mégis hiteles tudott maradni. A NOX monokróm fekete, mégis magyaros fellépőruhában táncolt a valaha szerzett egyik legvarázslatosabb magyar etnopop dalra, Pápai Joci pedig a magyar és a cigány kultúra egybegyökereztetésével rappelt tulipánt a színpadra. Nem kell túlon túl egyértelműnek, szájbarágósnak lenni, csak le kell ülni brainstormingolni kicsit.

Nomád "A remény hídjai"

Végre valaki, aki magasról tett a csicsára meg nem akart olyan új dolgot hozni vagy mutatni, ami vagy nem ő volt, vagy pedig csak A Dal kedvéért szánta volna rá magát, ami meg általában egyébként is átlátszóan szánalmas. Sohasem hallottam a Nomádról, de elhittem, hogy amit most az a pasi csinál a színpadon, azt ő ugyanúgy (vagy még erőteljesebben, dala válogatja) csinálja bármely másik koncertjükön is. "A remény hídjai" volt az este első igazán jó dala, ezt vitatni nem is érdemes. Habár az énekesben rejlő belevaló férfiállat nagyon ki akart bújni (és az AWS óta tudjuk, hogy ezt mi magyarok eléggé értékeljük egy férfitól), ez a dal most ezt nem kívánta meg, szóval lehetett volna chillesebben is. Na de ha meg chillebb a csávó, akkor az a baj. A fene se tudja, minden esetre a Nomád volt az egyik legjobb.

Oláh Gergő "Hozzád bújnék"

Gergőnek a dalszövegre és az előadásmódjára kellett volna bíznia az üzenet közvetítését, a tépett, nyomorúságos sors képét festő ruhaválasztás nagyon visszatetsző volt. Az viszont biztos, hogy megmutatta Berkes Olivérnek, hogyan kell kiénekelni egy nagy szólamot. 99%-ban nem érdekel a celebek magánélete, főleg nem A Dalosoké, de a "Hozzád bújnék" témaválasztása miatt vájkálnom kellett kicsit Gergő magánéletében, mert nem voltam benne biztos, hogy ő maga is árva volt vagy csak az árvákért énekel. Annyit tudtam kideríteni, hogy gyermek- és ifjúsági felügyelő volt, árva gyerekekkel pedig folyamatosan foglalkozik a celeblét beköszönte óta is, tehát ebben a dalban élete egyik nagyon fontos, máig tartó szakaszát dolgozza fel. Ez pedig kétségkívül egy nagyon megható, gyönyörű sztori. De csak sztori, nem pedig Eurovíziós szupersláger.

Deniz "Ide várnak vissza"

Az lehet, hogy a vokalisták mindig belerontanak az előadásba vagy csak a stúdió hangosítása rossz? Az "Ide várnak vissza" még mindig top 3-as nálam és Orsovai Reni mindent bele is adott, de Deniz mintha visszafogta volna magát. Ő volt a szelíd rapper, aki a stúdióverzión egy Andrássyt szelő laza pesti gyerek. Azt a gyereket kell visszahozni, mert egy olyan rapperre, aki nem harap, nem kíváncsi a kutya se. Az "Ide várnak vissza" méltó befejezése volt egy jelentéktelenségbe fulladó estének, a Nomáddal együtt simán verte a mezőnyt. Viszont az, hogy csak a zsűri hatodik helyére voltak jók, abszolút bullshit.

Bullshit még:

• Szekér Gergő első helyezése. (Értem én, hogy aki jónak találta, az miért találta annak, de ne már.)
• Antal Timiék harmadik helyezése. (Komplett WTF.)
• Konyha negyedik helyezése.
• Berkes Olivér hetedik helyezése. (És még mindig védem, nincs isten. Ha nem olvassa vissza, miket írtam róla korábban, még talán barátok is lehetünk.)
• Frenreisz Károly

Kiesett Berkes Olivér, Hamar Barni, Pátkai Rozina és Váray László.