Te hol voltál, amikor Conchita Wurst megnyerte az Eurovíziót?

2009-ben lettem Eurovíziós rajongó a magyarországi botránynak köszönhetően. Az MTV először Zentai Márkot választotta ki az indulásra, majd plágiumgyanús dala miatt visszaléptette és Tompos Kátyát jelölte ki helyette. A "Magányos csónak" énekese viszont lemondta a bulit színházi elfoglaltságaira hivatkozva, így harmadik alternatívaként Ádok Zoli és a "Dance With Me" lett a befutó. Ez az egész akkora botrány volt anno (talán az első igazi magyar Eurovíziós botrány), hogy mindenki erre figyelt, így én is. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi ez az Eurovízió, amiről olyan sokan beszélnek manapság. És tessék, így születtem meg én, az ország egyik legnagyobb Eurovíziós rajongója. 2009-ben, 17 évesen, a vidéki unalmat megtörő moszkvai csillogást egyedül, a nappali tévéjén követtem. 2010-ben szintén.

2011-ben már Budapesten laktam, de nem hiszem, hogy bárkiben is tudatosítottam volna a hatalmas versenyszellememet, így egyedül szurkoltam Wolf Katinak az albimban. 2012-ben hívtak egy házibuliba, ahol kivetítőn nézték a versenyt, de lebetegedtem, így életemben először követtem a netes közvetítést, ami annyira szar volt, mint végighallgatni San Marino idei versenydalát.

Persze semmi gond nincs azzal, ha valaki egyedül nézi az Eurovíziót, mert tudom, mennyire szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy legyenek olyan barátai az embernek, akik egy kicsit is elviselik a versenyt, de én szeretem, ha tömegével ordítozunk, röhögünk vagy hüledezünk a látottakon. Ezért is volt jó 2013-ban egy baráti társasággal nézni.

2014-ben egy terézvárosi kávézóban, rajongókkal közösen követtük a versenyt. Olyan meleg volt, hogy mire kihirdették Conchita Wurst győzelmét, már leizzadtam magamról mindent. Voltak külföldiek, ott forgatott az MTVA is és találkoztam a Fool Moon és a V.I.P. néhány tagjával.

2015-ben egy másik baráti társasággal Eurovízióztam. A hangunk már elment a végére, mert Oroszország és Svédország fej-fej melletti küzdelmét egyszerűen képtelenség volt kibírni üvöltözés nélkül.

2016-ban az egyik elődöntőt még közösen, a Kioskban néztük (bár elég szar volt), de valahogy minden barátom úgy időzítette a nyaralását, hogy az pont a döntőre essen, így az akkori brazil pasimnál ragadtam, aki addig még sohasem látott hasonlót, de aranyosan fogadta a számára teljesen érthetetlen, európai show-megalománt. Engem ugye 2016-ban meglepett Jamala győzelme, de ő, miután mindenki elénekelte a dalát, tudta, hogy Ukrajna nyer, neki is ő tetszett a legjobban. Én megismertettem vele az Eurovíziót, ő meg megmutatta, hogyan sütünk csirkemellet, win-win.

Szóval követtem már egyedül, pasival és rajongókkal, de a legnagyobb élményt mindig a barátokkal való közös nézés adta. 2017-ben tehát újra barátokkal néztem, s ez így lesz idén is.