Ez a 2018-as Eurovíziós toplistám (és annak a legalja)

Újabb év, újabb toplista. Összeállítottam a Top 43-as listavideómat a 2018-as Eurovízió dalaiból és minden héten részletesen kifejtem, hogy mit gondolok valójában róluk. Beszólok, leszólok, kritizálok, csak a szokásos.

42. Litvánia - Ieva Zasimauskaite "When We're Old"

Ieva huszonnégy éves és máris arról énekel, hogy milyen lesz, ha majd élete szerelmével együtt öregszenek meg, de a dalszövegből még talán azt is kihallom, hogy a szerelmes aggastyán azóta eltávozott és Ieva egyedül kötöget a kandalló előtt. Ieva egy álmodozó kislányt alakít a dalban, ennek megfelelően pedig olyan nyújtott nyávogásokat produkál, amit még egy ellő perzsa macska is megirigyelne. Nincs mit szépíteni, az idei litván dal egy gyászzene és ugyanolyan esélyekkel indul neki a versenynek, mint tavaly: biztos kieső.

41. San Marino - Jessika feat. Jenifer Brening "Who We Are"

San Marino-tól csak az elvetemülten optimisták remélnek nagyot évről évre, én speciel nem tartozom közéjük. Abban, hogy az ország már megint egy teljességgel jellegtelen, unalmas, de nagynak hatni akaró számot választott, semmi meglepő nincsen. Egy Jessika nevű énekestől pedig miért is várnánk csodákat. Semmi kétség, hogy nem jutnak a döntőbe.

40. Izland - Ari Ólafsson "Our Choice"

Hihetetlen, hogy ez a dal nézők szavazataival nemzeti döntőt nyert. 2018-ban okosabban kell választani. Ha balladát akarunk küldeni, akkor annak legyenek emlékezetes momentumai (lásd Rona Nishliu "Suus"), egy megfogó zenei alapja (lásd Aminata "Love Injected"), dinamikája (lásd Pastora Soler "Quedate Conmigo") és bája (lásd Eythor Ingi "Ég a lif"). Az idei izlandi dalnak semmije sincs, még egy karizmatikus előadója sem. Izland megint az elődöntőben marad.

39. Észtország - Elina Nechayeva "La Forza"

Utálom az operát. Az én világomban nem lehet sem jól, sem pedig rosszul előadni azt, mert a falra mászom minden olyan kísérlettől, ami a színházat a show business világába akarja importálni. Ugyan nem hiszek Eurovíziós zenei műfajokban, de a "La Forza" tényleg nem idevaló.

38. Montenegró - Vanja Radovanovic "Inje"

Egy fokkal érdekesebb dal, mint az izlandi, de ebből is hiányoznak a megjegyezhető elemek, amik emlékezetessé teszik. Montenegró valószínűleg azt várja Vanjától, hogy majd tovább jut, mint 2014-ben az ugyancsak balladával induló Sergey.

37. Grúzia - Iriao "For You"

Van egy angol kifejezés: all over the place. Na ez a dal ilyen. Miközben hallgatom, olyan érzésem van, mintha a pasik vetélkednének egymással és egyik próbálná leénekelni a másikat. Talán még agresszív is egy kicsit és ez az érzés az utolsó, amit egy balladának ki kellene váltania. Jellegtelen zenei alap, semmi extra ez sem.

36. Írország - Ryan O'Shaughnessy "Together"

Ez az első ballada (oké, bizonyára észrevetted, hogy elég sokszor használom ezt a szót a lassabb számokra, de az Eurovízió univerzumában ezzel a kifejezéssel illetjük a lassú tempójú számokat), aminek van dallama, viszont az énekhang annyira vékony, hogy még egy spagettin is hamarabb egyensúlyozhatna egy elefánt, mint Ryan hangszálain. Mi ez az egész Írországgal és a borderline szoprán férfiénekesekkel? Először Brendan Murray, most meg ez.

A következő hetes fogattal (29-35. helyezett) jövő vasárnap jelentkezem.